Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-04-05 / 14. szám
1942. DUNÁNTÚLI protestáns lap 65. oldal. »iskolalátogatók«, »vizsgálatuk«, »tapasztalataik« említtetnek. Ezt a iszövegmagyarázatot ellenállhatatlanná teszi a rend, a gyakorlat. Ä most megjelent Névtár igen sok egyházmegyénél közli az iskolalátogatókat. Erdélyből csak a szilágyszolnoki egyházmegye iskolalátogatóit közli. Megállapíthatjuk, hogy a »rend«: lelkész és tanító. Mezőföldön, továbbá a veszprémi s más egyházmegyékben is 1 lelkész., 1 tanító s 1 világi. Csak lelkész vagy csak tanító az iskolalátogatást sehol sem gyakorolja. Ha valaki azt gondolja, hogy azok között az egyházmegyék között, melyek iskolalátogatóikat nem közük, lehetnek olyanok, amelyekben csak lelkész vagy csak tanító gyakorolja az iskolalátogatást, — az ilyennek tisztelettel hozom tudomására, hogy a Lelkészegyesület mult évi 49. számában fölhívást lettem közzé egyházmegyei tanügyi bizottsági elnöktárisaimhoz, hogy ahol »az elemi iskolai felügyeletet nem lelkészekből és tanítókból álló körfelügyelőség, hanem csak lelkész vagy csak tanító gyakorolta, kegyeskedjenek ezt a csak lelkész vagy csak tanító által gyakorolt felügyeletet ve'em sürgősen közölni«: — ilyen közlés nem volt. M.ély tisztelettel kérünk új magyarázatot s elrendelését annak, hogy Szolgálati Pragmatika és Felügyeleti Szabályzat a szentesített törvénnyel összhangba hozassák. Befejezésül ennyit: jó és egyházi szolgálatra méltó tanítóval, — s ilyen a legtöbb, — eddig sem volt baja a lelkészeknek, — a nem ilyennel akkor is lesz baja, ha »iskolaközség« lesz a gyülekezetben. Kiss Zoltán. Más tantárgyak tanárai (tanítói) mint vallásos nevelők a középiskolában. Irta: Béna József vallásoktatólelkész. Mielőtt lennek a kérdésnek a tárgyalásához fognánk, hangsúlyozni kívánom, hogy dolgozatomban ugyan a középiskolát tartottam szem előtt, de ha •elemi iskoláinkban nevelő Tanító kollégáink meggondolják, hogy személyükben »más tantárgyaknak« ők is tanítói, okulnak az alábbiakból. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy úgy elemi, mint középiskoláinkban a leggyakrabban nemcsak református, hanem más vallásit növendékek is járnak. * Tanterveink és Utasításaink a vallástanítás célját összefoglalva így jelölik meg: ... a gyermeki lelkekben szunnyadó hit felébresztése, megerősítése; a bibliai kijelentés és keresztyén egyházunk történetének, alapvető tanításainak megismertetése; a keresztyén erényekre való ránevelés; (így szülők, testvérek, felebarátok segítése, az egyházért, hazáért való áldozatkészség, önfeláldozás), röviden öszszefoglalva: egyházának, hazájának, családjának élő, hívő, vallását ismerő, öntudatos, aktiv keresztyén életet élő egyének nevelése. Ennek a munkának az elvégzése elsősorban a vallástan tanárának a feladata. Ő van hivatva felkészültségénél és küldetésénél fogva elsősorban a vallásos névtríésben a vezető szeren betöltésére, de ebben a munkájában kell, hogy a többi kollégái is hűséges munkatársai legyenek, vagyis a vallásos nevelést az egész tanári testületnek egyetemlegesen kell végeznie. Más tantárgyak szaktanára ilyen szempontból j<ét dologra nagyon ügyeljen. Az egyes területeken a határkérdésekben, az összeütközést óvatosan kerülje, másik oldalon viszont tervszerű segítséggel támogassa a vallástan tanárát a munkájában. Más tantárgy szaktanára sohase tegyen olyan kijelentést, vagy megjegyzést, amely a valláserkölcsi életet sérti, vagy bántja és sohase avatkozzon olyan kérdésekbe, amelyek a hittudományok területébe vágnak, mert így lelki kételyeket támaszthat. Legyen minden szaktanárban annyi fegyelmezettség, hogy kellő tiszteletet tanúsítson a másik terület kényes és nehéz kérdései iránt. Felekezeti csaták felébresztése, ezeknek kicsinyes megjegyzésekkel tarkított kiélezése nem keresztyén nevelő lélek sajátossága, ez a módszer veszedelmes a kiforratlan gimnáziumi ifjúság előtt. Szellemi harcok az élet realitásához tartoznak ugyan, de megvnafásük nem a gimnázium, hanem a tudomány feladata. Serdülő ifjú nem könnyen tud különbséget vonni a vitatható kérdések, az ellentétes megállapítások meg a belőlük folyó következmények között. A feltevés és vélemény hamarosan igazság lesz előtte. Sohase hagyja eí tehát a szaktanár ajkát a vallásos hitet és az arra épített keresztyén világnézetet sértő vagy épen azt kisebbítő megjegyzés. A szaktanár a vallásos nevelést pozitiv irányban támogassa, vagyis a vallástanárt építő munkájában segítse. Minden szaktárgy keretében akadnak olyan valláserkölcsi értékek, amelyeknek érintése alkalmas arra, hogy erősítse a tanuló hitét. Lássuk most már azokat a módokat, amelyek az egyes tárgyak tanítása alkalmával olyan nagy szolgálatot tesznek a tanuló hitének erősítésére. Vegyük először a magyar irodalmat. Nagyjaink egyénisége, erkölcsi felfogása, írói, vallásos iránya, az >egyes írók műveinek vallásos tartalma bőven ad anyagot a vallás életirányító értékének a kiemelésére. Csak néhány példát. Arany János: »Fiamnak« c. költeménye. Imádkozni tanítja fiát. Milyen szép ez a sora: »Mert szegénynek drága kincs a hit«. Petőfi költeményeiből célzok a szüleit szerető gyermek költeményben való megnyilatkozására: »Anyánkat, azt a drága, jó anyát, Oh Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd«. Isten után a vallás is elsősorban szülőtiszteletre akar nevelni. Gondoljunk Berzsenyi »Fohászkodás« c. költeményére, Tompa, Ady, Várady, Kiss József és a többi vallásos költeményeire, olvasókönyveinkben felveit vallásos olvasmányainkra, amelyekben a magyar irodalom I szaktanára készen kapja az anyagot, csak művészien meg kell fognia. Nem hosszú valláserkölcsi előadásra gondolok itt, hogy emiatt a művészi érték elvesszen, hanem rövid találó ráutalásra célzok. Elég a vallásos kérdésnek emelkedettebb hangon való tárgyalása. A szaktanár két eredményt ér el, hat a tanulóra valláserkölcsileg, meggyujtja benne a valláserkölcs lángjait. A magyar történelem és a világtörténelem tanítása is bőven nyújt anyagot a vallásos nevelés elmélyítésére. Utaljon a szaktanár történelmünk nagyjainak I egyéni vallásos életére, Rákóczy György huszonhat- I szór olvasta el a Szentírást, I. István így szólt: »Ha Î Isten velünk, kicsoda ellenünk«. Utaljon a szaktanár I azokra a szabadsághősökre, akik Isten nevében harcoltak a szabadságért. Mutasson rá a szaktanár, hogy történelmi felemeltetések és bukások nem a véletlenből, hanem Isten kezéből jőnek. Utaljon arra, hogy nem a nemzet, mégcsak nem is a vezetője, hanem Isten írja a történelmet, hogy a történelem nem vak erők vagy gazdasági tényezők eredője, hanem az a valami, amit Isten keze irányít és von felelősségre. A világtörté-
