Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-07-25 / 30. szám

1943. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 153. oldal. A külső front mellett a belső front egysége és erőssége biztosítja győzelmünket. Minden hajlék és minden szív legyen az Úr temploma, melyben szeretet lakozik. Tanuljunk meg lemondani, másokért áldozatot hozni, minden magyar emberben lássuk a testvért, Jé­zus Krisztus megváltottját. Aki gyűlöletet szít magyar és magyar között, nem jó magyar az és nem igazi keresz­tyén. Hogy mindezeket megtarthassátok és megcseleked­hessetek, az Úr Jézus kegyelme legyen veletek minden időbem________________________________________ Líceumaink sorsa. A Budapesti Közlöny folyó évi július hó 7-iki 149. számában jelent meg a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 9200 1943. számú rendeleté, mely a lí­ceumra vonatkozólag 55.600 1941. szám alatt kiadott át­meneti intézkedést továbbra is érvényben hagyta. E sze­rint: »Az 1938: XIII. törvénycikkel létesített líceumban az 1943 44. iskolai évtől kezdve a további rendelke­zésig az I- III. osztály mint líceum, a IV. és V. osztály pedig mint tanítóképző-iritézet, illetőleg mint tanítónő­­képző-intézet működik«. Ezen magas miniszteri rendelet értelmében tehát mindazon leánylíceumok, amelyek an­nak idején tanítónőképző-intézetből alakultak át, a jövő iskolai évtől kezdve további rendelkezésig — mint eddig is — csak I — III. osztályaikban lesznek líceumok, a IV. osztályuk már — mint tanítónőképző-intézet működik, amiből következik, hogy további intézkedésig nem lesz líceumi érettségi vizsga. Pápai református leánylíceumunk és tanítónőképző­­intézetünk tanári testületének tüzetesen megindokolt fel­­terjesztése kapcsán és igazgató-tanácsunk elnökségének javaslata alapján egyházkerületünk tanácsa, majd köz­gyűlése is, sőt utóbbi felterjesztésében egyetemes kon­­ventünk is, többször foglalkozott ezen üggyel, amelynek már egész irodalma fejlődött. Ezúttal indíttatva érzem magamat arra, hogy egy­házkerületünk elnökségének és tanácsának, valamint köz­gyűlésének, továbbá egyetemes konventünk elnökségének és elnöki tanácsának, valamint tanügyi bizottságának és közgyűlésének köszönetét mondjak azért, hogy határoza­taik tanúsága szerint egész tanulmányt szenteltek ennek az ügynek, amit olyan jól esik jegyzőkönyveikből ol­vasnunk. Arról van itt szó, hogy mi egyházi hatóságaink útján felterjesztéssel éltünk a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, idézett rendeletének a pápai ref. leány­líceumra vonatkozó felfüggesztése iránt. Mert a fenti ren­delet kihirdetése valóságos forrongást idézett elő leá­nyaink körében, akik mind abban a tudatban jöttek ide, hogy itt líceumi érettségi vizsgát tesznek. Alig tudtuk megbékéltetni őket. A gyakorlati eredménye pedig az lett a rendeletnek, hogy a III. osztályt végzett növendé­kek közül néhányan kikérték iskolai bizonyítványaikat és elmentek Kecskemétre, ahol a miniszter úr felfüggesz­tette a rendelet hatályát arra való tekintettel, hogy az ottani leánylíceum nem csak tanítónőképzőből, hanem tanítónőképzőből és leánygimnáziumból alakult át. Már pedig a fent hivatkozott rendelet 1. §-ának 2. pontja ki­mondja, hogy az ily módon szervezett leány líceum működését továbbra is mint leánylíceum folytatja. Szóval: líceumi leányaink körében nagy volt a visszahatás az említett miniszteri rendelet miatt. Mintha egy világ omlott volna össze lelkűkben. Amilyen nagy volt a bizalmatlanság és tartózkodás a líceumi iskola­típussal szemben, amíg nem ismerték, olyan nagy lett az iránta való szerelem, mikor' megismerték és megta­pasztalták. Ez indított bennünket arra, hogy egyrészt a pápai líceumnak, másrészt pedig általában a líceum­nak, mint reménységen felül sikerült és gyakorlatban kitűnően bevált iskolatípusnak védelmére keljünk. Fél­tettük pápai líceumunkat és féltettük általában a líceu­mokat az esetleges visszafejlődéstől vagy éppen elsor­vadástól. Amitől féltünk, hála Istennek, nem következett be, mert hiszen pápai leánylíceumunk: olyan vonzó lett, hogy ki kellett mondanunk a jövő iskolai évre az I. osztály párhuzamosítását. És úgy tudom, hogy többi egyházkerületünk leánylíceumai is folyvást népesednek és népszerüsödnek, ami érthető is, mert olyan szellemi műveltséget és gyakorlati kiképzést adnak leányainknak, aminőről valaha csak álmodhattunk. Éppen ezért viseljük mi annyira szívünkön a lí­ceum ügyét és nem szűnünk meg írni, kérni, könyörögni és küzdeni azért, hogy a most megjelent 9200 1943. VKM számú rendelet helyett egy másik jelenjék meg, amely kimondja az 1938: XIII. törvénycikk életbelép­tetését és a líceumi érettségi bevezetését. Adná Isten, hogy ez mielőbb megvalósulna! (Folyt, köv.) Ólé Sándor. «SS®®®®®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® ® © 1 VEGYESEK - £ ® ® ®C«Í®®S!®SS®®S®®®@@S®®@©®0SS)«)Cei®8S®@®@SS®Í7tt — Győry Elemér püspök július 18-án búcsúzott el ünnepélyesen győri hiveitől. A Kossuth-utcai templom, melyben 15 évig hirdette mint lelkipásztor az igét, zsúfolásig megtelt ez alkalomra. A várost dr. Radványi Imre, -dr. Horváth István tanácsnokok és dr. Pongrácz Ödön tb. tanácsnok, az evangélikus egyházközséget dr. Hőfer Vilmos kormányfőtanácsos, felügyelő, Szabó József igazgató-lelkész, Ittzés Mihály püspöki másod­lelkész, Vidonyi Sándor kir. it. táblai bíró, dr. Veöreös Imre ny. vármegyei főügyész, egyházközségi ügyész és Benedek Vince ny. igazgató-tanító képviselték. Győry Elemér a lapunk más helyén közölt prédikációban kö­tötte hívei lelkére az alapige : Thess. 5:12, 28. üzenetét. Szószéki szolgálata után, az Úr asztala előtti keresztelő­medencénél megkeresztelt két fiúcska újszülöttet. A ke­resztelési szertartás végeztével a gyülekezet és annak különböző egyesületei, iskolái, cserkészei, leventéi nevé­ben Balázs József ny. kir. ítélőtáblái bíró, főgondnok mondott búcsúbeszédet el-elcsukló hangon, melyre a püspök meghatóban, könnyezve válaszolt. A testvér evangélikus egyházközség nevében dr. Hőfer Vilmos kormányfőtanácsos búcsúzott el Győry Elemértől, tolmácsolván a szabadságon levő D. Kapi Béla titkostanácsos, dunántúli evangélikus püspök búcsúköszöntését, is. Győry Elemér vála­szában megemlékezett a testvéri együttműködésről. Legmeghatóbb volt, amikor a presbiterek, az iskolaszék tagjai, az egyesületek vezetői, valamint a gyülekezet férfi és nőtagjainak, serdülő ifjúságának több százai elvonultak a szószék alatti papipadban álló püspök előtt és könnyesen búcsúzkodtak aztán a püspök hit­vesétől is. Mint a Győri Nemzeti Hírlap irta: Győry Elemér, a győri református lelkipásztor elment, azonban Győry Elemér, a dunántúli református püspök -vissza­­vissza fog térni Győrbe, ahol gyülekezetén kívül — valláskülönbség nélkül — mindenki szívébe fogadta, mint a béke apostolát. — A pápai gyülekezetben július 25-én, a délelőtti istentisztelet keretében lesz Győry Elemér dunántúli püspök lelkészi beiktatása. A beiktatást Végh

Next

/
Thumbnails
Contents