Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-10 / 2. szám

ötvennegyedik évfolyam.

2. szám.

Pápa, 1943 január 10

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Miért?

Valóban Istenbe az ura a történelemnek, kérdezi sok gyötrődő lélek napjainkban? Oly nehéz hinni, hogy világok omlása közben sem történik az Ő akarata nélkül semmi, s még ha elhiszi is a lélek, hogy Isten akaratából mennek végbe a mai események, akkor is megkérdi: hogyan engedheti meg az Isten a mai gonosz időket, miért tűri az Isten a földön a gonoszságot, miért kell szenvedniük az ártatlanoknak is?

Ezek a kérdések ott égnek minden öntudatos életet élő emberi lélekben. Nyomasztólag nehezednek rá az emberre a mai élet gondjai. A bajok, megpró-i báltatások és szenvedések köréből az sem vonhatja ki magát, aki itthon van meleg családi tűzhelynél, rokona sincs kint a fronton. A nehézségekbe ma könynyebben beleütközik az ember, még azok is, .akik eddig igazán gondtalanul élték le életüket. Hát még azok hogy szenvedhetnek, akik mindenestül benne élnek a megpróbáltatásokban, akik nemcsak a fronton levő apáért, vagy testvérért izgulnak, aggódnak, imádkoznak és rettegnek a minden percben betoppanható halálhírtől, de akiknek épp elég gondot, s szenvedést jelent a mindennapi kenyér, ruházat és lábbeli előállítása is, egyebekről nem is beszélve. S az ilyen telkekből f eltörő miért-ekre nem lehet általánosságban mozgó válaszokat adni, vagy éppen frázisokkal felelni. Nagy felelősség a lelkigondozó számára, hogy megfe'elő választ lud-e adni, azaz Istien akaratát tudja-e tolmácsolni a kérdező léleknek!

Ezért nagy öröm a számunkra Bereczky Albert nemrég megjelent munkája, mely már a címével is elárulja fontosságát: Miéri? Azaz, miért tűri az Isten az emberi gonoszságot, s következményeit, a szenvedéseket, miért szenvednek az ártatlanok, s végül arra a kérdésre felel, amit szintén igen gyakran feladnak nekünk: miért szenvedek éppen én?

Bereczky Albert alázatosan megvallja, hogy ebben a témakörben is vannak olyan kérdések, amikre mi nem válaszolhatunk, mert a feleletet Isten nem közli velünk. Csak annyit mondhatunk, amennyit Isten kijelentésében közöl velünk. (V. Mózes 29:29.) Mindazáltal, amit Isten mondott, azt, s nem mást, ne-^ künk is tovább kell mondanunk.

* * *

1. Isten tűri a gonoszságot mindenekelőtt azért, hogy az emberrel beláttassa, mire jut magától. Az ember megpróbál élni az Isten nélkül. Azt hiszi, sikerült száműznie életéből, s ezáltal önmaga erejéből egy jobb világot felépítenie. A mai eseményekben éppen azt kell meglátnunk, hogy Isten nélkül összeomlik az életünk, s a Máté 24-ben megírt jövendölések borzalmai nyílnak meg az emberiség számára. Mindezt pedig azért láttatja meg velünk az Isten, hogy a nagy földindulásban meglássuk ítéletét, tehát azt, hogy közel van, ha nem is kegyelme áldásaival, de sújtó ítéletével mindenesetre. Ott, ahonnan öt száműzni akarták, az Isten nem kegyelmével, hanem ítéletével van jelen, s ezért került minden olyan terület, ahonnan Istent ki akarták zárni, a Gonosz uralma alá kerül. A mai idők ezt akarják megláttatni velünk, s Isten ezáltal munkálja észretérítésünket. (Ésaiás 42: 25.)

Nem arról van tehát szó, hogy ma hullámvölgyben élünk, ami után természetszerűleg jön az emelkefdés, s a jólét, hanem egy alapvető állapotról: az élet mindenütt csődbe kerül, ahol Isten nélkül rendezi be magát.

Miár most annak a számára, aki benne van a szenvedésben, Isten a szenvedést próbatételként adja és a szenvedő hitének növekedésére. Ez valóban nem emberi célkitűzés, hanem isteni. Vakmerő tanítása a keresztyénségnek ez az igazság. (I. Péter 1:7, Jakab 1:2, 3, 12.) A próbatétel azért van, hogy az embernek kipróbált hite legyen, s ezáltal az Isten dicsőségének hordozására méltó legyen a lélek. »Semmiben sem mutatkozik meg úgy Isten dicsősége, mint az Ö választottalak szenvedéseiben.«

Azok számára, akik még nincsenek benne ebben a megpróbáló szenvedésben, azért vannak a szenvedédések, hogy lássák őket. Lássák meg mitől kíméli meg őket egyenlőre az Isten kegyelme. Nagy lehetőség az ember számára a gonoszság következményeinek, a szenvedésnek, nélkülözésnek látása. Aki még nincs bent . a szenvedésben, küzdjön a gonoszság ellen azért, hogy örvénye őt is el ne kapja, s maga alá ne temesse. S gondolja meg azt, hogy Isten kegyelmi ideje, amit nekünk ad, mire kötelez, s hogy ennek az időnek kétséget kizáróan vége lesz, s akkor jön az ítélet. Az Isten a maga ítéletével bizonyos esetekben úgy látszik, mintha késne. De ezzel a várakozással iszonyú következmények nélkül visszaélni nem lehet.

Végül arra a kérdésre, meddig tűri még az Isten (II. Péter 3:4), rámutat Bereczky Albert arra, hogy az Isten nem tűri a gonoszságot. Ha tűrné, nem küldötte Volna el az ő Fiát éppen a bűn kárhoztatása végett. »Most van e világ kárhoztatása — mondotta Krisztus búcsúszavaiban, s most vettetik ki e világ fejedelme ...« S ha jól meggondoljuk, azt kell mondanunk, nem Isten tűri a gonoszságot, hanem mi magunk, mert elfeledkezünk arról, amit II. Péter 3:14. mond. »Uj eget és földet Várunk... Annakokáért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valónak találjon titeket békességben.« Eb-< bői pedig nyilván következik, hogy nem tűrhetjük sem a gonoszságot, sem következményeit.