Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-03-15 / 11. szám
48. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. szilieteket tett a gazdatársadalom nagyszabású szaknevelésének kidolgozására. Közben az életében jelentkező végzetszerűség, akarata ellenére, a miniszterelnöki székbe kényszerítette. Legnagyobb kérdése az volt — és itt ragyogott fel Darányi Kálmán böícsesége: hogyan egyeztethető össze ’köztudat a közszükséglettel, a hagyomány a reformmal. Darányi Kálmán látszólag könnyen haladt előre és játszva ért el páratlan eredményeket. Közelebbről nézve azonban látszott, hogy minden lépésért, előhaladásért keményen megdolgozott és semmire sem vállalkozott, amire előzetesen el nem készült volna. Kemény határozottsággal tudott elutasítani magától minden zökkenést jelentő, vagy nyugtalanságot előidéző alkalmat, még ha a legcsábítóbb kilátások kecsegtették is. Szűkszavú ember volt, de érezni lehetett mindig szíve melegét, megvilágosította arcunkat bölcs mosolyával, hallgatásában néha mély kedélyének csobbanása hallatszott, amint egy szó, vagy gondolat beléhullott... Istenfélő és bibliaolvasó ember volt, aki magát reá- Ibízza a Gondviselés kezére és áhítattal glondol a Váltság csodájára. A mai nemzedék nagy vallásos megújhodásának nála nagyobb méltányolója nem akadt. Másik alapvonása egész lényének egyszerűsége, természetessége és puritánsága, egyéniségét különösen jellemezte valami belső nemesség, finom etikai ízlés, lamit a szó szoros és nemes értelmében az úri gondolkodásmód jelének latunk ... Gömbös Gyufa, Darányi Kálmán, Teleki Pál — a harmincas évek három halott magyarja — végezte beszédét ‘'Ravasz püspök — összetört életével köt. igér és idéz egy ma még ismeretlen holnapot. Közülük most Darányi Kálimánt idézzük. Egész életében mindig a fiatalságot (képviselte ott, ahol szolgált. Ő volt egykor Magyarország legfiatalabb főispánja s mikor szolgálatában legidősebbé vált: életkorban akkor is ő volt a legfiatalabb! Az ifjúság ösztönösen húzódott feléje s mikor már az ötvenen túljárt, akkor is a maga emberét látta benne. Mozgása, külső életformái fiatal korban is öregek voltak; szellemisége mindvégig fiatalos maradt, mert megtartotta hitét az eszményekben. Darányi Kálmán megkezdett egy barázdát, de belehalt. A magyar ifjúságnak kell kivinnie-kivívnia, hogy éljen a nemzet! Halott a barázdában, amikor élet tálinad, mi volna ez, ha nem a legfölségesebb magvetés! (M. É.) (f* ...................... ..............' ■==^ k KÖNYVISMERTETÉS A IV ^ Isten fegyverei. Utravalóul kedves honvédeinknek. Irta: Nyáry Pál tb. esperes, pécsi lelkipásztor. Pécs, szerző kiadása, Zsebalak, 64 oldal. Ára 20 f. A legaktuálisabb légkörből született meg ez a kis imákönyv. A szerző egyenesen a katonáknak készítette és a katonák mai nehéz helyzetét szemelőtt Jartva gyűjtötte össze Isten igéjéből a bátorító és vigasztaló szavakat. Már beosztása is eltér a sablonos imakönyvektől. Az egész az Efézus 6:13—19 verseken alapszik. „Az ige is fegyvereket ajánl; ezekkel teheted teljessé katonai felszerelésedet. Mert a katona nemcsak egyenruhába öltözött test, kire ráadattak a hadviselés eszközei: a fegyverek — hanem lélek is, ki csak Istenre támaszkodva állhat meg hősként a csaták viharában.“ A hónap minden napjára kap az olvasó Isten igéjéből egy-egy napiparancsot. Pl.: Filippi 4 : 6—7 ; János 14:1; Zsid. 11:6; I. Tim. 6:12 stb. stb. Az üdvösség sisakja cím alatt következik egy sorozat nagyon találóan összeválogatott idézet. A lélek kardja címmel következnek rövid kis elmélkedések különböző textusok alapján. Végül a katona életében leginkább előadódó alkalmakra vannak imádságok és az írás Ígéreteiből gyöngyszemek. A kis imakönyv már külsejében is új és szokatlan. Nagysága 11 X 75 cm., a katonai zsebben kényelmesen elfér. Nemzeti színű címlapján ott a győzelmi jel: a V. Nem riasztja el a legegyszerűbb embert sem komor feketeségével, inkább felcsigázza érdeklődését. Nagyon célszerű a sok bibliai idézet meglepően találó kiválogatása, melyek minden magyarázat nélkül is sokat mondanak. Az elmélkedések és imádságok alaphangja a győzelmes hit, mely tudja, hogy a pillanatnyi szenvedés után Isten nagy örömet tartogat számunkra. A mai háborúnak is látja a szent célját: a haza és az egyház védelmét, melyért áldozatot hoznunk dicsőség. Semmire sincs ma nagyobb szükség, mint lelkileg megalapozni az egyénben is nemzetünk nagy céljait. Előkészíteni az áldozat céltudatos és önkéntes vállalására, tudván azt, hogy nem hiú légvárakért és egyéni, önző érdekekért, hanem hazánk és egyházunk véresen komoly létérdekéért vérzik és áldozza fel magát. E cél eléréséhez nagyon jó eszköznek találom Nyáry Pál kis katona-imakönyvét és kérek minden lelkipásztor-testvéremet, hogy a bevonuló idősebb és fiatalabb bajtársakat lássák el ezzel a kis utravalóval is a nélkülözhetetlen Szentírás mellett. Pécs. Ifj. Pécsvárady Béla m. kir. honvéd lelkész. ®®@®@®®Ce}®®®®®®®@®®@®®®®®®®®@®®®®®®®®®@© I VEGYESEK § ®©®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®S®®@@@®@®3©@® — Gyászhírek. Mély részvéttel értesültünk, hogy Patay Miklós kisölvedi lelkipásztor 67 éves korában elhunyt. A megboldogult 1902-ben Boriban kezdte a lelkész! szolgálatot, 1904-től mostanig Kisölveden hirdette az Igét nagy hűséggel. Gyászolják gyermekei és a széleskörű rokonság. Az Úr vigasztalja meg hátramaradt szeretteit a feltámadás biztos fényével. Özvegy Bakó Imréné szül. Báthory Róza, boldog emlékű Bakó Imre lelkipásztor özvegye, életének 72-ik évében, március 11-én csendesen elhunyt. Temetése márc. 14-én volt Szabadhidvégen, nagy részvét mellett. A megboldogultban Bakó Lajos balatonfőkajári lelkipásztor, a mezőföldi egyházmegye esperese és Bakó Béla szabadhidvégi lelkipásztor szeretett édesanyjukat gyászolják. Az igazak emlékezete áldott. — Dr. Enyedy Andor tiszáninneni püspök az egyházkerületi közgyűlésen mondotta el székfoglaló beszédét. Mindenekelőtt azt mondta el, hogy új tisztségében mi óhajt lenni. Elsősorban pásztor, az egyetlen Főpásztor, Űrünk Jézus Krisztus követségében és szolgálatában. Pásztora a lelkésztestvéreknek, „akik minden oldalról szoktak kapni kritikát, de igen ritkán és kismértékben támogatást“, ezt kívánja nyújtani nekik. Azután szeretne pásztora lenni a világi elöljáróknak, hogy körülvegye őket az Ige megszentelt légkörével, a tanároknak és tanítóknak, hogy az egyház számára élőhitü tagokat neveljenek és Isten munkatársaként építsék a gyermeklelkeket, — de minden református kérész-
