Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-11-14 / 46. szám

242. oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1943. »Három a daru«-t, a »Pázmán lovag1«-ot, »Az egri leány«-t, a »Pán halálá«-t, »A karthagói harangok!«-at szavalta. Ó álombéli szép szavalások! Többet olyat nem hallottál! Eredj legiációt választani — állj csapatba, menj keresztül gyalog a mosolygó Bákonyon —, .dalolj rajta végig, hogy zengjen az erdő —, köszöntsd,, ahová mégy, az ekklézsiákat —, hozd el tanulásod ter­hének megkönnyítésére a szieretetüket —, és tanuld el dalaikat, hozd Pápára —, íme van a Kollégiumban diák a Drávától Léváig, van alföldi, patakávidéki, erdélyi, azok is hozzák, gyújtsd a telkedbe 600 dalt, — hívd a kedves barátaidat és — ti nektek mondta Tompa Mihály: »Fiaim, csak énekeljetek!« »Az iskola patetikus hazafiassága nem volt elég a háborús összeomláskor«'— mondják a mostani »na^gy idők, nagy emberek« a többi vádjaik között. Nem tud­ják, hogy az más viiág volt. Akkor is voltak írók, sőt újságírók is. Nem kisebbek a maiaknál. De a'múlttal szemben nem vádolás, hanem tisztelet élt bennük. Kozma Andor »A karthagói harangok«-at írta. Diák­­szobákban azt vitattuk, hogy Jókai vagy Kemény Zsigmond volt-é nagyobb .De az lelőttünk volt és megdicsőült múlthoz ragaszkodásnak ■ nem támadt­­méltó vezére. S jött 15 év múlva a'haza összeomlása. Tudjuk, hogy- a bűneink miatt. Egészen nem voltunk a Kollégium leikéé, pedig az a Krisztus lelke. »A tieid« — mondta felőlünk a Kollégium a jó Isten­nek. És mi nem voltunk egészen Istenéi. J érték ve­lünk, te pápai gyülekezet, lélekben, a régi templomba, hadd újítsuk meg ott ifjúságunk bűnbánatát: Örök, mindenható, felséges Úr Isten! Én szegény, erőtelep, bűnös ember, vallást teszek te szent felségednek előtte, mert én tégedet megbántottalak — te szent oarancso­­laűdat meg .nem tartásommal«. Tér velünk te is, Kollégium, kinek megköszön­jük, hogy odaszentelted magadat és könyörögtél ér­tünk, az el hanyatló nap vándoraiért, a te örök diák­jaidért. M.i pedig megáldunk. Vész és vihar maradjon tá­vol tőliedj, s az egyháztól, mely fenntart és az édes ha­zától, melynek szent törekvéseivel egybeforrtál. Taifi­son meg Isten annak, ami századokon át voltál: tant­­ványaidat királyi papságra, Krisztus követségére ne­velő, Istentől eredő és Istenhez vezérlő tudományt tanító iskolának. Ámen! Negyvenéves találkozó. akik azt megelevenítik, hússal és vérrel, izmokkal és idegszalaggal, szívvel és lélekkel megtöltik. Nekünk a mi tanáraink voltak a pápai kollégium, akik nekünk egységes világnézetet adtak, akármilyen néprétegből és akármilyen vallásfelekezetből valók voltunk is. Minket megnézhet akárki, megláthatja, hogy egyek vagyunk, mert úgy nevelődtünk a pápai kollégium­ban, hogy egyek legyünk. Tanítványok voltunk, ma­gyarok voltunk, tanári kar előtt egyenlők, egymás kö­zött testvérek voltunk. Ezt a szellemet vittük el innen magunkkal az életbe és ez a szellem hozott vissza negyven év múltán az Alma Mater kebelébe bennün­ket. Igazat mondott egyik nagytekintélyű tanárunk: dr. Kapossy Lucián, mikor ötödikes korunkban meg­­köszöntöttük és azt mondta: én nem kérek önöktől semmit, csak annyit, hogyha majd egyszer megáll­nak a sírom előtt, annyit mondjanak: tanultam tőle. Hát most bizonyságot teszünk ez előtt a tanári kar I előtt arról a tanári karról, hogy tanultunk tőle... j M.égis nem ez és nem az a tanári kar a pápai kol'lé-* j gium, hanem a mindenkori, az eleitől fogva való ta­­! nári kar szelleme: az a pápai kollégium. Így benne ! van Kocsi Csergő Bálint is, meg M.ándi Márton I István is, meg Tarczy Lajos is, meg Bocsor István ' is, meg Antal Gábor is, meg Kapossy Lucián is, meg | Borsos István is és valamennyi, aki itt tanított és I Istennek, Hazának, Tudománynak szolgált. Most ti I képviselitek ezt a kollégiumot. Lerakjuk elétek tisz- I teletünket, hálánkat és hódolatunkat, mint édesanyánk ' előtt, pedig mi vagyunk az öregek. Amit érzünk volt 1 tanáraink iránt, azt mind elétek rakjuk hálául és hódo­latul. Azt mondjuk, amit Itália népe mondott Assziszi szent Ferencnek: Te vagy az a szent? Légy olyan jó és olyan igaz, amilyennek mi tartunk tégedet, fi vagytok a pápai kollégiumi tanárok? Legyetek olyan jók, olyan igazak és olyan hívek, hogy megfeleljetek annak a tanári eszménynek, amely a mi szívünkben él felőletek. Az üdvözlő szavakra Rab István igazgató vá‘a­­szolt. M.e'eg szavakkal köszönte meg az alma mater iránt érzett gyermeki hálának és tanítványi ragasz­kodásnak a lélek mélyéről jövő kifejezését. Néhány jellemző vonással felidézte a találkozón megjelent két élő és a már elhunyt régi tanárok hosszú sorának lelki arcképét, melyek mint munkáló erők ma is ott élnek a tanítványok lelkében, ott hatnak a mostani tanári testület szellemében s ezzel együttesen mint összetevők meghatározzák a pápai ref. főiskola szel­lemi eredőjét. Szavait az anyaiskola áldó szeretetének tolmácsolásával zárta be. A főiskolai díszteremben végbement ünnepség után következett a diákhősök emlékművének megko­szorúzása, melyet Szabó S. Zsigmond végzett meg­ható emlékbeszéd kíséretében, mely után átvonu t a társaság a pápai reformátusok gyönyörű új templo­mába, hol ez alkalommal az Igét Kiss Zoltán nyárádi lelkész hirdette. Istentisztelet után kivonult a társaság az alsóvárosi temetőbe, hol sorban megkoszorúzták rövid megemlékezés kíséretében elhunyt tanáraik sír­jait. Fájdalom, két élő kedves tanárunk kivételével az egész tanári kar kint nyugszik a temetőben. Ott' alussza álmát lie. Rácz Kálmán, dr. Kapossy Lucián, Sarudy György, dr. Antal Géza, Barcsy József, Farkas Dezső, Kiss Ernő, Sebestyén Dávid, Gáty Zoltán és K. Tóth Pál. Koszorút tettek Tóth Ferenc volt isko'a­­szolga sírjára is. Jelen voltak a következők: Baditz Antal ref. lelkész Ősi, dr. Bott Lajos ügyvéd feleségével Tab, Akik 1903-ban tettek érettségi vizsgát pápai kollé­giumunkban, f. évi november hó 7-én jöttek össze negyven éves találkozóra. Összejövetelüket ünneppé varázsolta az a forró érzés,. amely negyven év el­teltével szívüket áthatotta. A diákkorukra, tanáraikra és egymásra való visszaem’ékezés könnyes megindult­­ságot váltott ki nemcsak a talákozók szívében, hanem azokéban is, akik mint hozzátartozók velük voltak és a találkozás örömében osztozkodtak. Reggel 9 óra­kor a főiskola dísztermében gyülekeztek hozzátartoí­­zóikkal együtt, ahol népes küldöttséget alkottak a ta­nári testület előtt. Volt tanáraik — kettő kivételével — mind a temetőben nyugosznak, de akik élnek: Fa­ragó János es dr. Kőrös Endre, szintén megjelentek erre a szívet megindító, drága kegyeletes ünnepségre a tanári testületben. A tanári testületet az osztálytár­sak nevében Ölé Sándor pápai lelkipásztor üdvözölte. »Ki a pápai kollégium? — kérdezte. Azok a tanárok,

Next

/
Thumbnails
Contents