Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-03-15 / 11. szám

Ötvenharmadik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1942 március 15---------------------------------------MtüGYASSZAY VINCE PÜSPÖK *-----------------------------------------------------------------—--------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. POiaíKaCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK I A keresztyén ember szabadságáról. Március 15-i prédikációmra készülgetve, elővettem Luther 1520-ban megjelent híres ţraktâtusât: „Von der Freiheit eines Christenmenschen“. Óvatosan lapozgattam bele. Mit is mond a tüzeslelkü reformátor a szabadság­ról ? Mond-e valamit, amit, mint a ma igehirdetője, vele egybehangzóan tudnék az örökegy Ige alapján ma is elmondani? Ma, amikor március 15-nek, ennek a tavaszi magyar ünnepnek jelentőségét, tanítását, a vál­tozott idők oly annyira változott hangszerelésében zen­gik az ünnepi szónokok. Mondanom sem kell, milyen öröm volt számomra, mikor Luther írásának első lapján megtaláltam, amit kerestem. Az 1. Kor. 9:19. alapján foglalja össze a reformátor a keresztyén ember szabadságának paradox­­jellegü, de csodálatosan biblikus, Krisztus szerint való értelmezését. „Mert én noha mindenkivel szemben sza­bad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem“ — mondja az említett Igében Pál apostol. Luther egy­szerűen csak tolmácsolja ezt az Igét, amikor a keresz­tyén embernek a Krisztus által szerzett és ajándékozott szabadságát, s azt, hogy mit is jelent keresztyénnek lenni, ebbe a két tételbe foglalja: 1. A keresztyén em­ber szabad úr minden dolog fölött és senkinek sincs alávetve. 2. A keresztyén ember lekötelezett szolgája mindeneknek és mindenkinek alá van vetve. Ezt az ellentétet Luther a Róni. 13:8. versével oldja fel: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek“. Aki szeret, az le van kötelezve és alá van vetve annak, amit szeret. Mint ahogy Krisztust is lekötelezte, mindeneknek szol­gájává tette az Isten országának egyetlen örök törvénye: a szeretet. Tehát a keresztyén ember fel van szabadítva minden törvény alól, minden hatalmasság alól, minden megkötözöttség alól. Nem lehet felette úr sem az érdek, sem a félelem. Nem lehet zsarnok parancsolója e világ, közvélemény, divat. Nem tudja megkötözni hite szárnya­lását, reménységeinek merészségét, bűn bilincse, halál rettentése. Mert van, Aki ezeknek fölébe emeli. De a keresztyén ember le van kötelezve a szolgá­latnak és szeretetnek minden törvény hatalmát felülmúló elkötelezésével. Ennek a törvénynek betöltésében Mes­tere jár elől, aki szolgálatból és szeretetből életét ál­dozta, sokakért — én érettem is! S ezzel beleiktatta a világ életébe a szabadon vállalt szolgálat és szeretet törvényét. Jöhetnek nehéz idők, de a keresztyén ember Krisz­tust követő szabadságát soha senki el nem veheti. Szol­gálni és szeretni mindenkor lehet. Sőt nehéz időkben nagyobb szükség van rá, mint máskor. Szabadok vagyuk-e mi igazán ? Szolgálatunk szár­nyain nincsenek-e ólomsúlyok? Szeretetünk nem ver­gődik-e a féltékenység és elzárkózás kicsinyes kalitká­jában ? Pedig ha valaha, úgy ma csakugyan nyög és sóhajt ez a háborúság tőrében vergődő világ olyan em­berek után, akik ebben a halálos tavaszban is ki tudják bontani a szabadság szolgálatzászlaját, s az antikrisztusi csaták pokoli zárótüzén is át tudnak törni a szeretet olajágával. Krisztus az övéit erre is szabaddá teszi. De el is kötelezi. 1942 márciusában különösképpen! Prédikációra készülgettem. S így prédikált nekem Luther „a keresztyén ember szabadságáról“. Fejes Sándor. Darányi Kálmán.* Darányi Kálmán élete fája a ferencjózsefi korban {gyökerezik, törzsöké az első világháborúban lett vi­harállóvá,, koronája a harmincas években terebélyese­dik el, igazi gyümölcsét a század második felérd ígéri. Nagyapja, az első Darányi Ignác — Kossuth kormánybiztosa, újságíró-társa és a Kor egyik legko­molyabb agrárpolitikusa, különösen előrelátó, bölcs és takarékos ember; fiai közül Darányi Ignác az efső öntudatos és reendszeres magyar agrárpolitikus, ő látta meg, hogy Magyarország a földmívelésügyével áll, vagy esik. Darányi Ignác mindig különös szere­tettel vette körül unokaöccsét, Darányi Kálmánt, sok Lelki rokonság volt közöttük. Darányi Kálmán azután a vármegyék életében szembekerült a "legnehezebb ma­gyar problémákkal, rámeredt a megoldatlan szociális [kérdés, a kisemberek nyomorúsága és elhagyatott­­sága. Látta, hogy az új rendszert csak nemzetneve­léssel, az új nemzetnevelést pedig Magyarországon csak politikai úton lehet megindítani. így lett poli­tikus. Nem szeretett vezér lenni, annál nagyobb kedv­vel tudott valakinek jobbkezévé válni. Szerénysége, simasága, abszolút megbízhatósága, bámulatos önzet­lensége, kitűnő alkalmazkodó-képessége és roppant munkabírása arra képesítették, hogy a világ legkü­­[különb miniszterelnökségi államtitkára legyen. És ő az is volt — Bethlen István* Károlyi Gyula, Gömbös Gyula mellett: három merőben különböző politikus és politikai szolgálatban; míg egyszer csak nem le­hetett tovább lappangania és el kellett foglalnia Da­rányi Ignác székét. Akkor pedig megindított egy olyan agrárpolitikát, amelynek célja a földbirtok igazságosabb elosztása, telepítés, hitbizományok felszabadítása, a gazdasági pmunkavállalók nyomorúságának enyhítése és élőké­* A Darányi Kálmán-diákház javára rendezett ünnepen el­mondotta dr. Ravasz Lászió m. kir. titkos tanácsos, dunamelléki püspök. DijNÁpiiu^—;: LAP A DUNÁNTÚLI Főt. es fielt. M Flelyben. KÖZLÖNYE

Next

/
Thumbnails
Contents