Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-10-24 / 43. szám

ötvennegyedik évfolyam.

43. szám.

Pápa, 1943 október 24

DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------FÍLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK

A szőlőtő és a szőlővessző.

Lelkészszentelési beszéd, elmondotta Győry Elemér püspök

a pápai református templomban, 1943 október 12-én.

Textus: János ev. 15: 5.

»Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek«, olyan kijelentése ez is Jézusnak, amilyen nagyon sok van a bibliában; első hallásra nem tudjuk elfogadni, sőt bizonyos ellentmondást vált ki belőlünk. Csak akkor látjuk be, hogy milyen nagy igazságot fejez ki, ha elmélyedünk benne. Nem csodálkozom azon, hogy sokan nem értették meg, vagy félremagyarázták. Némelyek ma is felháborodva utasítják vissza: abszurdum, ilyet még gondolni is! Mások viszont, mint az egyházi atyák közül is többen, esküsznek betű szerinti igazságára: Krisztus nélkül semmit sem tudunk cselekedni. Nem fér kétség ahhoz, hogy az előbbi álláspont merőben téves, de az is bizonyos, hogy az utóbbi tapasztalatilag és kultiírhistóriailag nem felel meg a valóságnak, me/t az evangélium bizonysága szerint távol áll Jézus Krisztus gondolatvilágától. Jézus sohasem gondolt arra, hogy az emberiség Nála nélkül semmit sem tud produkálni, mintha elveszítette volna cselekvőképességét, ő tudta legjobban, amit mi is fájdalmasan tapasztalunk, hogy a legtöbb emberi alkotás nélküle való, azaz olyan, hogy abban nincs benn Jézus Krisztus lelke. Az Ige testté létele óta is légió azoknak a száma, akik nélküle élnek és cselekesznek, örülnek és sírnak, húzzák az igát, míg bele nem szakadnak; Krisztus nélkül alkotnak szobrokat, festenek képeket, teremtenek irodalmat, folytatnak szociális munkát és végzik a hivatásukkal járó teendőket, sőt még az egyházi életben is sok olyan dolog történik, amiben nincs része Jézusnak. Az igazság az, hogy a világ fiai, mindig Krisztus nélkül cselekesznek, a világosság fiai pedig valahányszor nélküle kezdenek, vagy cselekesznek valamit, már előzőleg elszakadtak Tőle. »Aki bűnbe esik, — mondja János apostol — egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.« Jézus úéikiil élsz, akármennyire magasztalod is benne az igazság, a jóság és a szeretet héroszát, ha cselekedeteid megcáfol iák szavaidat. Nincs közösséged Krisztussal, mé|, ha a legkegyesebb társaságoknak vagy is legbuzgóbb tagja és a legpietistább nézeteket vallód is, ha életedből nem árad Jézus Krisztus jó illata, mint virágos kertből a virágillat. Jézus Krisztusnak lehetsz kitűnő ügyvédje, ha megszerzed rá a képesítést és bizonyos gyakorlati jártasságra teszel szert, de bizonyságtevője csak akkor, ha Benne élsz, mint a szőlővessző a szőlőtőkében.

Éti vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ez sokkal több, mint a középkori és a szerzetesi életeszmény: imitatio Christi; ez mint Kálvin János csodálatos tömörséggel mondotta totalis personalis unió cum Christo. I

j Ez a Krisztussal való teljes személyes életközösség, | egyetlen lehetőség arra, hogy belőle táplálkozzunk és . merítsünk erőt s egyetlen mód, hogy Krisztus rajtunk keresztül a világba lépjen. Krisztus az életforrás és világot átfogó erő. Ennek az életközösségnek nagy igazsága csak akkor áll előttünk a maga teljes valóságában, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Jézus ezt nem valami vegyes társaságnak, hívőkből és hitetlenekből álló tömegnek, hanem tanítványainak mondotta, kiket a világból választott el és elküldött a szolgálat munkájára. Tanítványainak is a halála előtti órákban, utolsó meghagyásként, szinte végrendeletszerűen mondotta: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ehhez már nincs semmi hozzátenni valója. Mintha csak azt akarta volna mondani az Ür: Mindenki más gondolkodhatik úgy, amint neki tetszik, járhat a szeme látása és a test kívánsága szerint, cselekedhetik úgy, amint az érdekei diktálják, de ti nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. A tanítvány életének megkötöttsége abban van, hogy tanítvány. A lelkipásztor életét egyéni és családi életét is az határozza meg, hogy a lelkipásztor, aki mandátumát a Krisztustól kapja és olyan szolgálatra nyert megbízást: az evangélium prédikálására, betegek gyógyítására, poklosok tisztítására, ördögök üzésére és halottak feltámasztására, a: mit nélküle végezni nem lehet. Jézus nem . elégszik meg azzal, hogy gyönyörű prédikációkat mondjunk az ő cselekedeteiről és életéről másoknak, hogy gyenge és beteg szőlővessző testvéreinket erősítsük, lelkesítsük és vigasztaljuk, azt várja tőlünk, hogy életünk prédikáljon, cselekedeteink j beszéljenek. Megkívánja, hogy egészséges, jó szőlővesszőként Benne maradjunk és gyümölcsöt teremjünk, hogy »egész életünkkel — mint hitvallásunk mondja — Isten iránt való háládatosságunkat az Ő jótéteményéért megmutassuk és őt dicsőítsük; ezenkívül azért is, hogy a mi hitünk felől annak gyümölcseiből mi magunk is bizonyosak legyünk és istenfélő életünkkel embertársainkat is megnyerjük a Krisztusnak«. »Nem beszédben áll az istenországa, hanem erőben.« »Gyümölcseikről ismeritek meg őket.« .4 legmeggyőzőbb igehirdetés az élet. A lelkipásztor személyes hitélete, hétköznapi, egyéni és családi élete, a legbeszédesebb argumentum vagy legszörnyübb cáfolat az evangélium mellett; mondhatnám így: a lelkipásztor élete evangélium képekben, melyet önkéntelenül odaad a vasárnapi iskolás kisgyermek kezébe, úton útfélen, társaságban, vagy pásztori látogatás közben elhelyez a gondjaira bízott gyülekezet minden egyes tagjának lelkében. A lelkipásztor élete a »biblia pauperorum« és az »evangélium populi«. Ne feledjétek kedves testvéreim, hogy embertársainkat istenfélő életünkkel nyerjük meg Krisztusnak.

Még valami nagyon komoly figyelmeztetést is jelent számunkra ez a megragadó szép allegória. Nagy I reformátoraink felismerték és tanították, de a későbbi