Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-08-23 / 34. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1942 augusztus 23 FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Vitéz Nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes a bátor és erős vitéz, hősi halálával mutatta meg, hogy megtanulta az apostol szavainak örökké érvényes igazságát: „ Arról ismertük meg a szeret etet, hogy Ö az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért" (lrján. 3, 16). Amikor hívta őt a haza, nem lehetett visszatartani, a felismert kötelesség parancsa erősebb volt minden más megfontolásnál. Az egykori református főgondnok úgy érezte, hogy csak akkor van foganatja áldozatos életre felhívó szavainak, ha azt mondhatja: utánam. A példa a legfelségesebb tanítás. A halál fájdalma nagy, de rövid és a belőle fakadó üzenet mindig erősebben zúgja a jövő nemzedékek fülébe: a haza minden előtt. Aki most, végtelen gyászunkra, itt hagyott bennünket, hősi halálával, mint Jézus Krisztus jó vitéze, éltető eszmévé, a nemzeti élniakarás diadalmas pecsétjévé válik. Az a nemzet, melynek ilyen fiai vannak, mindenkor kivívja jogát az élethez. Dr. p0ngrácz József. A tanítóhiány. 'Pár év előtt hihetetlenül hangzott volna annak megállapítása, hogy kevés a tanító és az iskoláinkban üresedésbe kerülő állásokat mindinkább nehezebb és nehezebb betölteni. Ma azonban ez tény, s ennek kellemetlen, sőt szomorú, következményeit nem egy helyen már viselik és sinylik. * A tanítóhiány okai nagyrészben közismertek. Legtöbb bennük anyagi természetű. Ezeknek eltávolítása, megszűntetése nem az egyházakon múlik. Egész gazdasági berendezkedésünket át kellene állítani, hogy a nevelői munka az ő igazi értéke szerint nyerjen megbecsültetést. A nevelés az egyetlen emberi eszköz, amellyel a földi élet sorsa jobbá és igazabbá tehető.* Az egyház hivatása sem más, mint nevelői tanítás. Ezért lett az egyház testének részévé az iskola, ahol a serdülő egy-, ház nevelése folyik. S ezért tekinti az egyház elsőrendű munkatársának a tanítót, mert működése nagymértékben hozzájárul az egyház tisztább, igazabb jövő jé he z. Természetes, hogy az egyház feladatának tekinti a tanítók nevelését. Tudja, hogy csak az lehet az egyház önzetlen, értékes munkása, aki az egyház testében nő fel, akinél az érzéseknek, gondolatoknak, akaratnak és cselekvésnek magvait az egyház ülteti el, s ő neveli, fejleszti önállóvá. Ezért valahányszor ide-' gén munkások dolgoznak az egyház veteményes kertjében, mindannyiszor bajok, betegségek jelentkeznek hamarosan. A tanítóhiány is betegség. Nem megfelelő a tanítók utánpótlásáról és neveléséről való gondoskodás. Ugyanis az anyagi okok megszűntetése még nem nyújt kellő biztosítékot a tanítóhiány megszűntetésére. Mert a nevelői munkát ténylegesen megfizetni, nem is lehet. De nem is sokat ér az a nevelői munka, amit fizetésért végeznek. A tanítói munkához »lélek« kell, ezt a lelket pedig csak közvetlen neveléssel lehet beoltani a fiatal tanítói keblekbe. Arról kell gondoskodni tehát, hogy az alkalmasnak látszó ifjakat idejében válasszuk ki, vigyük őket el a saját nevelőintézeteinkbe és fejlesszük, képezzük ki olyan tanítókká, akik a »lélek« ereje által tudják hivatásukat betölteni és a szűkös kenyér mellett a nevelői ténykedés magasztos mivoltában találják meg munkájuk jutalmát. é A tanítóhiány megszűntetésének ezt az útját kezdik alkalmazni az állami tanügyi hatóságok is. Minden úton és módon törekednek a tanítóképzők benépesítésére, s, a tanítói hivatásérzet kifejlesztésére. A következő tanévtől kezdve minden állami tanítóképzőben 12 ingyenes helyet (tandíjmentességet és ellátást) létesítettek, hogy azokat olyan alkalmasnak ígérkező ifjakkal töltsék be^ akik azután el is kötelezik magukat arra, hogy a tanítói pályán fognak működni. A gyülekezeti gondozás és az ifjúsággal való foglalkozás bő alkalmat nyújtanak arra, hogy a tanítói pályára alkalmasaknak látszó ifjakat, a ref. tanítóképző-intézetekbe való belépésre buzdítsuk. Ezt méltán el is várja az egyház minden tagjától, s különösen a gyülekezetek vezetőitől. A tanítóhiány megszűntetésének első és legfontosabb lépése, éppen a mi ref. tanítóképző-intézeteink kellő benépesítése. Ha egy gyülekezet ráirányít egy ifjút a tanítói pályára, akkor már a saiat iskolája számára biztosít új tanítót, mert hogy az iíyen ifjúból tényleg tanító is legyen éspedig r r r t\ŢŢIT ^ ^ ^Tfl Tin 1/ IJ 11 j Főt. és mélt Medgyasszay Vince püspök úrnak 0 JLJXjLA A DUNÁN! Helyben. LOS KÖZLÖNYE
