Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-02-15 / 7. szám
1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 29. oldal. nem végzett mint a házaséletben. Isten úgy gondolta, hogy férfi és nő a gyermekben jelentkező Isten-kép szolgálatára szövetkezzék — s ma nem kell a gyermek, vagy ha kell, szórakozás és élvezeti cikk. Isten úgy gondolta, hogy mindkét fél egyénisége a szolgálatban fejlődjék ki — és az emberek ugyanezt az uralkodás által akarják elérni. Isten úgy gondolta, hogy a házasság mindenekf elett lelki szövetség legyen, barátság —- s az emberek azt hiszik, hogy érdekközösség csak, vagy múló találkozási alkalom ... Mindebből azután a családi élet megromlása következik, ezzel az Isten-képnek szörnyű pusztulása, valami irtózatos rabszolgaság, a világ elemeinek uralásav a pénznek, az örömnek, p szenvedélynek, az önkínzásnak, a démouiságnak diktatúrája s ebben annyi kibeszélhetetleni szenvedés és romi ás a modern házasságban, amely egy Dante képzeletét felülhaladja. Például milyen irtózatos dolog lehet két embernek, akik egymást gyűlölik, éjjel-nappal együttélni! Milyen irtózatos dolog lehet asszonynak lenni olyan férfi oldalán, akit ez egyszerűen megvásárolt a kenyérrel és ruhával; ez egy életen át tartó prostitúció. Milyen irtózatos lehet férjnek lenni az olyan asszony oldalán, akit társadalmi pozícióért csak, vagy anyagi javakért vettünk el és akivel szerződésünkre önérzetünk és becsületünk is ráment! És milyen átok ott a gyermek, ahol félnek tőle, reszketnek a megérkezésétől, — milyen szörnyű ott gyermeknek lenni, ahol a gyermek teher és átok! Milyen szörnyű árulás a házasság külső kereteit fenntartani, azt mondani, hogy az szentség, közben pedig mind a két félnek úgy keresni a vigasztalást, ahogy lehet; ez nem más, mint a paráznaság intézményesítése.. . Milyen hiba a felelőtlen házasságkötés és mily iszonyú könnyelműség akár a férfi, akár a nő részéről, ha nem tudják, hogy ez az egyik legmagasabb földi rendeltetés betöltése, amelyhez egész lényük tökéletes feláldozása szükséges ... Világos mindebből, hogy a házasság megmentése, restaurációja egyedül Krisztusban képzelhető el. Az Első Korinthusi Levél azt mondja, hogy sem férfiú asszony nélküb sem asszony férfiú nélkül nincs az ,Úrban: tehát személyes megváltatásunk következménye és kiegészülése az éfettársamnak megváltatása, —• vagy az övének az enyém. Krisztus az egész családra igényt tart és addig mindig baj van, amíg az együttesből valaki hiányzik. A bűntől megromlott világban a házasság egyszerűen lehetetlen vállalkozás volna, ha medrét nem a Krisztusba ágyazzuk bele. Mintahogy Krisztus engedelmeskedett Istennek, azaz magát szolga alakjában az Isten akaratának végrehajtására és törvényének betöltésére rendelte, úgy az embernek magát Krisztus királysága alá kell rendelnie és az Ő akaratának kell szolgálatába állania. Halál és felbomlás következik be a Krisztus titokzatos testével, a Vele való kapcsolat elszakítása: e lázadás által. Krisztus anyaszentegyházának szervezési elve olyan, mint egv-egy ásványnak a jegecesedési képlete s ez döntő azokban a társadalmi közösségekben is, amelyek Krisztus szellemét és királyságát kell hogy gondozzák. A család kristályosodási elve, képlete az, amikor a családfő Krisztusnak engedelmeskedik minden olyan téren, amely ebbe az engedelmességbe beletartozik;, a hitves a családfőnek engedelmeskedik mindabban, ami e két engedelmességgel összefügg; a gyermek a szülőknek engedelmeskedjék abban, amiben a szülők engedelmeskednek Krisztusnak s amiben Krisztus engedelmeskedett az Atyának ... A házasság a földi életre szól, az Ige szerint odafenn s'fem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek az emberek. Ennélfogva a házasságból mindaz, ami szeretet és barátság, az örökkévalóságra szól; ami szerelem és áldozat., kereszt és rózsa, az erre a földi életre szól. A földi életnek csodálatos iskolája minden áldásnak bölcsője, de minden boldogulásnak és romlásnak is kútforrása aszerint, hogy Krisztusra van-e építve, vagy sem. (ME) A lelkészképzés reformja. Dr. Kováts J. István budapesti theol. tanár fenti cím alatt megjelent füzetét minden lelkipásztor megkapta. A füzet válasz Vasady Béla dr. hasonló című tanulmányára, mely részben a Lelkészegyesületben, részben pedig önálló alakban is megjelent. A Vasady-féle füzetben propagált reformtervezet lényege az, hogy lelkészképézésünket hét évfolyamúvá kellene tenni, melyből a theologusok egy előkészítő évet Pápán töltenének,. majd tudományos kiképzésük céljából négy évig a debreceni egyetem theologiai fakultására járjanak, annak elvégzése után a két segédlelkészi év helyett egy évre a sárospataki theologiára mennének, a falusi és kisvárosi gyülekezetek, egy újabb évre pedig a budapesti theologiára, a nagyvárosi gyülekezetek problémáinak megismerése céljából. A Vasady-füzetben közölt tervezet mélyen érintette a budapesti, pápai és sárospataki theologiai akadémiákat, úgy hogy ezek megkérték dr. Kováts J. Istvánt, hogy külön füzetben válaszoljon a tervezetre. Közben az egyetemes konvent életbeléptette az ötéves theologiai tanfolyamot és visszatért Erdély és vele a kolozsvári theologia, mindezek egyelőre időszerűtlenné tették a theologiai oktatás újabb reformjának tárgyalását. Dr. Kováts azonban mégsem végzett felesleges munkát, mert beható tárgyalással kimutatta füzetében, hogy az ajánlott reformtervezetben sok ellentmondás és fogyatékosság van, legfőbb hibája pedig az, hogy megszűntetné a budapesti, pápai és sárospataki theologiákat, ami végtelen kárt jelentene az ezeket fenntartó egyházkerületeknek, de az itteni magyarságnak is. Hivatkozik Révész Imre tiszántúli püspökre, aki nemrégiben, ép az iskoláink feladatáról a következőket írta: »Egyházunk a maga iskolai birtokállományából elvileg egy legkisebb s talán legelesettebb állapotban lévő elemi iskolát sem adhat fel. Kényszerből esetleg kieresztheti kezéből átmenetileg annyi-amennyi iskoláját, de akkor sem joglemondással, mert amiről magunk mondunk le, annak visszaszerzése a Deák Ferenc-i bölcseség szerint fölöttébb nehéz és kétséges.. A magyar református iskola egy több övezetből álló várrendszer: ha a vár védőinek a szélesebb és külsőbb védelmi gyűrűket kénytelenségből fel kell is talán adniok, mindhalálig való elszántsággal tartoznak védeni legalább a legbelsőbb övezetet: a lelkész-, tanár- és tanítóképzést és annyi közép- és elemi iskola fenntartását, amennyi legalább e három főiskolai ágnak... succrescentiáját biztosítja.« ' Dr. Kováts füzetével foglalkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem református hittudományi kara is, a kar határozatát dr. Erdős Károly egyet, tanár, ez idei dékán, volt szíves lapunknak is megküldeni.
