Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-04-05 / 14. szám
64. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. zatával már a f. tanévre életbe léptetett Felügy. Szabályzat nemcsak az V. te. 50. §-ával áll ellentétben, a dunántúli e. kér. tanügyi bizottságának mult év nov. 11-én tartott gyűlésén a köv. indítványt terjesztettem be: »Az egyházkor, közgyűlés mély tisztelettel felkéri az egyetemes konventet, hogy amennyiben az E. T. rendelkezéseitől eltérő, a 348—1941. sz. konv. határozat szavaival élve »a zsinatpresbiteri egyházalkotmány paritásos rendjébe nem éppen bele illő«, az iskolák felügyeletére készített §-okat a Népiskolai szervezet és Szolgálati Pragmatikában, valamint a Fefügyeleti Szabályzatban a szakszerűség érdekéből szükségesnek tartja: te §-okat mint törvény módosítására, helyesebben törvény megváltoztatására irányuló javaslatokat méltóztassék a zsinathoz áttenni s a zsinat törvényalkotásáig nevezett szabályzatoknak csak az E. T.-vel nem ellenkező részeit érvényben tartani.« Indítványom a kifogásolt §-okat javaslatoknak kívánta tekinteni: a bizottság nem fogadhatta el, mert a szabályzatot a konvent már életbe léptette. , Két nap múlva újabb megfontolás után a követ- j kező indítványt fogalmaztam: »Egyházkerületi gyűlés a mult évi véleményének | fenntartásával a Felügyeleti Szabályzat életbe lépte- ; tését sajnálattal veszi tudomásul. Újból kéri az egye- i femes konventet, hogy a szabályzatot az E. T.-nyel , összhangba hozni, azaz törvényes alapra hozni s vele j kapcsolatban a Népiskolai Szervezet és Szolgálati j Pragmatikának az iskolafelügyeletre vonatkozó szaka- J szait is megfelelően átdolgoztatni kegyeskedjék.« Ennek az indítványnak a benyújtására nem került a sor. Mielőtt benyújtottam volna, hallottam, hogy a zsinat az összhangba hozatal dolgában már megadta a törvénymagyarázatot. Ezeket az indítványfogalmazásokat csak azért írtam ide, hogy láthassuk azt, hogy a zsinati törvénymagyarázatot nem ismerő, de egyébként mind a vonatkozó törvényt, mind a felügyeleti szabályzatot jól ismerő egyházi ember mit tarthatott szükségesnek a szabályzat életbeléptetésénél. í * Lássuk most már a zsinati törvénymagyarázatot. Eredete, mint fennebb láttuk, nem a három egyházkerületnek az a javaslata, hogy a felügyeleti szabályzat-tervezet megfelelő átdolgozással az E. T. V. te. 50. §-ával s iskolafelügyeletünk mai rendszerével összhangba hozassék, hanem az ORTE elnökségének 1940 nov. 18-án beterjesztett meglepő javaslata, amely az 50. §-t akarja a tervezethez módosítani. Idéztem fennebb az 1939-ben megnyílt zsinat 218. sz. jegyzőkönyvi pontjából az ORTE elnöksége fölfogásának (előadását s az 50. § első bekezdése helyett javasolt törvényszöveget, most tehát, annak az idézetnek folytatásaként magát a határozatot idézem: »A zsinat megállapítja, hogy az egyetemes konvent 234—1941. számú határozatával elfogadott szabályrendelet (Felügyeleti szabályzat a református népiskolák számára) szakfelügyeleti elve nem ellenkezik az 1933. évi V. egyházi törvénycikk 50. §-ának rendelkezéseivel. E szakasz szerint ugyanis az elemi iskolai felügyeletet gyakorolhatják lelkészek és tanítók, de gyakorolhatja csak lelkész, vagy csak tanító is. Az 1933. évi V. egyházi törvénycikk 50. §-ával nincs (ellentétben a zsinat 1458. szám alatt hozott határozata sem. Ezért a zsinat az 1933. évi V. egyházi törvénycikk 50. §-ának módosítását nem tartja szükségesnek.« E;z a magyarázat az E. T. V. te. 50. §-ának és az elfogadott Felügyeleti Szabályzatnak egymáshoz való viszonyára vonatkozik. De nem vonatkozik az 'E. T. V. te. 53. és 54. §-ához való viszonyára. Tehát mély tisztelettel a fentiek alapján további magyarázatot kell kérnünk: 1. Az e. kér. felügyelőség nincs-e ellentétben a törvénnyel? 2. Az e. kér. és konv. felügyelő hatáskörének és az egyházi hatóságokhoz való viszonyának megállapítása nem ellentétes-e egyházalkctmányunk szellemével? 3. Nem tartja-e szükségesnek a zsinat — a konvent 348—1941. isz. határozatában foglalt elvnek is megfelelően — az e. kér. és konv. felügyeletnél a kettősséget, hogy egy lelkész és egy pedagógus legyen választható? 4. Nem kívánja-e a Felügy. Szab. 56. és 68. §-aiba az 5. J> mintájára beiktatni »a pedagógiában gyakorlatilag is járatos lelkipásztor«^, hogy e fontos szolgálatokra lelkészi oklevéllel bíró pedagógus legyen választható? Megelégedéssel vesszük tudomásul a magyarázatból, hogy a zsinat 1458. sz. határozata nincs ellentétben az V. te. 50. §-val; de itt is bővebb magyarázatot kell kérnünk. 5. Az-e ez a határozat, aminek lennie kell, az E. T. V. te. 129. ,§ 3. pontjának végrehajtására adott meghatalmazás? Utoljára térek rá arra, amire a 218. sz. zsinati magyarázat a felelet, hogy a Felügy. Szab. »szakfelügyeleti elve nem ellenkezik) az 1933. évi V. egyh. törvénycikk 50. §-ának rendelkezéseivel«. Nem a négyből három egyházkerületnek ezt az ellenkezést látó s a Felügy. Szab. rendelkezéseinek a törvényhez igazítását kérésére, hanem az Orte elnökségének ezt az ellenkezést szintén látó s a törvénynek a Felügy. Szab.-hoz igazítását kérő fölterjesztésére adja ezt a magyarázatot a zsinat. Világos azonban, hogy akár jobb, akár baloldali szemüveggel néjzzük az egymás mellé helyezett törvényt és felügy. szabályzatot, — az ellenkezés ott van. Hogy se a'bal, se a jobb oldal ne 'lássa, az 50. § világos szavaihoz értelmezést fűz a zsinat: »E szakasz szerint ugyanis az elemi iskolai felügyeletet gyakorolhatják leikészek és tanítók, de gyakorolhatja csak .lelkész, vagy csak tanító is«. Tehát a zsinat a nem ellenkezést erre a magyarázatra alapítja: »... de gyakorolhatja csak lelkész, vagy csak tanító is«. Akárhogyan nézem is az 50. § szavait, sehogyan se tudom belőle kiolvasni (pedig az 1907-es E. T. is szószerint így van!), hogy »gyakorolhatja csak lelkész vagy csak tanító is«. íme a. szöveg: »Az egyházmegyei közgyűlés minden iskolakörre lelkészekből s magukat kitüntetett tanítókból s más alkalmas egyénekből az iskolák megvizsgálására rendszerint k.ét iskolalátogatót választ«. Talán abból indul ki ez az értelmezés, hogy nem azt mondja: »két iskolalátogatót választ«, hanem ezt: »rendszerint két iskolalátogatót választ«, s ebből gondolja, hogy ha nem okvetlen, hanem csak rendszerint kettőt, akkor egyet is választhat. M.ég ha így volna is, akkor sem tudom, hogy hol van benne az az értelem, hogy »gyakorolhatja csak tanító is« (a Felügyeleti Szabályzatnak ugyanis erre az alapra van szüksége: »csak tanító is«), mert akkor ez is benn van: »gyakorolhatja más alkalmas egyén is«. Ahogy ez nincs benne, úgy nincs benne amaz sem. A »rendszerint két iskolalátogatót« nem azt jelenti, hogy egyet is lehet, lelkészt, tanítót vagy más alkalmas egyént, — azt jelenti, hogy többet is választhat, hiszen választhatót is háromfélét (lelkész, magát kitüntetett tanító, más alkalmas egyén) sorol föl, de az egyház kialakult rendje szerint általában csak kettőt választ. Hogy kettőnél kevesebbet a törvény nem gondol, láthatjuk a § következő bekezdéseiből is., melyekben