Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-02-22 / 8. szám
Otvenharmadik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1942 február 22 FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA 1 FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kormány sávoly eííesí választott az országgyűlés február 19-én. Az egyhangú közfelkiáltással megválasztott vitéz Nagybányai Horthy István öfőméltósága életéért minden igaz magyar őszinte szívvel imádkozik. Isten áldja meg munkáját gazdagon, hogy hazánk ügyét biztosan vezethesse dicsőséges Jövendő felé. A tankönyvkérdésről. Irta: Szabó Kálmán pákozdi ref. kántortanító. A népiskola VII., illetve VIII. osztályának megnyitása egyben új tankönyvek kiadását is szükségessé teszi. Miután a tankönyvkérdés egyházi iskoláinknak igen égető és alapos megoldásra váró problémája, azért szükségesnek tartom, hogy vele e lap hasábjain is foglalkozzunk. Pedagógus körökben ma igen vitatott kérdés, hogy kelbe tankönyv a népiskolában? Sőt a tankönyv használata ellen mindinkább élesebb kifakadáso'kat hallunk. Hogy a tanítóság egy része ellenzi a tankönyvek használatát, annak okát a következőkkel tudom magyarázni. Az elmúlt 10—15 év folyamán, a tanítási módszerek tökéletesedése folytán a tanítóság igyekezett mennyiségileg és minőségileg is jobb eredményt felmutatni s ez által is, meg a tanításokra váló rendszeres készülés folytán is, pedagógiai érzéke tökéletesedvén, jobban meglátta egyes tankönyvek előnyeit vagy hibáit. Innen ered az, hogy a tanítóság a tankönyvben kereste a hibát, ha munkája nem hozta meg a kívánt eredményt, melyet joggal elvárhatott volna. Ezért vágyakozik valami, talán elérhetetlenül tökéletes tankönyv irtán, melyből álom lesz a tanulás és nagyszerű az eredmény. A módszerjavító törekvések egyik célja az volt, hogy az ismeretek átadását megkönnyítse. S ezért az ismeretek megrögzítését igen sokféle módon próbálta elérni. Szinte úgy látszott, hogy a tankönyv nélkülözhető a népiskolában. Tankönyvre pedig szükség van s annak esetleges hibáit, hiányait pótolni, kiküszöbölni lehet odaadó, hűséges, tervszerű és módszeres tanítói munkával. Szükség van tankönyvre, mert az ismereteket a legrészletesebben, legpontosabban rögzíti le. A jegyzet, mindenes füzet elkallódik, benne az írás elmosódik, az ismereteket csak röviden tartalmazza és inkább arra szolgál, hogy a már elraktározott ismeretek felfrissítését elősegítse. A jó tankönyvön keresztül nevelhetjük rá gyermekeinket a jó könyvek olvasására s kelthetjük fel a jó könyv utáni vágyat. A jó könyv a művelődésnek ma is egyik nélkülözhetetlen és elsőrangú eszköze, A jó tankönyv a beszédkészséget is fejleszti. Gondolok itt a rövid, tömör mondatokra s a magyaros, szabatos, világos, gördülékeny stílusban megírt szövegre. A tankönyv nélkül tanító iskola könnyen abba a hibába esik, hogy a tanulók beszédében lesz bizonyos pongyolaság, az Ismereteikben pedig esetleges felületesség. A tankönyvkérdés ma már közügy lett, mert a parlamentben is szóvátették a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. Hőman Bálint kultuszminiszter úr ez alkalommal tartott beszédében a következőket mondotta: »Természetes, hogy az iskolai oktatás egyik fő, sőt alapvető követelménye a jó tankönyv és a tanulóknak ingyenes vagy legalább is nagyon olcsó tankönyvekkel való'ellátása. Azt hiszem, azért jók egyes országok tankönyvei, mert nem egy emberv írja jazokatj hanem valósággal megszerkesztik: valaki megírja s abból egységes tankönyvet fejlesztenek. Az elemi iskolában feltétlenül helyes volna ez a rendszer és a mi törekvésünk éppen erre a — úgy mondhatnám — személytelenített tankönyv bevezetésére irányul.« A személytelenített tankönyv gondolata mellett kell nekünk is állást foglalni, mert nem akarom elhinni azt, hogy a magyarországi református egyház kb. 6000 lelkésze, tanára és tanítója közül ne vállalkozna 80 vagy 100 olyan, akik megírnák, illetve megszerkesztenék a magyarországi ref. iskolák ^egységes tankönyveit. így nem kellene 4—5 évenként új tankönyveket íratni, hanem az ily módon megírt tankönyveket időnként a kivánalmaknak megfelelően átdolgoztatni és tökéletesebbé tenni. Tankönyveik ellen még azt a kifogást is teszik, hogy a papír minősége, nyomdatechnika, külső kiállítás s ízlés szempontjából néni ütik meg azt a mértéket, mint más nyomdavállalatok hasonló kiadványai. Ezen a hibán könnyen tehet segíteni'. Sőt ez Irányban haladásról is lehet beszélni. (Baksy, Nánayné tankönyvei.) Az 1941-es tanterv a tankönyvről a következőket mondja s egyben határozottan mutat rá á tankönyvnek az iskolai munkában való nélkülözhetetlen voltára. (III. k. 110. old.) »A tanító tervszerű előkészületének, az elmélyedő iskolai munkának, részben a tanuló otthoni szorgalmát és kötelességtudását fejlesztő tanulásnak egybefonó-Döf Főt. és mélt, Medgyasszay Vince püspök úrnak | ^ Jj^ . Helyben. A DUNAI .. ALOS KÖZLÖNYE .........ijl* JEU N VASÁRNAP. _____________________