Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-07-04 / 27. szám

Öívennegyedik évfolyam.

27. szám.

Pápa, 1943 július 4

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------:----------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS a KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A presbiteri eskü jelentősége.

Irta és a pápai egyházmegye presbiteri konferenciáján előadta Domokos Sándor ny. törvsz. elnök, a soproni egyház főgondnoka.

(Folytatás és vége.)

Az eskü szövege az Úr Jézus egyházának, gyülekezetének fenntartására, építésére, szellemi, erkölcsi és anyagi gyarapodásának előmozdítására vonatkozóan tartalmaz fogadalmat, a presbiternek és presbitériumnak tehát ezeket keli szolgálnia, előmozdítania, de nem elég az, hogy a presbiter és a presbitérium kötelességét és feladatát csak a törvényszabta keretekben tegye meg, mert ezekre vonatkozóan az élet minden viszonyára részletes és tökéletes felsorolást adni lehetetlen, ezért az eskü általános jellegénél fogva magában foglal minden olyan kapcsolatos szolgálatot, amelyek a felhívott törvényhelyek keretébe és az eskü szövegébe beférnek, ha azok kifejezetten felsorolva nincsenek is, sőt amelyet egyenesen maguk után is vonhatnak.

A presbiteri kötelesség teljesítése tehát nem merül ki abban, hogy azt, ami elő van írva, valahogyan elvégezzük s megnyugodjunk abban, hogy ezáltal eskünknek is eleget tettünk, mert ezáltal csak betű szerint cselekedtünk. Többet kell tennünk, hiszen az Úr Jézus is haszontalan szolgának minősíti, akik csak azt tették meg, amit kötelesek voltak megcselekedni. (Lukács evang. 17: 10.)

Az Úr Jézussal és az Ő egyházával szemben a a presbiter esküje által többre és nagyobbra van kötelezve, az eskü szentségénél fogva ennek betöltéséhez teljes lelki odaadásra, állandó éberségre, fáradhatatlan tevékenységre, áldozatos szeretetre, szigorú fegyelemre, erős, okos, megfontolt magabízásra, ebből folyó határozottságra és bátorságra, ekként világló példaadásra van szükség.

Az eskü teljességéhez hozzátartozik, hogy az eskü ki-zár minden kényszert vagy kényszerítést, kizár minden feltételt, vagy kikötést, de tudni és ismerni kell saját lélekre való belső hatását, az ígéret teljesítésére vonatkozó külső kihatását, szóval az eskünek minden irányú következményét, mert aki ezekre nem bír belátással és mindentől és mindenkitől független teljes szabadsággal, továbbá akarata nem az igaznak megvallására és nem az ígéret lelkiismeretes teljesítésére és nem igaz ügy érdekében hangzik el, hanem az eskü a presbiteri szolgálatra vonatkozó ígéretre bizonyos mentalis reservatioval, ki nem jelentett, fel nem fedett titkos feltétellel, vagy hozáadással történik és szeme előtt elsősorban nem az egyházért való odaadó munkálkodásán, hanem presbiteri minőségének elnyerésére saját érdeke, társadalmi vagy vagyoni előnye készteti, aki presbiteri kötelességét nem teljesíti, sőt nemtörődömséggel elhanyagolja,

mert esetleg úgy kívánja az a mentalis reservatio, amely letett esküjének titkosrugója volt, akkor az eskü, mert hiányoznak belőle az érvényes eskü adottságai, mint vallás-, erkölcs- és kegyeletellenes, amely egy harmadik jogsérelmével is járhat: nyilvánvalóan komolytalan, hamis, ennélfogva semmis és érvénytelen.

Előfordulhat az, hogy az ilyen eskü alatt tett presbiteri szolgálat az egyházra, a gyülekezetre esetleg jót és gyarapodást is eredményezhetne, ez azonban az egyháznak, mint legmagasabb erkölcsi testületnek hasznára nem válhatna az előny forrása miatt. Az ilyen eskü alatt tett szolgálat csak a Sátán erejének és hatalmának növelését szolgálja.

A hamis eskü továbbá szörnyű súllyal nehezedik a lélekre, átjárja az agy minden sejtjét, éberen és álomban, a szív ütemes vagy zakatoló dobogása csak ezt veri, jó hangosan dörömböl, lehetetlen hangjától szabadulni. Igaz az, hogy a hamisan esküvőnek az Úrtól távozott el az ő szíve, s erre mondja az Úr, (Jeremiás 17:5.), hogy az ilyen férfi átkozott.

Az a hitében erős, komoly gondolkozásé presbiter és presbitérium, aki, illetve amelyik úgy fogja fel azt a nagy kitüntetést, hogy az Úr Jézus egyházának munkása, építője lehet, mint kibeszélhetetlen nagy lelki örömöt, énjének és lelkivilágának legbensőbb vágya teljesülését. Az eskü vele szemben hit által való biztatás a kötelesség és feladatok teljesítésére, mert jó az Úr a léleknek, amely szereti őt (Jeremiás siralma 3'25). Az eskü továbbá az Úr szolgálatában erőt adó tényezője a minden jóra és szépre törekvő léleknek. Egyfelől tehát az eskü jngathatlan alap és tartóoszlop a lélek erősítésére, másfelől a szolgálatra való készségnek, a lelkierő teljes kifejtésének, a jószándék és Ígéret betöltésének serkentője és egyben biztosítéka.

Világos tehát, hogy a presbiteri eskü lélekkel való betöltésének az egyházépítés nagy művében elsőrendű és igen nagy fontossága van, csak az kell, hogy az eskü Isten dicsőségére töltessék be, apró részieleiben is nagyvonalúan, mert senki olyan igényt nem tarthat szolgálatunkra, mint Isten, de ne képzeljük azt, hogy Isten szolgálatunkkal lekötelezhetjük, mert Isten részéről csak kegyelem és pedig nagy kegyelem, hogy egyáltalán számot tart a mi szolgálatunkra és vegyük fontolóra, hogy csak az a szolgálat tetszik Istennek, amely az Ő kijelentett akaratával megegyez, ez pedig a hit, erkölcs és igazság, mely hármasságot maradéktalanul kell tartalmaznia a presbiteri szolgálatnak.

Az eddigiek összegezésében nézzük meg közvetlen közelről, mit követel tőlünk az eskü.

Az követeli, hogy ismerjük meg kötelességeinket és feladatainkat, amelyeket az egyházi I. t.-c. 44. §-a és 74. §-a szab elénk. Ezt minden év elején ebből a célból tartott presbiteri gyűlésen kellene az eskü sző-