Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-10-11 / 41. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1942 október 11 r Államhoz való viszony* Az államhoz való viszonyunk: az élő faág viszonya' az élő fatörzshöz. Az élő törzs felneveli, szilárdan tartja, gyökerei által táplálja és neveli az élő ágat. Az élő ág leveleivel segítség, virágaival ékesség az élő törzsnek. Úgy összetartozik ez a kettő., mint a napsugárban a meleg és a fény. Lehetetlen még csak elképzelni is, hogy a »magyar vallás«, a magyar református egyház valaha elszakadjon a magyar földtől, a magyar nemzettől, a magyar állameszmétől, vagy szemben álljon azzal. Mi magyarok voltunk,; vagyaink és leszünk származásban, testben, lélekben, egész mivoltunkban. A világvihar se téphet le bennünket a magyar törzsről, csak ha előbb maga a ‘törzs is kidőlne, mi halált jelent a törzsnek is, az ágnak is. Csak belső féreg ne rágjon a magyar fa törzsében!... Az államkormányhoz való viszonyunk: hűség, engedelmesség, odaadó támogatás mindenben, ami összefűz, összetart és erőt ád a világviharban. Félretesszük vágyainkat, kívánságainkat, még jogos követeléseinket is a nehéz'napok elmúltáig; pántozunk se zúg bele a szélvész suvőítésébé, hogy erősítse azt; tudunk nélkülözni, éhezni és rongyoskodni is a közért, az egyetemes nagy érdekekért a szebb és boldogabb jövő reménységében: de mindig felemelt fővel az első sorban, az egyenlőség biztos érzetében — és annak maradék nélkül való megkövetelésével. Mély hálával és az illetékes tényezők iránt nagy tisztelettel emlékezem meg e helyen a megértésnek és nagy jóakaratnak az elmúlt évben is tapasztalt azon megnyilvánulásairól, melyek gonddal, nehézségekkel küzdő kicsiny egyházközségeinket segélyezték, beteg lelkésztestvéreink gyógykezeltetését lehetőzé tették,;' özvegyeink és árváink kezében a kicsiny kenyérdarabkákat megnövelték. Különösen emlékezetbe kell hoznom fáji Fáy István államtitkár, főiskolai gondnok úr azon szíves készségét, mellyel ezekben is, iskolai, nem egyszer nehéz dolgainkban is segítségül volt. Hóman Bálint 'őexcellenciája folyó évi július hó 'lfén kelt levelében értesített, hogy a m. klr. vallás- és közoktatásügyi miniszteri állásáról lemondott és lemondását a Kormányzó Űr Öfőméltósága elfogadta. Szinyei Merse Jenő Önagyméltósága pedig július hó 8-án kelt leiratában a folyó évi július hó 3-án keltezett legfelsőbb elhatározással m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterré lett kineveztetését tudatta. Hóman Bálint hosszú minisztersége a tanügyi személyzet tudása, előkészültsége, valamint az oktatás eredménye szintjének mind magasabbra* Részlet Medgyasszay Vince dunántúli ref. püspöknek az október 22-iki egyházkerületi közgyűlés elé terjesztendő jelentéséből. magasabbra emelni óhajtó törekvések és törvényjavaslatok ideje volt. Ha minden törekvése és törvényalkotása, az idők és események viharos és meglepő - változásai miatt az ‘óhajtott célt nem érhette is el,j neve és működése a magyar közoktatásügy történetében megbecsült és maradandó lesz. Szívünk teljességéből kívánjuk, hogy munkamezején kifejtendő munkássága nagy tehetségéhez és tudásához méltó eredménnyel járjon. Szinyei Merse Jenő miniszter urat magas méltóságában tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük, működése elé jó reménységgel és nagy bizalommal tekintünk. Az új miniszter úr magyar református egyházunkat közelebbről érdeklő egyik intézkedése, hogy 64.138/1942. II. számú rendelettel a lelkészi kongnia* kor- és családi pótlék kezelését az egyetemes konventtől átvette és közvetlenül minisztériuma által intézheti. Igen' nagy könnyítést és megtakarítást is jelent ez átv ■ \ az egyetemes konventi iroda ügyd vezetésében,\/s reméljük, hogy a központi kezelés éppéri olyan pontos és gyors lesz, mint a megelőző. Bizalommal nézünk az OTBA-ügyek gyors és kielég'K" megoldása elé Is. Magyar testvéreink Dunántúlra telepítésének jjemzetmentő szolgálatában említésre és minden dicséretre méltó Borsó- Géza szentai tanítótestvérünk 'buzgósága, Szamoskérről 16 családnak 92 lélekkel Szentára átköltöztetése körül. Mint írja, hosszú és nagy, de sikeres munka volt. Az áttelepítettek lakást, munkaalkalmat nyertek; becsületes, dolgos embereknek látszanak. Az elemi népiskola tanulóinak száma, gyermekeikkel 15-'röl 35-re emelkedett. »Amint mondják,! még sokan Jönnének arról a vidékről — jelenti a tanító úr. Ismételten és nagy nyomatékkai ajánlom az áttelepítések szolgálatát lelkész- és tanítótestvéreim figyelmébe, különösen az egyke által kegyetlenül elnéptélénített somogyi vidékeken — ott, ahol azt a lakás és birtokviszonyok lehetővé teszik. Figyelmeztetnem kell azonban, hogy ez a szolgálat csak a politikai és közigazgatási hatóságokkal karöltve és egyetértésben vezethet, minden zökkenő nélkül, óhajtott sikerre. Bokrosítás. Ez a szó nem a nyelvújítás korából való, ezt mostanában képezték, mégpedig olyan vonatkozás-; ban, hogy a dunántúli érdekelt reformátusokból, de gondoljuk, a szintén érdekelt tiszáninneniekből és erdélyiekből is, határozott ellenzést fog kiváltani. Arról van szó, hogy az egymáshoz közelfekvő, úgy is mondották már, hogy egymástól egy kakaskukorításnyira levő kisgyülekezetek anyaegyház jellege szűnDOPKTO'1'',.... ’IS LAP ...... "n ..12Js“- - ■■ ________—-—riTsAR N A P.-------------.^üKKJSSTZÍrÓ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ---------------------------------FELELŐS SZERKESZT _> DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK
