Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-18 / 3. szám
12. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. Tapolcafő és Nyárád háziipara jelentős. A nyárád i református asszonyok, leányok fehér hímzéssel, a tapolcafőiek azsurozással, szövéssel foglalkoznak. Hetény község szépművészeti híres azsur munkáját Szijj Etelka tanítónő honosította meg s öntötte új, gyönyörű formába Tapolcaion. Évtizedes lelkes munkával odafejlesztette, hogy minden asszony és minden leány kicsinye és nagyja dolgozik. Remekbe készítik dolgaikat, mint a nyárádiak is. Messze földre, a legmagasabb helyekre jutnak el azok. Nem marad el az elismerés sem, a csodálat hangján dicsérik. Munkájuk minden propaganda nélkül eljut Hollandiába, Angliába, állítólag Párisba is. Anna szász hercegnő sajátkezűig írt levelében dicséri a tapolcafői háziipart, mely több ipari kiállításon első díjat nyert s két esetben aranyéremmel tüntették ki. Tapolcaion és Nyárádon, ha a mezei vagy más munka elfogy, azonnal mosakodnak és a legkevesebb időt is felhasználják varrásra. Megrendelés mindkét helyen rengeteg van. Elsősorban családoktól, menyasszonyoktól, de jön kézimunkakereskedésektől is. Ad 3. Kenyérkeresetszerüleg foglalkoznak vele. Bár a tapolcafői szép azsurmunkával alig lehet óránként 10—20 fillérnél többet keresni (a nyárádi fehérhimzéssel talán igen), e csekély kereset is jelentős tétel az egyszerű háztartásokban. Van aki ebből tartja | fenn magát. Sokan szép ruhákat vesznek keresetükön, a szegényeknél tej, kenyér, zsir, vagy más háztartási szükséglet beszerzésére nyújt lehetőséget. Kedves látni az elemi iskolás leányokat, már a harmadik elemiben mind azsuroz. Keresőképes. Nyáron, tavasszal libalegeltetés mellett is összeül 4—5 leányka, kezükben a dob. Azsuroznak. Ha valaki látná, amint dobbal (szitakéreg) kezükben mennek a mezőre, azt hinné, hogy pajzán játék kezdődik künn a réten a karikával, pedig ott azonnal előkerül a dobruha, a szíj s azok segítségével felhúzzák, kifeszítik kézimunkájukat, kezdődik a szálhuzás és gyönyörű mintákat dolgoznak az anyagba. A tacolcafői elemi iskolás leánvok a hét egy teljes napján kézimunkával foglalkoznak az iskolában. Nyárádon, Tapolcaion e munkák fellendítésére semmit sem kell tenni. Lendíti azt a munka szépsége. Ha valahová elkerül, meglátják, gyönyörködnek benne s ion az úkabb rendelés. Szépségük terjeszti. Ad 4. Ha asszonykörnek, leánykörnek, ifjúságnak külön helyisége nincs, akkor gyűjtsük össze őket iskolatermekben. Engedjük meg, hogy magukkal hozhassák varrnivalójukat, kézimunkájukat s így alkalom nyílik ott belmissziói tevékenységre is. Tapolcaion régóta van ilyen összejövetel a téli estéken az iskolában. Bevezették a villanyt, fűtőanyagot hoznak és •személyenként heti 2 filléres persely fedezi a világítás költségét. Ad 5. Egyházmegyénk több községében volt már háziipari tanfolyam ,az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság, Magyar Asszonyok Szövetsége, Iparügyi Minisztérium rendezésében. E tanfolyamoknak azonban csak annyi az eredménye, hogy megismerkednek a háziipar egyik-másik formájával, elsajátítják, de ha a további irányítás elmarad, akkor nem lesz belőle háziipar, legfeljebb néhány család hasznosítja önellátására. Értékessé, fejlődőképessé akkor lesz, ha kereseti lehetőséget is nyújt. Ekkor apáról fiúra száll szeretete, a vele való foglalkozás. Tapolcafő rendezett több irányú háziipari tanfolyamot: füzvesszőfonás, szalmafonás, kukoricaháncsfonás, szövő- és kézimunkatanfolyamot, de valóban értékes háziiparrá csak az azsur-kézimunka és a szövés lett. Az azsurozásnak háziiparrá fejlesztésére Szijj Etelka tanítónő egész szívvel tette fel életét, a szövés tanításának lelke özv. Fejes Gáborné nagytiszteletű asszony volt. E két munkán áldás volt. Valóban háziipar lett. Ma már, mint népi munka működik, fejlődik. Szövőtanfolyamot 15 évvel ezelőtt rendezett Tapolcafő 30—40 résztvevővel. Érdekes, hogy nemcsak asszonyok, leányok, hanem gazdalegények is megtanultak szőni. Több szövőszék van a faluban. Van vándor-szövőszék is, ezt igénylési sorrendben mindenki díjtalanul szabadon használhatja. Ad 6. A lelkipásztorok résztvesznek a nép- és családvédelemben. Ad 7. A magyar falu népének küzdelmes életét ki viselné jobban szívén, mint sorsának osztályosa: lelkipásztor és tanítók. Szeretettel tanácsol, készséggel segít, oktat és nevel, hogy népe sorsát jobbra fordítsa. Ők vagy családtagjaik irányíthatják legeredményesebben a háziipari tanfolyamokat. Ne felejtsük: állandó, főként téli kereseti lehetőségre van szüksége szegényebbsorsú falusi népünknek. Ennek értékes eszköze a háziipar! Az ároni hivatás. Barsi Sándor bokodi ny. lelkipásztor felett, 1942 január 9-én. Alapige: Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjükből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ö közöttük: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izrael fiai között. IV. Móz. 18 : 20. Ezzel az igével kezdődik és végződik minden igazi lelkipásztor hivatása. Szól az Úr Áronhoz és szolgálatára hívja el őt. Áronnak döntenie kell. Akihez Isten szól, annak csak egy útja és egy kötelessége marad: a feltétlen engedelmesség, hogy Vele járjon, Vele maradjon és az Ő igáját hordozza mindörökre. Az ige megérinti az emberi szívet és olyan hangszerré válik az, amelynek húrjain örökkévaló hozsánnák zendülnek fel. Úrrá lesz az Úr szolgájának lelkén ez az örökkévaló melódia és soha nem tud szabadulni tőle. Lehet, hogy pusztaságba vezet a lelkipásztor útja, mint Ároné. Mennie kell a néppel az ígéret földje felé. Itt zúgolódik a nép, ott az aranyborjú körül táncol és a pásztor is meginog, de az Úr mindig győzni fog. Az ő szolgáját neveli, felemeli, a büntetésben és az ítéleten át is magához viszi közelebb. Áron pálcája kivirágzik, gyümölcsöt érlel és mikor már pályafutásának végére ér, fia Eíeázár áll helyett eaz oltár elé. Nem messze már az Ígéret földje. A negyven évi, pusztai vándorláson Áron igen megöregedett. Sokszor az öreg ember tisztábban lát, mint a fiatal. Míg fiatalok vagyunk, hajlandók vagyunk inkább kifelé nézni. Az öreg ember inkább befelé néz. A fiatal ember többet néz előre. Az öreg ember többet néz visszafelé. A fiatal ember azért sokszor a maga erejét méri, az öreg ember Isten kegyelmét fontolgatja. A fiatal ember azért sokszor elbizakodott. Az öreg ember érzi a maga gyengeségét és hálásabban gondol arra az égi erőre, mely az ő erőtlenségében végeztetettel... Ezért mondja Áronnak öreg korában ez igét az Úr. Most már jobban megérti azt, hogy az ő nemzetségének nem lesz osztályrésze a Kanaán földjéből. Nékik nem jut a hadizsákmánvból. »Én vagyok a te örökséged Izrael fiai között!« Ez az örökség tovaszáll a fiakra és azóta is minden lelkipásztorra. Aki az emberek előtt való ked
