Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-18 / 3. szám
1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 13. oldal. vességet keresi, aki földi gazdagságot, előkelőséget és dicsőséget akar, az csalatkozni fog itten. Az Úr szolgálata iga. Az ő szerelme égető tűz. Az ő ügyének képviselete kereszt. Mindenről le leéli mondania, még magát is meg kell tagadnia annak, aki az ő országának zászlóhordozóia lesz. Az emberek sokszor elfordulnak tőle, sőt ellene fordulnak néki. M.egvettetés és gúny is kijár a Krisztusért. A próféta mégsem tehet mást, csak egyet, hűen ki kell tartania Ura mellett. Szegényes és küzdelmes ez a hivatás, de elég jutalom és örökség maga az Isten. »Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.« (Máté 16:25.) Istennek egy megfáradod, öreg szolgája tért meg az ő Ura nyugodalmába. Barsi Sándor bokodi nyugalmazott lelkipásztor koporsója mellé állított minket az Úr. Valóban Áron volt ő, aki vállalta mindenestől azt a szolgálatot, melyre elhívta az Úr. Keresztyéni lelkületű édesanyjának a szíve vágya teljesedett, mikor a lelkipásztori szolgálatra lépett. Társai között a legélesebb eszű volt. Szorgalmát és erős kitartását tanulótársai közül alig multa valaki felül. Aki vele versenyezett a jóban, annak nehéz feladata volt. Tanárai fényes jövőt, hírt és nagy nevel jósoltak néki, mert nemcsak tehetsége és szorgalma, hanem kemény és szilárd akarata volt, melyből ha lehetett, nem engedett. Feltett céljától egykönnyen semmi sem mozdíthatta el. Barsi Sándor a világi érvényesülést felcserélte a Krisztus igájával. Szívvel, lélekkel a lelkipásztori hivatást választotta, mert szólott hozzá az Úr. Az ige az ő szívének drága kincsévé lett. Abban az időben, mikor ő indult, voltak sokan szabadelvű lelkészek is. Ő mégis a kegyes, bibliás irány képviselőjévé lett. Tehetsége, pontos és lelkiismeretes munkája szerint bármilyen nagy gyülekezetnek a gondjait és teendőit is elbírta volna. Az Úr mégis a mi egyházmegyénk egyik legkisebb ekklézsiájába rendelte. Elfogadta a megbízást és ő, aki tehetségével összes lelkésztársai közül kimagaslott, itt maradt ebben a gyülekezetben közel öt évtizeden át, mindvégig. Népével jóban, rosszban összeforrott. Ismerte legapróbb bajaikat is. Házához nem hiába jött a szegény és lelkipásztoránál bölcs tanácsot, vigasztalást és útmutatást talált a megszomorodott. Járt pusztaságban is pedig a nép. Voltak megpróbáltatásos idők, háború, Ínség, kommunizmus. Barsi Sándor állt a vártán, buzgón és híven teljesítve a rábizottakat. Nem szégyenelte a Krisztus evangéliomát sohasem. Kicsi egyházát felemelte. Ez a templom, az a parókhia és iskola is az ő .lelkiismeretes hűségéről és ügybuzgalmáról beszél. Nemcsak hirdetni, de életében megvalósítani is igyekezett az evang*éliomot. Feleségével nagy megértésben és hitvestársi szeretetben élt. Úgy összenőttek az idők folyamán, mint egy törzsnek két ága. Barsi Sándor hűségés férj és jó apa volt. Népes családot adott néki a Mindenható és ők mindent megtettek, még a legegyszerűbb munkák végzésétől áem riadtak vissza, ha családjuk jólétéről volt szó. Tudtak .lemondani, igényeiket lefokozták, ameddig csak lehetett, de házukban mégsem volt elégedetlenség és zúgolódás. Pedig itéletes idők jöttek. Viharok tépték a családfa viruló ágait. Mennyi szeretet sóhajtott, mennyi óvó, esdő imádság szállott el a kollégiumban tanuló gyermekek után. Mennyi terhet jelentett a taníttatás. Mikor már szép ifjúvá serdült legidősebb fia és viruló leánya, egymásután kellett elveszíteniük őket. Megpróbálta az Úr keményen az ő szolgáját, de ezzel is csak arra tanította, hogy nincsen más öröksége és osztályrésze e földön, csak maga az Úr. Barsi Sándort e súlyos csapások sem törték össze, mert bibliaolvasó, imádkozó ember volt és naponként vett erőt és vigasztalást az ő Urától, istenétől. Isten végzésein megnyugodott. Másik két gyermekében azonban megvalósultak atyai szívének reménységei. A vándorúton megfáradt Áron öregsége idején láthatta Eleázárt, az ő fiát, aki folytatta az ő szolgálatát. Hajléka maradhatott az a ház, amelynek minden sarka az ő imádságaitól visszhangzott már. Gyermekei és unokái igaz szeretettel vették körül őt. Ápolták, őrizték és szolgálták a mindig jobban gyengülő öreg apát. Azóta, mióta feleségét eltemette, kevesebb volt a derű és szaporodott az öregséggel is vele járó árnyék az életében. Talán érezte, hogy a halál hideg szelei fujdogálnak feléje. Olyan volt, mint a beteg, aki egyik ágyból a másikba, egyik hajlékból a másik házba kívánkozik, mert azt I hiszi, hogy ott találja meg, amit keres. Pedig csak a lélek, ez a vándormadár repes, mert érzi, hogy nem itt már a helye, haza kell mennie. Életének utolsó karácsonyát úgy ajándékozta a Mindenható. Mégegvszer belenézhetett gyermekei és unokái között a karácsonyi titok, az isteni szeretet mélységeibe. Az agg Simeon sóhajtásával költözhetett el, hirtelen: »M.ostan bocsájtod el Uram a te szolgádat békességgel«. Barsi Sándor nem hagyhatott földi vagyont, világi kitüntetéseket, mégis megvan az ő öröksége: Isten, akiért élt, dolgozott, akinek kegyelmével 83 éven át járt idelent. Odafent Ő várt reá. Egy értékes földi élet lefolyt az örökkévalóság tengerébe. Krisztus Jézus, akit szolgált, lenyúl érte a porba és felemeli őt. Alakjáról lehull minden ideigvaló gyarlóság. Hisszük, hogy felhangzik az Úr elfogadó szózata: »Jól vagyon jó és hív szolgám, kevesen voltál hív, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe«. »Ha elfogyatkozik is testem... szivemnek kősziklája és az én örökségem, Te vagy óh Isten mindörökké ...« Isten az ő öröksége. Szerettei a megboldogultnak és ti az ő neveltjei, tágabb családja: bokodi gyülekezet, ezzel a hittel búcsúzzatok tőle. Áldjátok az Urat, hogy tiétek lehetett és az Űré marad örökre. Ámen. Mikos Lajos dadi lelkipásztor. s®®®®®®®!»)®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® I VEGYESEK 1 ® ® ®S®®®®®®®®®®®®®®S®®®®®®®S®®®®C«!®®S®3í)©'§®@ — Balázs Jánost, pápai gimnáziumunk volt kiváló növendékét a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen e hó 21-én avatják subauspiciis Gubernatoris a bölcsészettuddományok doktorává. Rövid idő alatt második tanítványunkat éri ez a kitüntetés, melyhez őszinte örömmel gratulálunk s Isten áldását kérjük a derék ifjú életére és további munkásságára. — Kovács Bálint konventi ifjúsági lelkészt a kecskeméti ref. egyház presbitériuma, a tanárikar és az igazgatótanács javaslata alapján pályázat mellőzésével, egyhangú meghívással nőnevelőintézeti vallástanárrá választotta. Kovács Bálintot országszerte ismerjük, mint az ifjúsági munka hűséges vezetőjét. Dunántúl is sok barátot szerzett a KIÉ ügynek. Isten áldása kisérje kecskeméti munkálkodását is. — A tanítványi hála szép példáját adta Szentjóbi Szabó Kálmán nyug. ig.-tanító Debrecenből, aki a pápai ref. főiskolánál 1924 és 1931-ben tett alapítványa növelésére 400 pengő értékű erdélyi nyereménykötvényt
