Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-12-26 / 52. szám
268. oldal. DUNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 1943. történetét írta meg a Debreceni Szemlében egy tudós. ;Ez a Csernák Hollandiában, Deventerben mint számtan tanár fejezte be életét és életrajzírói feljegyezték, hogy minden délután, bizonyos órában bezárkózott a szobájába és akkor elővette a magyar Bibliáját és a zsoltároskönyvét és elkezdett fennhangon zsoltárokat énekelni és Bibliát olvasni. így őrizte meg magyar nyelvtudását • fogadott ^hazájában is. A mostani korban, iskolánk büszkesége volt Czeglédy. Sándor, akinek új Újszövetség fordítása sok modern ember számára tette kedvesebbé és könnyebbé az ige tanulmányozását. Csizmádba Lajos volt tanárnak a legjobb magyar bibliai szókönyvet készítette segédeszközül azok számára, akik naponta forgatják az igét. A legteljesebb magyar nyelvű Bibliai Lexikon ki(adásában is két pápai diáknak és később tanárnak volt jelentős része: Czeglédy Sándornak és Kállay Kálmánnak. A harmadik módja a növekedésnek a szolgádat Ha jól elvégzem kötelességemet, ha elkészülök .az órákra, ha lelkiismeretesen látok utána minden dolgomnak, már szolgáltam. Nem valami rendkívüli dolgokat vár Isten tőlünk, hanem a mindennapi élet munkájának hűséges teljesítését. És ha hű vagyok a kicsinyekben, akkor Isten megkoronázza az életemet azzal, hogy az örökkévalóságban nagyobbra bíz. A szolgálat nem azt nézi, hogy miként méltányolják munkámat, hanem Krisztusra gondol, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon sokaknak. Ennek az emberektől észre nem vett szolgálatnak is megvan azonban a méltó jutalma. Jézus ezt így fejezi ki: »Aki nekem szolgál, megtiszteli azt az Atya«. Lehet, hogy ebben a földi életben mellőztetés, félreértés lesz osztályrészül. Ez ne bátortalanítson el senkit. Arany János jusson eszünkbe, aki azt mondta: »Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, írjad!« Mi is végezzük a ránk bízottakat. Pár évvel ezelőtt olvashattuk az újságban, hogy Kormányzó Urunk Rómában járt és a Pápa maga mellé ültette trónjára. Nagy kiváltság, de mi ez ahhoz, amit Pál apostol mond a legkisebb hívőről: »Minket, akik meg voltunk halva a vétkek miatt megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelemből tartattak meg) és együtt feltárd ásított és együtt ültetett \a mennyekben, ia Krisztus Jézusban, hogy megmutassa ia következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.« Az örök tanítványság annyit jelent, hogy tudjuk, Isten semmire vonatkozólag sem mondotta még ki az utolsó szót. Söder biom svéd prímás így fejezte ki ezt emlékkönyvébe írt mély mondásával: y>Onwadds. inwards, upwards! Előre, befelé, felfelé!« Krisztusi ismeretében mindig, előbbre kell jutnunk., bensőségesebbé kell tennünk tudásunkat és állandóan felfelé kell menetelnünk a mennvei haza felé., az örökkévalóság honába. yahol majd hitünk szerint meglátjuk Őt szemtől szemben. Ha ez lesz a legfőbb becsvágyunk és; mindennapi törekvésünk, akkor diákok százai fognak áldani bennünket és maradandóan beírjuk életünket főiskola lelki épületébe. Úgy legyen! _________________________ — A kőszárhegyi kicsi ref gyülekezet ifjúsága, az elemi iskolai tanulókkal karöltve Kormánvzó 0r névnapja alkalmából műsoros estet tartott. Az est bevétele 262 P. A tiszta bevételt új haranglábak mink(egy 400 P-nyi költségének fedezésére fordítják. A költség másik fele a hívek önkéntes adakozásából már majdnem teljes egészében megtérült. Megérkezés. (Emlékezés B. Winkler Anna úrnőre, a losonci theol. szeminárium f. évi október hó 20-án elhunyt volt előadójára.) Nézem megkésetten hozzám érkezett gyászjelentését. Rokonok, hozzátartozók nevének szokásos hoszszú sora hiányzik róla. Egyedül állott a világban, de mégsem elhagyottan: tanítványok, lelki gyermekek egész serege könnyezi csendes eltávoztál Tanítványok: meleg tekintetű, síma hajfonadékű családanyák, akiket csillogószemű, szalagcsokros kislánykorukban neve Igetett, .fekete palástos sora Isten szolgáinak, kik valaha ifjan és gondtalanul köréje sereglettek, hogy tudományt és életet tanuljanak tőle. Milyen jó, hogy a lélek távolságok áthidalására képes: ott lehetett most mindegyikünk, amikor a sír bezárult felette. Milyen jó, hogy a lélek ilyen gazdag: B. Winkler Anna egyéniségének a 'teljes lelkiség volt az áldása. Egyéni kötelékektől menten drága kincsévé vált azoknak, akik .a közelébe kerültek. A losonci theologian az angol nyelvet tanította. 14 évig, amíg ez az intézmény fennállott, hetenként négyszer befordult a vasrácsos kapun, hajlottan végigment a folyosón és rárnosolygott mindazokra^ akik köszöntötték. Tökéletes nyelvtudása —• az angol mellett a franciát és a németet is teljesen bírta — valamint európai színtű műveltsége szelíd alázatos fellépéssel párosult. Nagyon kevesen tudták, hogy a város utcáin időnként megjelenő, alacsony, vékony, régiesen öltözött öreg hölgy országos értéket képvisel. Úgy járt a rohanó, tolakodó tömegben, mint akinek mindig pontosan kijelölt helye és célja van. Idejében indult és idejében érkezett. Az lehetett a szemlélő benyomása, hogy pánik tört ki a járókelők között, egyedül B. Winkler Anna tudja: nincs ok a félelemre. Nyelvóráin a Berlitz-módszerrel dolgozott és énnél előnyeit maradék nélkül ki tudta aknázni. Bizonyos átlag-tudást mindenki elsajátított a közelében, de aki akart, nagyon sokat tanulhatott tőle. Erejét megfeszítve foglalkozott mindenkivel, ahol jónak .látta: időt és energiát nem sajnálva külön órákat is adott. Egész életünkben ünnepi érzésekkel gondolunk az ilyen külön órákra, általában a nála való megjeleahetésekre. Oktatása tudományt, a vele való társalgó érintkezés pedig életet adott. Mert B. Winkler Anna az angol nyelvoktatásnál nagyobb horderejű munkát is végzett a losonci theologián. Ő tanított minket tapintatos, analitikus módon — illendőségre. Ezt emberileg szólva tökéletesen oldotta meg. Ennek titka az volt, hogy törékeny, szerény egyénisége ellenére, tisztán mintaszerű fellépésével és csak néha elejtett megjegyzéseivel át tudta alakítani környezetét. Már puszta megjelenése változást okozott. Amikor csendes, megfontolt mozdulatokkal kinyitotta az ajtót, egész új világot hozott magával. Mintha csillogó finomságokkal telt rokokószalonná változott volna a rideg tanterem, a katedra pedig ezüst trónussá, melyben a szalon jóságos, bölcs, öreg hercegasszonya foglal helyet: Lady B. Winkler Anna. Ezt a címet soháisem kívánta és el nem fogadta ugyan, de egymásközt mindig így nevezték hallgatói és nem ok nélkül. Megtanultunk hangtalanul mozogni, hangos nevetés helyett csendesen mosolyogni. Ő árulta el nekünk az öltözködés papi hivatással járó kötelmeit, ő irtotta a tőle telhető kíméletlenséggel a piperkőc hajlamok itt-ott felbukkanó nyomait. Amire azt mondotta, hogy »látom«, az eltűnt a ruhánkról, amit pedig a »gyűlöd
