Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-03-01 / 9. szám
38. oldal DUNÄNTüLI protestáns lap 1942. tyénségtől úgy, hogy ugyanakkor kifejezze ez utóbbival való rokonságunkat is. így lettünk evangéliomi egyház. Az adott körülmények meghatározták a nevünket, de akár a helvét hitvallású evangélikus nevünkre, akár az evangélikus református nevünkre, vagy ennek egyszerű rövidítésére, a legújabb időkig használt református névre gondolunk isv ezek a nevek nem juttatták kifejezésre a lényeget, azt, hogy mi krisztianoi vagyunk, hogy nékünk Krisztuséinak kell lennünk úgy, amint azt a Heidelbergi káté első kérdésében, feleletében valljuk! (Folyt, köv.) P KÖNYVISMERTETÉS A ^ A magyarországi keresztyén népfőiskolák. Összeállította: Kovács Bálint. Az Ifj. Egyesületek Nemzeti Szövetségének kiadása. Budapest, 1941. 187 1. Az érdekes kötet egyházkerületünk főgondnokának dr. Balogh Jenőnek Előszavá-val nyílik meg. »Helyeslem — mondja, — hogy a KIÉ részt kért ebből (a népfőiskolái) munkából... A KIÉ szellemében tartandó tanfolyamokon olyan értelmes, deákifjakat kell nemzeti szempontból nevelni és továbbképezni, akik életcélul tűzik ki, hogy a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak tanításait és parancsait megtartják, s életükkel, valamint munkájukkal magyar fajtájukat óhajtják szolgálni azokon a munkatereken, amelyeket majd számukra a Gondviselés kijelöl.« Ezt a programmot vallják a kötet többi tanulmányírói is, dr. Mády Zoltán felsőkeresk. iskolai tanár, egyetemi előadó, aki »A népfőiskolái mozgalom útja« cím alatt igen tartalmas, tanulságos tájékoztatót nyújt a népfőisk. [mozgalom múltjáról, lényegéről, hivatásáról (5—45. 1.). Dr. Szabó Zoltán sárospataki theol. tanár országgyűlési képviselő »A keresztyén magyar népfőiskola elvi kérdései« ügyében ad tömör, velős tájékoztatást. Gondolataiból különös figyelmet érdemel ez: »Erős bizalmunk van arra, hogy éppen a népfőiskolák együttműködése válik a sókat hangoztatott felekezeti békének egyik legteherbíróbb pillérévé« (50. 1.). Ő írta a sárospataki tanfolyamok beszámolóját is; úgy látja, hogy »Ha sohasem lett volna előttünk népfőiskola, Isten arra, vagy hasonló természetű munkára akkor is rávezetett volna Patakon« (115. 1.), mert az ott megindult faluszemináriumi munka, a regős szolgálat, a faluszolgálatra szánt leventeoktató képzés, az 1935. és 1936. évi két nyári munkatábor természetes út vo'lt abba az irányba, hogy a falu népének elhanyagoltságát meglássák, s meglássák azt is, hogy az ifjúságon keresztül lehet a közeli és távoli jövő építését megkezdeni. A szorosabb értelemben vett népfőiskola (legalább két és fél “hónapos, bennlakásos intézet) kezdeményezésében hálát érdemlő módon vettek részt az 1937 tavaszán itt járó finn evangélikus lelkészek 1500 pengős adományukkal, amely a további gyűjtésekkel megadta az első magyar népfőiskola, a nagytarcsai anyagi alapját. Ismeretesek azok a hősi erőfeszítések, amelyeket a térben és szívben hozzánk legközelebb álló Bakony-balatonvidéki népfőiskola ügyében Boda József veszprémi lelkipásztor fejtett ki., kiépítve az első magyar református népfőiskolát. amelyről részletes .szén beszámolót kanunk (66—97. 1.1, Az öt népfőiskola és tizenhárom népfőiskolái, tanfolyam (három közülök leányok számára) beszámolója megható példáját nyújtja az önzetlen segítőkészségnek, jóakaratnak, nemes szándéknak. Tanulságos a Kovács Bálint beszámolója is a KIÉ téli táborairól. »A népfőiskolái munkaközösség munkájáéról adott beszámolóból öröm látni, hogy a munka biztosabb megszervezése folyamatban van, s a katholikus népfőiskolái munkával meg van a kapcsolat és együttműködés. A könyv elolvasását minden érdeklődőnek melegen ajánljuk. Dr. Trócsányi Dezső. 1 VEGYESEK I ® * ® ®®®®®®@@§!®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@Cel®®®®@©®® — Dr. Enyedy Andor tiszáninneni ref. püspök felszentelése és beiktatása Miskolcon volt február 23-án, a Kossuth-utcai templomban, ünnepi külsőségek között. A felszentelést dr. Ravasz László dunamelléki püspök, konventi elnök végezte. 2Tim. 49_18 alapige fölött tartott igehirdetésében arról beszélt, hogy milyen legyen az igazi pásztor a földi dolgokkal, az emberekkel és az Istennel való vonatkozásban. A 'magyar református lelkipásztoroknak — úgymond — sohasem adattak túlságos mértékben földi javak, de azt tudóim, hogy a református püspök misszionárius, Vándorprédikátor, zarándok-pásztor, akit Pál apostol foltos és tépett köpenyege arra emlékeztet: »ha élelmünk és ruházatunk van, elégedjünk meg vele«. »M.i addig élünk, folytatta Ravasz püspök, amíg a Szentírás mindenünk és nincs más óhajtásunk, mint az, hogy ennek a könyvnek igéit hirdessük és — koporsónkban is szivünkre tegyék a Bibliát. A felolvasott Ige szerint Pál apostolnak ezer meg ezer barátja közül senki sem volt — mondotta, — aki vele együtt jelenjék meg védelmező tanuságtételre: Enyedy Andor, leszel Te még nagyon magányos ember... Jaj annak, akit mindenki szeret!« Az emberi világban valóság csak egy van: az Ür Jézus Krisztus, a megváltó, király és drága társ. Nem fit a földön dől el életünk célja, értelme, végső menedéked, egyetlen gazdád, örök birád, szószólód és megváltód az Gr, akinek láncával mi most megkötözünk, bélyegével elpecsételünk, dicsőségére megáldozunk, tüzével felgyújtunk, keresztjére odaszegezünk, mikor a Szentháromság egy örök igaz Isten nevében a tiszáninneni egyházkerület püspöki szolgálatára ezennel felszentelünk ... Dr. Enyedy Andor Ef. 522_27 alapján hirdette az evangéliomot, Pál apostol ismert mondására utalva, hogy »Aki püspökséget kíván, jó dolgot kíván«. A püspökség azért jó és kívánatos dolog, — hangzott az első püspöki prédikáció, — mert egy ményaszszony körüli, lakodalmi szolgálatot jelent: szolgálatot Krisztus mátkája, az anyaszentegyház körül. Az egyháznak, mint Krisztus menyasszonyának: mindenekelőtt tisztának és szentnek kell lennie, — az egyház akkor járatja le tekintélyét, akkor lesz az emberek szemében »elhanyagolható mennyiség«-gé, ha maga is belemerül abba az erkölcsi viszonylagosságba, amibe az emberi társadalom mindig hajlandó belemerülni s amiben sokszor el is merül.. . Sajnos, a mi egyházunkban az utóbbi évtizedekben kissé aláhanyatlott a belső fegyelem, — ennek az evangéliomi elvnek hamis alkalmazása miatt: »ne ítéljetek, hogy ne (téltessetek«. Furcsa volna, ha a menyasszony csak díszelegni akarna lakodalmi ékességében és nem akarna tudomást venni a reá váró hivatásról. Milyen hiánya a társada-
