Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-04-19 / 16. szám
1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 75. oldal. a jégverés a virágzó kertre. A káromkodók gátolják Isten országának terjedésé^ az Isten iránt való hit megerősödését és az emberi lelkek nemesítését. Minden ember védelmezi saját nevének tisztaságát. Ha valaki az anyja nevét emlegeti káromkodásban, azért ölni tudna, de már Isten nevét nem védi. Isten azért adta tudomásunkra létezését és nevét, hogy imádkozzunk hozzá és hívjuk segítségül 'az ,ő szent nevét. Milyen szomorú, hogy Isten nevét gyakrabban emlegetik káromkodásban, mint imádságban! Az egyházak tanítják az iskolákban, hirdetik a templomokban a harmadik parancsolatot, de kevés gyakorlati eredménnyel. A királynak, államfőnek nevét nem szabad tiszteletlenül kiejteni, mert ez büntetéssel jár. Miért nem védelmezi az állami törvény Isten nevének tisztaságát is? Miért nem bünteti a káromkodókat? Bizonyosan eredménnyel járna Isten nevének törvényes rendelkezés által való megvédelmezése is! Mi, akik hiszünk Istenben és dolgozunk országának megvalósítása érdekében, legyünk őrállók és vigyázok! Tegyünk meg mindent, amit csak tehetünk, hogy az emberek ajkán ne káromkodás, hanem ének és imádság hangozzék állandóan. Figyelmeztessük a káromkodás elhagyására barátainkat, ismerőseinket és mindazokat, akik gyalázzák az Isten nevét. Nevelői mupkával ne bízzunk még olyanokat, akik káromkodnak, mert ezek megfertőzik az ifjúság lelkét is! Harcoljunk azért, hogy vezető állást ne tölthessen be olyan ember, aki káromkodik. Prédikáljunk és tartsunk előadásokat Isten nevének megszenteléséről. Dolgozzunk azért, hogy a káromkodás helyett imádság és Istent dicsérő ének hangozzék a földön! Csizmadia Károly. Evangélizáció a gyakorlatban. Az őrségi egyházmegye lelkészértekezlete még a múlt év őszén úgy határozott, hogy ez év áprilisában Kőszegen lelkésze van gélizációt fog tartani Békefi Benő evangélizáló lelkész vezetésével. Isten kegyelméből e hó 7—8—9. napjain meg is tarthattuk az evan.gélizációt a kőszegi kicsi gyülekezet hitből jövő áldozatkészségéből s azon az egyházmegye lelkészei kettő kivételével teljes számban meg is jelentek. Noha közvetlenül ünnepek után kezdődtek az evangelizációs napok, tehát több lelkész az ünnepek sok és terhes szolgálatával együttjáró testi fáradságát sem pihenhette ki, sőt többen az egész éjszakát úton töltötték, mégis nemcsak hogy nem fokozódott a fáradság, hanem a harmadik napon, mikor elutazásra került a sor, úgy éreztük, mintha nemcsak lelki, hanem testi üdülésen is résztvettünlc volna. Ami igaz is volt. Mert noha reggeltől késő estig hallgattuk az evangélista fejtegetéseit, nappal a katonai iskola protestáns lelkészi hivatalában, este pedig a gyülekezettel együtt az imaházban, lelki kérdéseink megoldódása egész lényünkre üdítőleg hatott. Nagy jelentősége volt ennek az evangélizációnak azért is, mert igen sokan most állottak először szemtől-szembe az evangélizációval s örömmel tapasztalhatták, hogy mindannak a sok-sok félreértésnek, ami hozzátapadt az evangélizációhoz, semmi néven nevezendő alapja nincs. Akik attól féltek, hogy valami kellemetlen érzelgős folyamatot kell átszenvedniök, örömmel tapasztalhatták, hogy Isten csodálatos dolgai és titkai nem az érzések bizonytalan és múlandó világába tartoznak, hanem a hit világába. Akik pedig valami antikálvinista jelenséget láttak eddig az evangélizációban, azok is kellemesen csalódtak, mert itt nyílt alkalmuk meglátni, mennyire kálvini jelenség ez az isten kegyelméből a magyar református egyházban. Az evangélizáció egyik legnagjrobb áldása éppen a hamisítatlan kálvini tanítások időszerű felelevenítése volt, ami az evangélizátor minden elmélkedésén, tanításán világosan átragyogott. Kálvin János művei mellett a hitvallások voltak a legbecsesebb forrásai Békefi Benőnek az egyes kérdések eligazításánál. A Szentírást egyedül a Szentiéleknek van joga magyarázni s minthogy Kálvin Jánost is Isten Szent Lelke világosította meg, így lett érthetővé, miért hallgat elsősorban irás,magyarázatában Békefi is Kálvinra. Előadásainak hallgatása közben vettük észre, hogy mi is az exegézis igazában, s hogy igehirdetésünk gyengeségének egyik oka éppen Kálvin írásmagyarázatainak nemismerésáben keresendő. Felidézte mindnyájunk tanulságára nagy professzorának, néhai Csikesz Sándornak arra a kérdésére adott válaszát: merre induljon el, azt felelte, hogy a nagyokon kezdje, mást nem mondhat. S Békefi nemcsak Kálvinnak lett igen alapos ismerője, I hanem beleélte magát a 16—17. század református teológiai irodalmába is s e magyar teológia eredményeinek egyik leghasznosabb értékesítője. Mindez természetesen meglepetés volt az után a sok rosszindulatú híresztelés után, ami az evangélizációt megelőzi egyeseknél éppen a nemismerők részéről. Ami a módszert illeti, világosan felismerhető a Heidelbergi Káté felosztásának követése az evangélizációban. Sok új szempontot nyertünk arra nézve is, hogyan lehet elevenebbé és mélyebbé a kátémagyarázatimk. Békefi Benő mélyen biblikus fejtegetéseiből az is nyilvánvalóvá lett, hogy evangélizációt végezni egyházon kívül nem lehet. Ezért is nevezi magát az evangélizáció gyülekezeti evangélizációnak. Az evangélizáció Isten egyik kegyelmi ajándéka s mint ilyen a magyar református gyülekezetét építi. S egyáltalán nem elégszik meg hangulati, érzelmi fellobbanásokkaL. .hanem határozott református magatartást vár el mindenkitől a teíies élet minden vonatkozásában. Az evangélizáció szabad légkörében minden kérdésünket megbeszélhettük s örömmel láttuk, hogy nem emberi tanácsokat kaptunk, hanem a Lélek világosságát. (Egyéni, családi és gyülekezeti kérdéseink mind előkerültek, a felelősség mindhárom vonatkozásban, igehirdetésünk, az evangélizáció, a magvar református népünk ébredése, az Ótestamentum kérdése, a bibliaszemlélet — hogy Kálvin szerint nincs is külön Ó- és külön Újszövetség — a háború, a Kijelentés, az eszkhatológia, a paruzia, a tudomány, a hit, a bűn és a szabadulás stb. stb. kérdései mind sorrakerültek.) A három nap így mindenképpen közelebb vitt bennünket egymáshoz. Megláttuk, mennyi gyötrő kérdése van a hivatását tőletelhetően komolyan vevő pásztornak s itt láttuk Kálvin igazságát, hogy egymástól tévelygéseink választanak el. De nemcsak egymástól, hanem a gyülekezetünktől is. Nyilvánvaló lett, hogy minden kérdésünkre van megoldás, csak ott kell keresni, ahol az egyedül és feltétlenül meg is található. Mindnyájunk háláját és köszönetét fejezte ki Fejes Gábor esperes zárószavaiban,, ezt mondván: Minél jobban beleilleszkedni a kegyelem szövetségébe, ez
