Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-07-04 / 27. szám
138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. vege kapcsán úgy elménkbe és szívünkbe venni, hogy tudása tökéletesen sajátunk legyen. Azt követeli, hogy a presbiter legyen hűséges és lelkiismeretes, szolgáljon szeretettel, teljes erejéből, örömteljesen, szívből és alázatosan. Ez alanyi és tárgyi meghatározásban arra kötelezi a presbitert, hogy jelenjen meg mindig, külsőleg kifogástalanul, lelkileg teljes felkészültséggel a gyűléseken és amikor egyházközségét képviselnie kell. Soha ne legyen súlyos és elkerülhetetlen ok nélkül mulasztásban, mert ezáltal ellentétben esküjével, vállalt kötelezettsége szenvedhet csorbát, de ha ilyen eset 'elfordulna, tartsa kötelességének távolmaradásának lehetőleg előzetes kimentését, mert ez a társak és a testület iránti köteles tisztelet és megbecsülése a viselt tisztségnek. A tanácskozásban nyugodt és higgadt, presbitertársaihoz szeretetteljes és barátságos magatartással vegyen részt és ezáltal biztosítsa a gyűlés hangjának és menetének előkelőségét és méltóságát. Ugyanígy kell tisztében eljárnia külön megbízatása esetén az egyházközségi tagokkal szemben, mert reá nézve tekintélyt csak a reá bízott ügy gyors, alapos, szeretetteljes és megnyugtató felderítése vagy elintézése adhat. Véleményének kifejtésében és kimondásában legyen egyenes, szilárd és bátor, de egyben alázatos. Az alázatosság nem félelmet vagy félszegséget vagy fejbólintóbálintságot jelent, azt jelenti, hogy minden ellenvéleménnyel szemben türelmesek, belátók és megértők legyünk, azt jelenti, hogy az ember saját értékét ismerve nem becsüli többre magát másokkal szemben, mert az alázatosságot mindig össze lehet egyeztetni saját értékünk igazságos ismerésével és tudásával, amely egyébként is Isten kegyelméből való ajándékunk, amivel mások rovására nem szabad büszkélkednünk és gőgösködnünk. Viszont ebből az is folyik, hogy makacsok és hajthatatlanok se legyünk, az okos érvek előtt belátással hajoljunk meg: nem esik ez sohasem tudásunk, sem tekintélyünk rovására s egymás kölcsönös meggyőzésével alakulhat csak ki a jó, a bölcs, eredményes együttműködés és győzelmeskedhetik az egyházépítő erő. Látjuk ezekből a prosbiter súlyos felelősségét Isten és emberek előtt, de megnyugtatásul idézem az Úr Jézus szavát, amelyet tanítványaihoz intézett: „. . . Én választottalak titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon". (János evang. 15—16.) Az Úr Jézusnak eme kijelentése szilárd alapja a presbiter, ama bizodalmának is, hogy munkájára Isten országa építéséhez szükség van. Építsük hát Isten országát mi is eskünk betöltésével olyan munkával, belső lelki felemelkedettséggel, amely maradandó gyümölcsöt, sikert és eredményt terem és ez a gyümölcs, egyházunk belső és külső életében: szellemi, erkölcsi és anyagi felemelkedése, hatalmas felvirágzása legyen. És ha így töltjük be hivatásunkat, a zsoltáríró ama kérdésére: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére ? És kicsoda áll meg az Ő szenthelyén ?“ mindjárt felelhetünk is az ő szavával: „Az ártatlankezű és tisztaszívü, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra“. (Zsolt. 24: 3—4.) íme 1 Csak így bizonyíthatjuk magunkat Jézus Krisztus alázatos szolgájának és református keresztyén anyaszentegyházunk hű tagjának: és ez a presbiteri eskü jelentősége. — Győr Sándor merenyei ref. lelkipásztor április 19-én Darányban levente-leány csendesnapon előadást tartott „Kié a szived?“ címen. r Érettségi találkozók. Az elmúlt hónapban, június 6-án két osztály, az 1893-ban és az 1933-ban érettségizettek jöttek össze kollégiumunkban 50, illetve 10 éves találkozóra. Az ötvenévesek közül heten jöttek el, a tízévesek közül huszonnégyen. A találkozó a gimnázium dísztermében volt, ahol a tanári kar tárt karokkal fogadta régi kedves fiait. Úgy az 50, mint a 10 éves találkozók nevében Babos Ferenc elnök üdvözölte a tanári kart. Az üdvözlésre Rab István igazgató és Faragó János ny. főig. válaszolt meleg szeretettől sugárzó szavakkal. Majd Csajághy Károly kir. kúriai bíró köszönte meg az üdvözlő szavakat és fogadalmat tett mindnyájuk nevében, hogy az itt kapott szellemet tovább fogják ápolni. Utána a diákhősök emlékszobrát koszorúzták meg. Itt Sülé Károly mondott megható beszédet. Ezután a temetőbe vonultak ki, ahol elhunyt tanáraik sírjára helyeztek kegyeletes szavak kíséretében virágot. Két órakor közebéd volt a köztartás nagytermében, ahol kellemes hangulatban maradtak együtt a késő délutáni órákig. Búcsúvacsorára a Böröczky vendéglőben jöttek össze a 10 évesek, míg az 50 éves találkozók a Központi szállodában váltak el egymástól egy újabb öt éves ! találkozó reményében. Az ötvenéves találkozón a következők jelentek meg: Csajághy Károly kir. kúriai bíró, ny. törvényszéki elnök (Veszprém), Bállá Kálmán ny. Máv. főintéző (Pápa), dr. Hetessy Sándor ny. Máv. tanácsos (Debrecen), dr. Horváth Lajos ny. alispán (Budapest), Rácz Géza ny. járásbíró (Veszprém), Láng József ny. községi főjegyző (Tata), Steinhof Sámuel ny. Máv. főintéző (Újpest). A tízévesek találkozójára a következők jelentek meg: Dr. Török Istvánná Pongrácz Etelka egyet, tanár neje (Debrecen), Káldi Sarolta gyógyszerész (Budapest), Babos Ferenc bírósági titkár (Budapest), dr. Balogh Zoltán törvényszéki aljegyző (Budapest), dr. Patkó Endre ügyvédjelölt (Tata), Sülé Károly vallástanár (Budapest), Somogyi Sándor lelkész (Rété), Balogh Gábor s.-lelkész (Tatabánya), Szilágyi Endre főjegyző (Ecseg), Maller Bálint s.-lelkész (Zalaegerszeg), Fittler Sándor hadnagy (Munkács), dr. Fejes Gábor törvényszéki jegyző (Szombathely), Fejes László s.-lelkész (Szentgotthárd), Rácz Zoltán Mávag. tisztv. (Pápa), Győry E. András mérnök (Budapest), Gueth Gyula tábori lelkész, Ferenczy Vilmos ev. s.-lelkész (Uraiujfalu), dr. Pócza Jenő áll. gimn. tanár (Szeged), dr. Dely László m. tisztv. (Budapest), Takács Sándor építészmérnök (Balatonfüred), Egyed Jenő Mávag. tisztv. (Diósgyőr), dr. Mojzer Antal rendőrfogalmazó (Érsekújvár), dr. vitéz Kiss László tanügyi fogalmazó (Veszprém) és Schneider Dezső (Pápa). Itt említjük meg, hogy a 10 éves találkozóra összejöttek 450 P-t gyűjtöttek, melyet a Kollégiumi Diákszövetség nevében Faragó János főigazgató 100 P-vei 550 P-re egészített ki. Az Összegből két most érettségizett ifjú kapott 250—250 P-t, a főiskolai könyvtár könyvbeszerzésre 50 P-t. — A csöglei református gyülekezet részére két kát. hold és 332 négyszögöl területű szántó- és rétingatlant adományozott özvegy Dezső Zsigmondné gyülekezeti tag. Az ajándékozó kívánsága az, hogy e birtok évi bérlete elsősorban a csöglei ref. templomba állítandó új orgona beszerzésére fordíttassék s ennek beszerzése után az egyházfenntartási alaphoz csatoltassék.
