Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-11-14 / 46. szám

1943.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

243. oldal.

dr. Cséry Bálint orsz. főkapitány h. Budapest, Ensel- Réső József m. kir. jószágfőfelügyelő Mezőhegyes, dr. Geőbel Károly főszolgabíró Komárom, Kiss Zoltán ref. leik. Nyárád, Kovács Géza v. tanácsos Székesé fehérvár, Lampérth Lajos ref. leik. és felesége Réde, Lukács Vilmos a »Salgótarján« főügyésze Budapest, Ólé Sándor ref. lelkész feleségével és két gyermekiéivel Pápa, Rády István műszaki tanácsos Budapest, Somogyi Gyula ref. lelkész feleségével Egy házasé' rádőc, dr. Sugár Jenő orvos Ugod, Szabó S. Zsig:-> | mond ref. lelkész Bajka, Tóth Sándor ref. lelkész i Baracska, Tóth Zsigmond ref. lelkész feleségével ' Nagymad, Világhy András intéző Kislőd.

A jelen volt öreg diákok boldogan töltöttek el egy napot az alma mater falai között és azzal az ellia-. tározással oszlottak szét, hogy öt év múlva — Deo volente — ismét összejönnek.

Egy jelenvolt.

í KÖNYVISMERTETÉS 1

IV ........ ■ -■ - \*V

Dr. E. Brunner: Glaube und Forschung. Zürich, 1943. 20 o.

A nagynevű tudósnak a zürichi egyetem száz- | tizedik tanévén mondott rektori beszéde méltó módon : sorakozik előző műveihez. Érdemes ezért a beszéd gondolatmenetét röviden megismernünk.

A hit és a tudományos kutatás viszonyának kérdése nemcsupán a rendszeres theologus problé- i mája, hanem minden gondolkozó embernek is. A mai ! ember a hit és tudás viszonyát hajlandó a »vagy vagy«-bari látni, aminek az alapja az a szellemtörténeti folyamat, amellyel a középkori egyház tekintélyi tanrendszerének felszámolása végbe ment. De része van a »vagy — vagy«-íban a mai embernek is, aki tévesen úgy gondolja, hogy a keresztyén hit azonos a Biblia j világképével, bibliai vagy egyházi tanokkal. Ma azon- j ban tudjuk, hogy a hit nem szent hagyományok ! és tanok elfogadása, hanem az embernek »a véges teremtmény! személynek a végtelen és abszolút teremtő személlyel, Istennel való találkozása«, »a kijelentő isteni valóság megtapasztalása«. De azt is látnunk kell, hogy a hit és a tudományos kutatás ; közt nagy különbség is van. Az utóbbi »az előtérbeli dolgokkal foglalkozik, a hit a háttérre, a titkokra irányul, amelyekhez a tudomány sohasem fog hozzá-) I férni, a hit is. csak azért jut hozzá, miért a Titok azaz Isten maga mutatja meg magát. A tudományos lcu- j tatás tárgyi ismeretekhez juthat, viszont a hit az ab,szolut személyiséggel, az abszolút szubjektummal hoz kapcsolatba, s ezért szorosan összefügg az erkölccsel. Az erkölcsi magatartás ugyanis abban áll, hogy a másik embert nem tárgyként ismerem meg, hanem mint tárggyá .sohasem tehető személyt, mint szubjektumot, mint »meg nem bántandó titokzatos valóság«-ot, akivel tehát nem rendelkezünk, hanem tiszteletben tartjuk és készek vagyunk mint embertársnak keresztyén szolgálatára. A tudós viszont, ha csak tudós, sem az emberi személyt nem tiszteli, mivel abban is csak megismerendő tárgyat lát, sem pedig a végtelen és abszolút személyiséget Istent nem ismeri el, mivel nincs az »előténóben, nem esik vizsgálati eszközei hatáskörébe, s azt gondolja, hogy a vallást könnyen pótolhatja »világnézettel. Ha azonban a tudósnak van kritikai érzéke, tudja, hogy mindig a jelenségek körében marad, s nem hatolhat be a valóság legmélyebb

alapjaiba, ahol az emberi lét értelméről, értékéről, normájárólv eredetéről és céljáról van ,szó.

A hit és tudás viszonyának kérdését ma ebből a szemszögből kell tárgyalni. 1914-ig a modern ember abban az illúzióban ringatta magát, hogy tudománya biztosítja neki a humanizmus és á kultúra áldásait. Ma egy újabb világháború tombolása idején újból látjuk, hogy ez a biztonságérzet alaptalan volt, s ráeszmélünk, hogy a tudomány önmagában nem tud megtartani bennünket. A tudomány ugyanis csak azt mondja meg, hogy mi van, de nem mondja meg, minek kell lenni, nem tud célt adni az akaratnak, mert nem tudja megmondani, hogy mi jó és mi rossz, mi igazságos és mi igazságtalan, minek van értelme és minek nincs. Ezért nem tud arra a kérdésre sem megfelelni, hogy mi az értelme a mi életünknek. Burjánzanak az ideológiák, a világ pedig szellemi káoszban vergődik. »Az a kérdés, amelyre adandó válaszunktól egész jövőnk függ, így hangzik: Honnan kapjuk meg emberi létünk olyan értelmezését, amellyel az ösztönök elementáris hatalmait alávetjük a szelleminek, amely az egyesek és a népek önző akaratát megrtöri, s a közösség szolgálatába állítja, a szellemi és a szociális életnek valamint a személyiség méltóságának veszélyeztetése nélkül, sőt annak biztosításával?« Itt a puszta tudomány és az erkölcstan nem segít, miért a kel! csak akkor győz meg, ha az igazságban gyökeredzik. Az erkölcs vallási alap nélkül erőtelen. Vallási hit sokféle van, de csak egy olyan, amelyik az ösztönt alárendeli a szellemnek, az önző akaratot a közösség szolgálatába állítja, s ez az a hit, amely az élet értelmét a szerebtben iá ja. Ez a hit nem bizonyítható, de nem bizonyítható az erkölcs sem, éppen azért, mert nem tárgyi ismeretekről, hanem belső, személyi ügyekről van szó. Ebben a hitben az ember lemond arról, hogy önmagát feltétlenül előtérbe állítsa, amit különben ösztöne diktálna neki. A keresztyén hitben az egyének nem hullnak széjjel, mert van összeíartó középpontjuk: Isten, akinek lényege szeretet, akarata ís szeretet, parancsa az, hogy egymást testvérekként becsüljük és szeressük. Ez ellen a ‘tudománynak sem lehet szava. Sőt igazat kell, hogy mondjon reá, mert a tudományos kutatás is csak olyan szeb térni légkörben virul, amelyben a lélek többet számít, mint az ösztön, hiszen a tudomány nem az ösztön terméke, hanem a léleké, szellemé. Egy materiálista társadalomban a tudomány csak addig él, ameddig a megelőző nem-materiálista idők emlékei éltetik. Kollektív alapokra helyezkedő társadalomban sem várhatunk igazi tudományt, mert az csak a szabadság légkörében tenyészhet. Ebből nem következik, hogy a 19. század korlátlan liberalizmusa Volna a tudomány igazi atmoszférája, mert. ez viszont nem ismerte az egyén felelős megkötöttségét az isteni rend és az embertárs irányában.

A tudás és hit viszonyát egy új oldalról pillantjuk meg, ha arra gondolunk, hogy tudományos etikai magatartás, tudós éthosz nélkül sem lehet igazán tudományt művelni. Lelkiismeretesség és odaadás,, fegyelem és igazságszeretet, kötelességtudás és áldozatkészség nélkül nincs tudományos kutatás. Ha egy társadalom az erkölcsi mindentagadás, a nihilizmus betegségébe esik, a tudomány is elsorvad. A tudomány végül is a hit talaján él, mert a tudomány nem is iegyéb, mint az isteni, örök igazság keresése, s a nagy tudósok mind komoly hívők is voltak.

Ezért ma, amikor annyi veszély közt élünk, ami- 7ver a barbárság és az embertelenség létünk gyöke-