Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-05-24 / 20. szám
Ötvenharmadik évfolyam. Pápa, 1942 május 24 LAP A DL f6Le ..»US EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____ jiBG JELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I PÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A belső ember megerősödése. Efezus:3:14 — 16. „Meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg nektek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Leíke által a belső emberben.“ A tanítványoktól búcsúzó Jézus Krisztus ígérete beteljesedett, midőn pünkösd napján egy akarattal összegyülekeztek imádkozni. A vigasztaló Szentlélek zúgó szél zendülése közben kettős tüzes nyelvek alakjában leszállóit reájuk. »Megtelének , mindnyájan Szentlélekkel.« A Szentlélekkel meggazdagodott - tanítványok lelkileg megerősödtek. Épen azért ygy szóltak, ahogyan a Lélek adta nekik szólniok és úgy cselekedtek, ahogyan a Lélek vezette őket. Mintha egészen kicserélődtek volna, nem gondoltak többé az emberi dolgokra, hanem Isten doi'gaira. Nem törődtek a maguk érdekével, hanem csak az Isten dicsőségével és minden figyelmüket Jézus Krisztus missziói parancsára koncentrálták. Már az első pünkösd napján is és azután is úgy cselekedtek,, hogy a rideg, számító ,ész megbgjxánkozott raituk és akik hallották és látták őket, így szólották: ezek az emberek édes bortól megrészegedtek, nem beszámíthatók, különben nem cselekednének így. De ha elmélyedünk a ^pünkösdi történetbe és keressük az indító okokat, akkor bizonyosságunk lesz afelől,, hogy nem részegek ezek, hanem lelkileg megerősödött emberek, akiknek nagysága abban van,, hogy eszközökké tudtak válni Isten kezében. Azért mertek emberfeletti feladatokra vállalkozni, hősi bátorsággal kiáltani az ellenség fő hadiszállása elé és ott bizonyságtevő erővel prédikálni az Ur Jézus Krisztust, mert a Szentlélek kitöltetése folytán hatalmasan megerősödtek a belső emberben és jézus Krisztus lakozott hit által az ő szívükben. így ami pünkösdkor történt, előttünk megmagyarázhatatlan, nem emberektől, hanem felülről való, a megdicsőült Jézus Krisztus munkája volt a tanítványokban és a tanítványok által. így is mondotta jóelőre: »Ti maradjatok Jeruzsálem városában, míg nem felruháztatok mennyei erővel« (Luk. 24:49) és »vesztek erőt, minekután a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim«. (Ap. Csel. 1:8.) íme, pünkösd olyan erőforrásokat nyitott meg, melyek minden emberi értelmet felülhaladnak. Nem az emberben elrejtett tehetségek felfedezése, 'lappangó belső tüzek fellobbanása, titokzatos erkölcsi erők megnyilatkozása a pünkösd, hanem az Isten leikével való meggazdagodás, Jézus Krisztussal való telítődés és így hatalmas megerősödés a belső emberben a Jézus Krisztusnak való engedelmességre és Isten parancsolatainak a teljesítésére. De ebből világos az is, hogy a Szentlélek ajándék, olyan valami, ami nem tartozott hozzá a tanítványoknak a lényéhez, ami nem volt meg bennük, amit nem lehetett követelni, vagy kiharcolni, hanem Isten adta ingyen kegyelemből, a Jézus Krisztus ígérete szerint. Olyan csodálatos ajándék, amely azt, akinek tulajdonává lett, megváltoztatta érzésében, gondolatában, világnézetében és minden életmegnyilvánulásában. Erre az átalakulásra, a belső ember megerősödésére van szükségünk nekünk is, ma élő embereknek. Mi ugyan sokszor rövidlátásunkban azt gondoljuk, hogy a külső viszonyok megváltoztatása maga után vonja lelki életünk átalakulását, elmélyülését is. Hányszor szólunk így: ha más helyzetben lehetnék, ha kedvezőbb körülmények.közé juthatnék,egyszerre más, diadalmas keresztyén életet tudnék élni. Nem vonjuk kétségbe, hogy a környezetnek igen nagy átalakító hatása van, hogy külső életkörülményeink befolyásolják lelki életünket is, azt azonban állítjuk, csak a Sátán gondolata az (Jób 2.), hogy a jólétben élő embernek könnyű istenfélőnek lenni és hogy megfelelő társadalompolitikai törvényekkel, intézményekkel, új életet lehet elővarázsolnunk egy nemzetben. Az Ur Jézus Krisztusnak az a narancsa a tanítványokhoz. »hogy maradjanak ott,, ahol tudás elárulta, Péter megtagadta és a többiek is mind gyáván elhagyták és ott mutassák meg, hogy nekik az élet Krisztus. Önkéntelenül is Stanleynek arra a megkapó paradoxonára gondolunk,, mely szerint olyanok vjagyunk, mint a lázas beteg, aki idegesen forgolódik ágyában,, egyik széléről a másikra dobálja magát, hűvös helyet keresöe és elfelejti, hogy nem az ágyában, hanem benne magában van a láz. Nem a körülményekben, hanem bennünk van a baj. Lelki átalakuláson kell átmennünk, hatalmasan meg kell erősödnünk a belső emberben, mert csak így leszünk képesek megállni Istentől kirendelt helyünkön és ez a belső átalakulás idézi elő külső körülményeink, életviszonyaink megváltozását is. Ezt a belső átalakulást Isten Szent Lelke eszközli bennünk, magunk sem tudjuk hogyan. De egyszer cjjak azt vesszük észre, hogy ami eddig érthetetlenül közömbös volt számunkra, eleven, személyes ügyünkké vált. Ami ellen felsorakoztattuk érveinket, most lefegyverezve hatalmában tart. A legnagyobb változás azonban Jézus Krisztushoz való viszonyunkban van. Eddig elmondottuk csodálatos tetteit, ahoígyan' a Bibliában olvassuk, dicsőítettük őseink hitét, mellyel ragaszkodtak hozzá, most úgy érezzük, högv nem tudunk eleget beszélni bennünk végzett munkájáról, szeretnénk többet mondani, mint a legnagyobb hitvallók. Ezt nem test és vér jelentette ki nekünk, ajándékba kaptuk, Krisztus elfoglalta hit által a szívünket. A mi kötelességünk éppen ezért a
