Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-10 / 2. szám
8. oldal. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP 1943. 2. Hogy miért szenvednek az ártatlanok — mert ártatlanról bibliai értelemben igenis beszélhetünk, maga Krisztus is beszélt igazakról és hamisakról, jókról és gonoszokról — azt feleli Bereczky, hogy azért szenvednek, mert itt élnek a földön. Ha ugyanis Isten az ő gyermekeit kivenné a szenvedésekből, igen olcsóvá tenné az ő követését, s ezáltal kaput nyitna a hitványak tódulásának. : Ha a választottság olyan földi előnyöket biztosítana, aminő a szenvedésektől való mentesség, akkor a leghitványabbak sereglenének a Krisztushoz.« Az ő népe viszont éppen a szenvedésekben rostálódik meg, s lesz valóban választott, s egyben válogatott néppé. A keresztyénség szenvedéstöbbletet jelent, s így csak azokat, vonzza, akik magasabbrendű életre vágyódnak. (Különben így van a világban is bizonyos vonatkozásban: ami érték, vagy szépség, tragikus lelki alkatból születik, azaz igazi alkotás ott sem születik meg nagy szenvedés nélkül.) Ez a szenvedéstöbblet pedig abban áll, hogy az igaz, a gonoszok közt élvén, fokozottabban éli át a szenvedést, látva azok cselekedeteit napról-napra. (II. Péter 2:7—8.) De ez esetleg csak rejtett szenvedés. Krisztus igen józanul látta hívei helyzetét, amikor felkészítette őket a várható szenvedések elviselésére, i (János 15:20, 16:2, Máté 5:11, 1. Péter 2:21.) Hogy í szenvedhetünk, ez a kiváltságunk. »Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak lrogy higyjetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette«. (Fii. 1:29.) S e szenvedés eszköz Isten kezében arra, hogy azokat a választottad, akikről ez még nem lett nyilvánvaló, s akik még a gonoszokkal élnek egy füst alatt, a szenvedő élet nagy bizonyságtételével hívogassa magához. M.ásként látja a szenvedést az, akinek magának van valami célja az Istennel, s ismét másként az, aki azt kérdi: mi a célja Istennek éndelem, tehát mit akar velem? Isten azt akarja, hogy Ő dicsőíttessék meg a mi életünkben. (II. Thess. 1:10.) S ezen a ponton a Szentírásnak oly felséges tanítása következik, ami önmagában is páratlan a történelemben. Nem csodáljuk, hanem természetesnek vesszük azt, hogy a szenvedésekben való kitartás ragadta bámulatra a keresztyénség ellenségeit, s mutatta meg annak a hitnek az értékét, amit a keresztyének kaptak Uruktól, a Krisztustól ! Annak ellenére, hogy beszélhetünk bibliai értelemben ártatlanokról, egyetlen igazán hívő lélek sem tartja magát ártatlannak, hanem szegény bűnösnek, akit a szenvedés bünbamatrja indít, s így annak megtapasztalására, hogy a hívő ember számára minden összedolgozik (azaz minden javára van). Ezek nem fglnek, nem bizonytalankodnak. .»Ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk, * az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Űréi vagyunk« — vallja a győzelmes hit. (Róm. 14:8.) ‘3. Arra a kérdésre is válaszolnia kell a lélek gondozójának, amelyik így hangzik: miért 'éppen éri? Miért szenvedek én, s miért nem a másik? Változzon meg előbb a világ, azután én. Én azért szenvedek, mert nekem üzen a szenvedés által Isten elsősorban, s nem másnak. Rólam van sző, mert az én megtérésemet, az én elmém es gondolkodásom megváltozását kívánja. A ma emberét is ez hozza méregbe: ő nem akarja kezdeni, kezdje más. Azt elfeledjük, hogy Isten előbb szeretett minket, s ennek már igen sok látható jelét adta. Mi azonban más mértékkel mérjük mások bűneit, s ismét mással a magunkét. Természetesen ilyen körülmények közt nem is vehetjük kitüntetésnek Istentől a szenvedést, amit ránk mért. S a legnagyobb hibánk éppen az, hogy fogalmunk sincs a keresztyénség tanításáról, hogy a mi pillanatnyi, könnyű szenvedésünk minek a nvitánva. (II. Kor. 4:17—18.) * * * Végezetül az élet eme nehéz miértjeire olyan ember felelt Bereczky Albert személyében, aki nem kívülről nézi a betegséget, hanem saját testében hordozza. Ezért az ő bizonyságtétele nemcsak a mondanivalójának bibliai megalapozottságánál, nem is a legnemesebb, mert legegyszerűbb eszközökkel élő stílusánál fogva, de a mindezek mögött meghúzódó élet miatt is drága értéke a mai igehirdetésünknek, s egyben segítő forrása a hasonló kérdésekkel vívódó lelkigondozók számára. Három beszéd, de átfogja élet és halál mélységeit, mert minden emberi lét leggyötrőbb kérdéseire, miért-jeire válaszol. Nagy kár nélkül senki sem nélkülözheti őket. Szíj Rezső. Gyalókay László ny. nemesócsai ref. lelkipásztor kitüntetése. Meleg, családias ünnepség keretében adta át vitéz Nagy Nándor Komárom vármegye főispánja dec. 27-én, vasárnap, a délelőtti istentiszteleten Gyaíókay László tb. esperesnek Kormányzó Úr által ajándékozott kitüntetést: a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét. Zsúfolásig megtelt ez alkalommal a templom. Harangzúgás közepette vonult be az ősz lelkipásztor a hivatalos küldöttség és az ünneplő gyülekezet vezetősége kíséretében. Az ünnepi istentisztelet végeztével az Ürasztalához állt a pátriárkák korát megért lelkész, s az egész gyülekezetnek könnyes tekintete pihent meg tisztelettől és szeretettől körülövezett, korát meghazudtoló délceg alakján, amikor vitéz Nagy Nándor főispán, a komáromi ref. ehmegye gondnoka a kormányzat megbízásából átadta megható beszéd kíséretében a kitüntetést. — Visszatekintett beszédében a gyászos kisebbségi sorsra, megrázó színekkel ecsetelte a magyarság pusztulását, felsorakoztatta az elnyomó hatalom őnemzetlenítő politikájának eszközeit, s rámutatott arra, hogy a felekezeti iskolák kapuja volt az a legerősebb érckapu, amelyet hiába döngetett a magyarság torkát szorongató ellenséges vasmarok, s a kitüntetett őrálló vezetése alatt álló egyházmegye -IS egyházközsége közül egy sem adta fel iskoláját, hanem óriási áldozatok árán a magyar jövő biztosítása érdekében fenntartotta. Hogy ez sikerült, főként Gyalókay László tb. esperes érdeme, aki szilárd megingathatatlanságával, pásztori bölcseségével mindig át tudta hidalni azokat a nehézségeket, s a gyülekezet áldozatkészségének igénybevételével teljesíteni tudta azokat a követelményeket, melyeket az akkori hatalom iskolapolitikája sokszor erőnk felett megkívánt. Megemlékekezett a főispán arról a nagyszerű anyagi fellendülésről, virágzásról, mely az ünnepelt esperessége alatt nem remélt arányokat öltött nemcsak saját gyülekezete, hanem egyházmegye szerte. így tehát érdemes embert ért a méltó kitüntetés. — Az egyházkerület, egyházmegye, lelkészi kör nevében Csekes Béla egyházmegyei főjegyző köszöntötte a kisebbségi sors Nehémiás prófétáját. Megható volt amint a község nevében Zongor Gy. helybeli főjegyző üdvözölte Gyalókay Lászlót, aki nemcsak lelki vezére, hanem általános szeretetnek és tiszteletnek örvendő vezetője s a hitelszövet
