Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-04 / 1. szám
2. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. veszi észre, hogy alig-alig van látatja iskolai munkáig tantervhez illeszkedő részének. Csak egy példát említek. Miért van az, hogy vasárnapi iskolai munkánk sokkal eredményesebb, mint a tantervszerü vallásoktatás? Az elvégzett vasárnapi iskolai anyagra emlékeznek gyermekeink, míg a tanórákon közölt hivatalos anyagot nem lehet, vagy csak embertelen nehézségek árán beléjük verni? Feltétlenül hiba van itt a módszeren, a hittant valamikor melléktantárggyá degradált ‘diákszellemen kívül magában a tantervben, a kiszabott tananyagban is. Hiba van a vallásoktatói munka esetleges fogyatkozásai mellett az elhintett mag csiraképességében is. Hogy teljes legyen a hasonlat: Lehetnek és bizonvára vannak is lusta és fáradt magvetők, akik nem markolnak elég mélyen a vetőmagba és nem szórják hivatásszerű bőkezűséggel, fáradhatatlan kitartással. Lehetnek és vannak is útszéli, köves és tövises talajok. De amikor a magvető is igyekszik betölteni hivatását, a talaj is megfelelő, a mag minősége lehet az oka a terméketlenségnek, még akkor is, ha számolunk a nagy ellenségnek, e világ nagy konkolyhintőjének, a Sátánnak, serény aknamunkájával. * Nézzük most már a tanterv alapvető hibáit, hogy megértsük a vallásoktatási anyagunk csiraképtelenségét. 1. Tantervűnk első nagy fogyatkozása, hogy egy levitézlett theologiai korszak színtelen szálmavirága. A liberális-racionalista-általános vallástudományi irány évszázados jégverése éppen elég kárt tett már az anyaszentegyház lelki kertjében. Miért kell még ma is görcsösen ragszkodnunk ennek a keresztyénség életfáját liberális szabadsággal fűrészelő iránynak hagyományaihoz, theologiai egyoldalúságaihoz, vérteíen intellektuálizmusához és egyben értelmetlen, élményt hangsúlyozó pszichologizmusához? Megérett a gyökeres átalakításra az a tanterv, amely hitvallásainkat még csak mutatóba se engedi a hitvallásos egyházi ébredés korában a fövendő iskolázott egyháztagok vallástanításában szóhoz jutni. De annál jobban szíven viseli a theologián is inkább csak .segédtudománynak számítható vallástörténet, és a hitünk pozitiv igazságait eléggé nem ismerő középiskolás diákság előtt — filozófiai és világnézeti ismeretek .nélkül — emészthetetlen apologetika tanítását. S ha még .hozzávesszük., hogy a felső osztályok két éven át egyháztörténetet tanulnak: előttünk áll a liberálisyallástörténeti-történeti irány teljes diadala és a hitvallásos vallástanítás teljes csődje is egyben: három éven át történeti anyag a középiskola felső osztályaiban, a tetejébe pedig — a negyedik évben — egy kis vallásfilozófiával fűszerezett, mindentudó apologetika. De nemcsak a felső osztályok nagykoncepciójú tantervkupolája viseli magán ennek a történeti-kritikai iránynak stílusát, .hanem már az I—II. osztályos kisdiákok is ó- és újszövetségi kijelentéstörténetet tanulnak, ami természetesen nem volna baj, ha az csakugyan kijelentéstörténet volna és nekik való lenne. De az még nem kijelentéstörténet, ha az ó- és újszövetségi történeteket, aminek tanítása ezen a fokon igen áldott lehet, megnehezítjük egy kis kritikailiberális ó- és újszövetségi vallástörténettel (s nem kijelentéstörténettel) és emészthetetlenné tesszük a bibliai bevezetés (kanonika) nevezetű theol. stúdium csontvázával. Tehát kiderül, hogy a liberális-történeti irány megint meg lehet elégedve: az alsó osztályokban is három esztendőre rúg a történeti anyag s csak egy esztendőre terjed a tulajdonképeni hit- és erkölcstan anyaga. (Folyt, köv.) Fejes Sándor. (r* ... r ^ V KÖNYVISMERTETÉS *1 Dr. Tóth Endre: A pápai református egyház története. Pápa. 1941. Az első fejezet a város reformációhoz való csatlakozását kísérli meg kitapogatni. A humanizmussal ismerős diákok, vándorló kereskedők, főleg azonban a földesurak : Török Bálint, Török Ferenc és udvari papjaik : Bálint, Sztáray Mihály, Huszár Gál nyomán lett a reformáció hívévé Pápa. A katholikus egyháztól való éles elkülönülés azonban sokára, az 1560-as években következik be. Határozottan kálvini színezetet pedig a reformáció csak az 1580-as években nyer, amire a Heidelbergi Káté és a Hercegszőlősi kánonok itteni megjelenése mutat. Ez az eredmény derül ki a XVI. századra vonatkozólag. A pápai egyház presbitériumot alakít a XVII. század elején. A földesúr református, a kegyúrtól mégis függetlenítik magukat. A földesúr joga nem érvényesül korlátlanul az egyház életében. A lelkészekre, az anyagi javakra és az egyházfegyelemre a presbitérium ügyel fel. Kanizsai Pálfi János működésének ez az eredménye: az első presbiterialis kormányzatú egyház magyar földön. Földesúri támogatás nélkül a presbiterialis szervezetű egyház bírta ki a következő, egyre nehezedő időket. A város földesúra a kát. Esterházy család lett. Az ellenreformáció áramlatához csatlakozva a földesúri jog alapján megkísérli Esterházy Ferenc rekatholizálni Pápát. Katonai beszállásolások, zaklatások következnek. Botokat támasztat a ref templom falához, hogy legyen j mivel elvándorolni azoknak, akik nem térnek vissza. ; 600 iparos hagyja itt a várost. 1660-ban elvette a templomot. „Akié az fundus, azé az capella“ elv győzött. A pápaiak egyideig remélték templomuk visszaszerzését. A szentgotthárdi csata, majd Bécs ostroma idején vissza is vették. Múló eredmény volt. Belenyugodva a helyzetbe új templomot építettek. Pedig csak most nehezedett meg az idő. Mivel Pápa megszűnt végvár lenni, a véghelyeknek adott szabad vallásgyakorlatot elvesztették a pápai reformátusok, érveltek a földesúrak. Ezen az alapon 1718-ban elvették templomukat, de vallásgyakorlatukat anélkül még folytathatták. 1752-ben a földesúrak teljes győzelmet aratnak: megtiltják a vallásgyakorlatot Pápán a reformátusoknak. A kor mélyen vallásos. Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint, a lelkész és az iskola rektora innen mennek gályarabságba, a kollégium egyik diákja meghal, mert nem akar belenyugodni a templom átadásába; a toronyból letaszítják. Ez időkben alakul ki a református kisebbségi pszikózis. „h gonosz időben árva seregednek vedd fel ügyüket, . . . gyújtsd meg elaludt szövétnekünket ... A te egészen anyaszentegyházadnak . . . adj már valahára állandó békességet!“ imádkoznak a pápai diákok a vallásgyakorlat megszűnte után. Mária Terézia megengedte, hogy Tevelen, ahol az egyházközségnek volt vallásgyakorlati joga, a pápaiak a templomot megnagyobbíthatják és alsóbb, grammatikai i iskolát tarthatnak fenn. Jogaikról le nem mondva né
