Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-08-23 / 34. szám

158. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. olyan, amilyent a gyülekezetek kívánnak, az a mi ta­nítóképző-intézeteinknek a legfőbb és legszentebb .fel­adata. \ A kérdésnek időszerűséget ad a Komáromban mű­ködő réf. tanítóképző-intézetünk, amelynek i. osztá­lyába most folynak a jelentkezések. Elsőrendű egy­házi érdekünk, hogy ezt az intézetet a mi ref. vallású fiaink népesítsék be, ezért erre külön is felhívjuk a gyülekezetek figyelmét. Az őrei ref. egyház árvaházat épít. Egy kis dunántúli gyülekezet haldoklása. — Négy reformá- * tus tanuló az iskolában. — 124 lélekből álló gyülekezet 16.500 pengős költséggel árv^ házat épít. — Az árva gyer­mekek betelepítése folytán az egyház megújul. (Folytatás és vége.) Tervről tervre. A begyűlt összeg lehetővé tette% hogy az árvah^zi bizottság hozzáfogjon az építés megvalósításához. Az első gond: az anyag beszerzése. Az első fakereskedő, akihez anyagért fordultunk azzal, hogy árvaházat aka­runk építeni, fölényes gúnnyal mondta ki ránk a meg­semmisítő ítéletet: »Épen jókor!«. Ő már tudatában volt annak, amit mi csak három és fél hónapi kínos Utánjárás közben tanultunk meg: mit jelent építési anyagot szerezni 1942-ben, a nagy háború harmadik évében, mikor minden anyag zár alatt van, s aki épí­teni akar, annak minden lépésnél egy sereg igazol­­zolványra, Iáttamozásra, engedélyre, utalványra van szüksége. De ha minden papírost megszerzett is, amit az előírások megkívánnak, következik a dolog nehe­zebb része: megtalálni és megkapni a kiutalt anyagot. Mert megesik nem egyszer, hogy utalvány van, de a keresett anyag nincs. Anyag helyett kapunk jó taná­csokat: várjunk három hónapot, félévet, majd később lesz, amit keresünk. Nem várhatunk, az őrei egyházra létkérdés, hogy az árvaház szeptember 1-re felépül­jön. Mit csináljunk? Már-már elakad a dolog, pedig a pénz nagyjában biztosítva van. Az akadályok kö­zött mély és igaz vigasztalást jelentett Kiss Ferenc levele: »Isten megsegíti a neki építkezőket. Nyugodt vagyok afelől, ha további akadályok lesznek is, az építkezés sikerülni fog.« Igen, Isten segítségét tapasztaltuk napról-napra. Az első akadály volt, hogy az eredeti, Varga Lajos kaposvári tervezőnk által díjtalanul készített terv szerint az építkezés nagyon drága lett volna. Olcsóbb, egysze­rűbb megoldáshoz kellett folyamodni. Nem kaptuk a keresett anyagot. Kevesebbet, más méretűt, vagy más minőségűt kaptunk. Egy hónap alatt tízszer újra kel­let kidolgozni a terveket, alkalmazkodva mindig az adott lehetőségekhez. Az idegek harca volt ez állandó aggodalom között, mikor akad el végkép az építés valami anyag hiánya miatt. A bizottság lelkes oda­adással végezte az utánajárást, nem csüggedve az aka­dályok előtt. Végre is a hatóság jóakaratéi támoga­tása mellett a bizottság kitartását megjutalmazta Is­ten a jóleső eredménnyel: három és fél hónapi ál­landó kilincselés, keresés után sikerült az építési anya­got megszerezni. Amin sírni lehet. Az anyag beszerzése közben a folyton emelkedő drágaság miatt mindinkább világosabbá vált, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg nem lesz elég az épí­tés befejezéséhez. További pénzforrás után kellett nézni, hogy a megkezdett munka félben ne marad­jon. A gyülekezet részéről utólag érkeztek ugyan még kisebb adományok, s kivált fuvarszolgáltatásban jelentékeny hozzájárulást adtak még az őrei gazdák, de még legalább 4000 P fedezet hiányzott. Egyház­községünk értesült arról, hogy a kaposvári Bethlen Gábor Szövetség, mely Kaposvár protestáns társadal­mát egyesíti, régebbi telepítési, alapjából 2000 P ma­radvánnyal rendelkezik. Megkértük az egyesületet, jöj­jön segítségünkre ennek a 2000 P-nek az adományá­val. Az egyesület dr. László Sándor törvényszéki el­nök, egyesületi elnök úr pártoló javaslata folytán megadta a kért segélyt és nagylelkű adományával le­hetővé tette az építkezés befejezését. Mikor meg-, érkezett az-adomány híre, annak ellenére, hogy munka­nap volt és a lakosság nagy része kint dolgozott a mezőn, percek alatt az egész határban mindenki tu­domást szerzett róla. Hogy mit érzett az őrei gyüle­kezet, mikor erről a meg nem hálálható testvéri támo­gatásról értesült, azt híven kifejezi egy asszony-test­vérünk nyilatkozata: »Ez aztán olyan hír, hogy sírni lehet rajta«. M.ély hatást tett a templomban felolva­sott hivatalos értesítés, mely szerint a Bethlen Gábor Szövetség közgyűlése a 2000 P segélyt »abból a meg­fontolásból adta meg, hogy ezzel a tényével — az árvaházban nevelkedő árváknak Orciban való letele­pedésével kapcsolatban —■ nemzetfenntartási célokat valósít meg és egyszersmind hozzájárul egy pusztu­lásra ítélt protestáns egyházközség további fennmara­­ídásához és azt a reményét fejeli ki, hogy az őrei reformátusságban meg fog változni az a lélek, amely a református vallású lakosság léliekszámának kiáltó csök­kenését idézte elő, s reméli, hogy az őrei lekosok a természetes szaporodás elítélendő korlátozásának jóvá­tételére: "iörek'édvé az árvaházhan nevelkedő árvák közűi minél többet örökbe fognak fogadni.« A lelki­­pásztor azt a megjegyzést fűzte a lélekkel teljes le­vélhez, hogy midőn az őrei református egyház öt-hat évtizeden keresztül évről-évre fogyott és pusztult, a gyülekezetei fenyegető végveszélyt nem vette észre, s a haldokló gyülekezetről nem vett tudomást senki. Most ellenben, mikor maga erejéből nagy erőfeszí­téssel jelentős áldozatot hoz a jövendő érdekében, egyszerre testvérek állanak mellette segítő szeretet­tel. Előbb a pusztuló egyház figyelemre nem méltó, haldokló tag volt a magyar® református egyház tes­tén, most megújuló életével hasznos tagjává lett a református magyarságnak, aki immár megérdemli azt, hoffy testvéri kezek támogassák. Munkában. > Az árvaház építése* május 20-án kezdődött és anyaghiány miatt kétszeri hosszabb szünet után 22 munkanappal július 7-én jutott el addig, hogy a fő­épület falazása elkészült és az épület tető alá is ke­rült. Július 8-tól az aratás miatt újabb szünet követ­kezett, amely körülbelül egy hétig tart, azután pedig folyik az építés, most már előre láthatólag megsza­kítás nélkül a teljes befejezésig. Jókedvű adakozók. Az adakozás — bár kisebb mértékben — az épí­tés megkezdése után is tovább folyt. Volt olyan egy­háztag, aki utólag adományát megkétszerezte, mert — mint mondta — »akkor nem volt több pénzem, de min­dig úgy éreztem, hogy nekem még adnom kell«. Meg­ható a hoboli iskola adománya. Somogyi Irén hoboli tanítónő, aki állásában első éve szolgál és még maga is nagy anyagi nehézségekkel küzd, meghallotta, hogy mi történik Orciban. Elmondta az esetet tanítvánvai-

Next

/
Thumbnails
Contents