Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-07-25 / 30. szám
152. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. hogy megerősödjetek hatalmasan a belső emberben és senki meg ne tántorodjék a szorongattatások között. Atyámfiái, a győri református gyülekezetnek neve van az egyházmegyében, az egyházkerületben, sőt az egyetemes egyházban is. Pál apostollal szólok: »Ti példaképekké lettetek... és híre terjedt a ti Istenben való hiteteknek«. Ezt a jóhírnevet öregbítsétek! Gyermekeiteket ajánljátok fel az Úr Jézusnak és református elemi iskolába járassátok. A vasárnapi iskolára és konfirmációra gondotok legyen. Fiaitokat és leányaitokat serkentsétek az ifjúsági munkában való részvételre, ott lelki kincseket gyűjtenek és meggazdagodva .'térnek vissza az otthonba. A jegyesek házasságkötés előtt jelentkezzenek a lelkészi hivatalban, a családi életre való előkészíthetés végett. A szegények gondozására és segélyezésére ezután is nagy gondot fordítsatok. A szentek szükségeire adakozók legyetek. Beteg és tévelygő testvéreinkért imádkozzatok. Magatokért bosszút ne álljatok és a gonoszt is jóval győzzétek meg. A megtérőt szeretettel fogadjátok. Becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek és elöljáróitok az Úrban és az ő munkájukért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek, a más templomokban imádkozok iránt tisztelettel és szeretettel viselkedje- [ tek. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal j ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás, mint mindenki iránt. A Lelket meg ne oltsátok. Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől és a ti egész valótok mind telketek, mind testetek feddhletefeniil őiiztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hú az, aki elhívott titeket és Ő megcselekszi azt. Atyámfiái, imádkozzatok érettünk. Isten veletek! Isten velünk viszontlátásra ! Hogy ha itt tán nem is: Ott az égi honban fenn, Jézusunk kebelén Isten velünk viszontlátásra! Mit kaptam és mit hagyok rátok? Győry Elemér búcsúprédikációja Győrben, 1943 július hó 18-án. Mindent meg lehet szokni, csak két dolgot nem: a temetést és a búcsúzást nem. A búcsúzás rokon a temetéssel. Jól mondja a francia: partir, c’est un peu mourir.; Az elköltözés félmeghalás. Talán észre sem vettétek, hogy hetek és hónapok óta búcsúzom tőletek istentiszteleten, bibliaórákon és látogatásaim során, mégis nehéz most szólanom, mikor, mint e gyülekezet lelkipásztora utoljára hirdetem Isten igéjét. Önként kínálkoznék, hogy arról beszéljek, mire irányult a lelkipásztori szolgálatom köztetek. De nem beszélek erről, mert ti tudjátok, hogy miként forgolódtam köztetek s az apostollal vallom, nem az a kedves, aki magát dicséri, hanem akit az Úr dícsér. Azért inkább arról szeretnék alapigénk nyomán bizonyságot tenni, hogy mit kaptam győri lelkipásztorkodásom alatt és mit szeretnék reátok hagyni. Kaptam megbecsülést és szeretetet. Az apostol arra inti a híveket, hogy becsüljék meg azokat, akik köztük fáradoznak és az ő munkájukért viseltessenek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Volt idő s talán még ma is vannak bizonyos rétegek, melyek a reverendát és palástot tisztelik. A modern egyházi életben s különösen a nagy városokban, akár csak az állami életben a munka, a szolgálat szerez megbecsülést és szeretetet. Nem igazi lelkipásztor az, aki a kényelem, olcsó babér és népszerűség kísértéseinek engedve a szolgálat munkáját elhanyagolja és megalkuszik a világgal. Az igazi lelkipásztor Krisztus szolgája, a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak gondozója és a híveknek őrző pásztora. Nem vonogatja magát semmitől, ami jó és hasznos Isten dicsőségére és a .hívek épülésére. Ha mérlegre teszem 15 évi munkámat, szégyenkezve állok meg az én Uram és e gyülekezet előtt, mert nem tudtam elvégezni mindent, amit szerettem volna és voltak testvéreim, akiket elhanyagoltam. Nagyobb gondot fordítottam a szegényekre, mint a jómóduakra, a hitben gyengékre, mint az erősekre, a betegekre, mint a felnőttekre. Csak az az egy a vígasztalásom, hogy aki megítél, evangelic ma szerint ítél meg. (Lk. 15.) Kaptam kiváló munkatársakat, jó barátokat és testvéreket az Úrban. Hálás vagyok Istennek, hogy előző állomáshelyeim után: falusi és kisvárosi gyülekezetből, a theologiai professzori katedrából ebbe a nagy városi gyülekezetbe vezérelt. Ilyen nagy városban nehezebb a lelkipásztori szolgálat és ilyen helyen nehezebb keresztyénnek lenni, mint kis falusi gyülekezetben, ahol kevesebb a munka és a kísértés. De Isten azt is megmutatja, hogy a nehéz szolgálatot megkönnyíti az, hogy míg falun alig akad, ilyen gyülekezetben bőven van munkatárs. Nekem megadta Isten azt a boldogságot, hogy nem kellett így szólnom Márthával: a testvérem magamra hagyott engem, sőt ellenkezőleg, mindig éreztem, hogy imádkozó szívek segítségre készen állanak mellettem. Kaptam bizonyságot és megerősödtem a hitban. Ifjú koromtól bibliát olvasó és imádkozó ember voltam, de itt tanultam meg magamat teljesenlstenre tűzni. Álltam reménytelen betegek ágya mellett, kikről szeretteik és orvosaik is lemondanak s az Isten visszaadta őket az életnek; temettem viruló hajadonokat és ígéretes ifjakat, kik még sok esztendőt számlálhattak volna. Láttam megtérő bűnösöket és sok bizonyságát annak, hogy az Úr csodásán működik. Ezekkel a lelki élményekkel meggazdagodva távozom a reám váró nagyobb szolgálat végzésére. Bárki legyen utódom a lelkipásztori szolgálatban, szeressétek úgy, mint engem szerettetek, álljatok mellette ugyanolyan odaadással és áldozatos lélekkel, mint én mellettem állottatok és imádkozzatok azért, hogy szaporodjék az egyházi munkások száma az „a n y a szenté gv h á zb a n. Erezzetek felelősséget egymásért Isten előtt, vigasztaljátok a szomorkodókat és gyámolítsátok az erőtleneket. Csak a Káinok mondják: őrizője vagyok-e én az én atyámfiának. Csak a hitetlen gondolja, hogy boldog lehet boldogtalan társadalomban. Legyen gondotok a szegényekre. Istennek ád kölcsön, aki ád a szegénynek. Vegyétek fel az iskolás gyermekek gondját. A magyar jövőt építi, aki felkarolja az árvát, kinek atyja a kötelességteljesítés mezején tette le életét. Kérlek, hogy Isten házát és' az igehirdetési alkalmakat buzgón látogassátok. Ne feledjétek el, hogy ennek a templomnak a tornyán csillag van.' Emlékeztessen ez a betlehemi csillagra, mely a bölcseket Jézushoz vezette. Alkalmas és alkalmatlan időben áron is megvegyétek az alkalmat, mikor az Úr lelki ajándékot közölhet veletek a ti megerősödéstekre. Végül arra intelek benneteket, hogy egvmással békességben éljetek. Maga az Úr mondja: Minden ház, amely magában meghasonlik, elpusztul. Az Úr Jézus azzal búcsúzik tanítványaitól: szeressétek egymást. Nehéz időkben megszaporodnak a gondok és kötelességek. Ezeket csak úgy tudjuk el hordozni .és teljesíteni, ha egymással békességben élünk.
