Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-04 / 1. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1942 január 4 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MED.GYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA | FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az újévben új utakon.* „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (János 14:6.) Egyik konferenciának, amelyet a kiskoszmályi árvaházban tartottak, ez volt a jeligéje: Új utakon. Az a gondolat adta ezt a jeligét, hogy nekünk új utakat kell keresnünk, mert a régi utak nem vezettek teljes eredményre. — A konferenciai előadások idején azonban kitisztult a lelki látóhatár és nyilvánvalóvá lett, hogy nincs szükségünk új utakra, hanem csak egyetlen útra, Az Útra: Jézusra, Ő mondotta: Én vagyok az út. Ö mint út nem új. Kétezer esztendős út. A bűnbeesés óta évezredeken át készült ez az út. Tehát régi, nagyon régi. Most, amikor Isten kegyelméből új esztendő küszöbét léptük át ismét, talán mi is új utakat keresünk. Óh lássuk meg a régit, az egyetlen jó utat, az egyetlen célravezető utat: Jézust. Jézus az út. Amikor a XXIII-ik zsoltárban azt kérjük: Utaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem, Te ösvényidre taníts meg Miként intézd menésem ; akkor találjuk meg az Isten által mutatott egyetlen utat: Jézust. Jézus nem új út, hanem régi, nagyon régi. És mégis újjá lehet számunkra. Valahányszor megtartod csendes órádat, valahányszor felkelsz térdeidről, azt kell érezned, hogy Jézus megújult számodra, hogy új úttá lett... íme: tehát indulj el erre a régi és mégis új útra. Most az új esztendő reggelén ne keress új utakat, hanem újuljon meg számodra a régi út, az egyetlen út: Jézus. Amikor Jézus utoljára volt együtt tanítványaival, háromszor egymásután kérdezte meg Pétert: Szeretsz-e engem ? Régi és mégis egészen új kérdés volt ez. Csak az a szeretet nevezhető igazi szeretetnek, amely bármilyen régi legyen, minden nap megújul. Boldog ember leszel, ha az esztendő minden napján megújulsz a régi szeretetben. Olvasd: XXV. zsoltár. * Mutatvány dr. Ecsedy Aladár: Mindennapi kenyér című most megjelent könyvéből. Új középiskolai vallástanítási tantervet! A középiskolai vallástanítási 'tanterv kérdésének egyházmegyei lelkészértekezleten való tárgyalása kettős örömöt jelent számomra: 1. Azt látom belőle először is, hogy a középiskolai vallásoktatás mostoha ügye felé kezdünk kissé több figyelmet ajándékozni. 2. Azután az is a reménykedő öröm meleg' érzését ébreszti bennem, hogy egyszer már itt beszélünk a vallásoktatás kérdéséről. Előbb-utóbb mégis csak meghallják panaszainkat! Mégis csak más az, ha egyház-I megyei lelkészértekezlet emeli fel szavát, reformot sürgető kérdését, rriintha névtelen hitoktatók firkálgatnak el nem olvasott cikkeket, laptöltelékként kezelt eszmefuttatásokat hivatalos és félhivatalos egyházi lapokba. * Tehát most a kérdés itt van a szőnyegen. Mondhatnám így is: a beteg a műtőasztalon. Tulajdonképen sürgős operációra szorulna. De ne;m mi vagyunk lennek a műtétnek a végrehajtói. Minket csak egyelőre konzultálni hívtak. Szakemberek volnánk bizonyos fokig mindnyájan, végezzük hát el ezt a közös vizsgálatot, hogy aztán az .orvosi kés hivatott kezelői,, a mi sürgető és tanácsoló szavunkat is követve, nyugodt lélekkel foghassanak hozzá — mielőbb — a nagy műtéthez. * * Legelőször is pillantsunk rá a betegre csak úgy általában. Nagyon sápadtka szegény. Hiába keressük rajt az élet színeit. A betegség — úgy látszik — nagyon komoly. A műtét nagyon sürgős. Ezt az általános megállapítást csakugyan minden alaposabb vizsgálat nélkül is megtehetjük. Akinek akár mint diáknak, akár mint vallásoktatónak volt már találkozása érvényben levő középiskolai vállásoktatási .tantervűnkkel, annak észre kellett vennie,, hosfv a legbuzgóbb vallásoktatói fáradozással is nehéz volt életszíneket varázsolni a szervezetében és egész lényében beteg tanterv sápadt arcára. Jószándékú diákok „sokszor nagy erőfeszítésekkel vállalják, hogy megkísérlik a lehetetlent: örömöt okoznak vallásoktatójuknak és — ha törik, ha szakad — megtanulják a kiszabott anvagot. S ha megtudják ,is tenni, vállalkozásuk elismert tudásuk mellett is gyümölcstelen, mert egész életre szóló, elveszíthetetlen kincs helyett, élettel telt kalászok helyett, csak szalmát kell kérődzniök. Bocsánatot kérek a drasztikus kifejezésért, de sokszor megesik az ember szíve szegény gyerekeken, annyira hiábavaló az erőlködésük. De megesik az ember szíve sajátmagán is, amikor esztendőről-esztendőre becsületesen igyekszik végezni munkáját és azt
