Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-18 / 3. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1942 január 18 Népünk háziipara.* Ha aggódó szeretettel gondolunk föl dm íve léssel foglalkozó népünkre, akkor azt tapasztaljuk, hogy az esztendő egyik felében emberfeletti termelő munkát végez s megvan a mindennapi kenyere, de ,az év másik felében — különösen a mezőgazdasági napszámos — (munka, kereset nélkül van. A kisbirtokos folytatja ugyan még a termelő munkát háziállatainak gondozásával, de a földmíves napszámos teljesen kiesik a termelésből. Nagy nemzetgazdasági kár ez, de még szomorúbb, hogy a téllel, munkanélküliséggel beköszönt a falvakba a szegénység. Szembetűnően ott lehet ezt tapasztalni, ahol sok a mezőgazdasági napszámos. A magyar falu sok nehéz kérdését lehetne akkor megoldani, ha a tél hosszas éjszakáit s a nap unalmas óráit nem semmittevéssel, hiábavalósággal, hanem hasznothajtó foglalkozással tölthetné népünk. A helyzet ugyanis az, hogy télen munkát, kereseti lehetőséséget sok helyütt hiába keresnek. Amit szorgos munkával nyáron gyűjtöttek, talán biztosítja szűkösen élelmezésüket, de jönnek a téli gondok: ruházkodás, fűtés, világítás s a háztartás egyéb apró kiadásai. Ezek azok, amikre pénz kellene valahonnét, valamiből!? Egy egyszerű embernél nem nagy összegek ezek, de ólomsúllyal nehezedik a gond rájuk: honnan? miből? Önhibáján kívül esik így népünk a kisértés karjaiba. Anyagi nyomorúsága szülőanyja lesz lelki nyomorúságának is. A semmittevés az az alkalom, amikor a sátán szól és felkorbácsolja az indulatokat. Lelkipásztori tapasztalatból tudom, hogy nincs olyan egyházi vagy községi ügy, amit tavasztól őszig sikeresen, megértéssel ne lehetne elintézni, de csak figyeljük meg a falvak életét: télen telített az izgatottság hangulatával. Ám nemcsak anyagi, de lelki probléma is, hogy állandó munkaalkalmat, kereseti lehetőséget, hasznos elfoglaltságot adjunk azokra az időkre is, amikor a mezőgazdaság nem nyújt foglalkoztatást. Régen így volt! Ma már csak a nóta szól róla: »Ä fonóba szól a nóta.. .« Legfeljebb néhány kegyelemből itthagyott öreg anyóka pergeti imádságos lélekkel az orsót. A szúette rokkák, fonó-szövő eszközök felkerültek' a padlásra. Pedig a falusi háztartások szükségletét ezek látták el. Nagyanyáink szövött-fonott dolgai nélkül ma is ijesztően szegény egy falusi ház. Nézzünk csak körül: asztalnemű, ágynemű, zsák, testi fehér ruha mind az ő kezük munkája! Nem maradt el hitvesétől a gazda sem, a szövőszék mellett ott volt a vonószék, gyalupad. A furni-faragni szerető gazda maga készítette el gazdasági eszközeinek javarészét, Téves yplna azt hinni, hogy mindezeket az Ipar rohamos fejlődése * Irta és a, pápai ref. egyházmegye lelkészértekezletén felolvasta Barabás Árpád tapolcaiéi lelkipásztor. szorította ki és pótolta gyártmányaival hiánytalanul. Ez volna még a jobbik eset! A helyzet az, hogy nem pótolta. Falusi népünknek nem volt és nincs olyan vásárló ereje, hogy az ipar termékeivel kielégítően ellássa magát. Ez hozta felszínre a háziipar problémáját. A szükség hozta létre és tartja fenn a háziipart. Ott, ahol sok a munkanélküli, alacsony a munkabér, sok a földmíves és földmíves napszámos s télen nincs kereset, lehet és kell is háziiparral foglalkozni. A cél népünk hasznos foglalkozása télen, amikor maga képes előállítani szükséges használati tárgyait, másrészt némi keresethez jut. A munka, kereseti lehetőség sokféle: gazdasági szerszámok készítése, szalmából, kukoricaháncsból készíthető munkák, seprőkötés, kosárfonás, fonás, szövés, hímzés, varrás. Amikor ezekre gondolunk, tapasztalhatjuk, ha keresetszerüleg nem is, de önellátásig a legtöbb helyen foglalkoznak háziiparral. Bár egyházmegyénk lelkészi karának csak kisebb része tett eleget azon felhívásnak, hogy »Népünk háziipara«- cím alatti körkérdésekre a feleletet megadja, hozzám juttassa, a helyzet általános ismerete és a megküldött feleletek alapján az 1—7. pontba foglalt kérdésekre az alábbiakban nyújtok tájékoztatást. Ad 1. Túlzott volna az az állítás, hogy népünk teljesen felhagyott a háziiparral. Tájak, szükségletek, anyagi helyzet, a feldolgozható nyersanyag szabnak határt. Nem iparszerüleg, hanem háziszükségletük részbeni kielégítésére foglalkoznak. Nyárád, Tapolcafő, Adásztevel a kivétel. E helyeken keresetszerüleg foglalkoznak egy-egy speciális formájával. Nyárádon a fehér hímzés, Tapolcaion a szövés és azsurozás, Adásztevelen a szalmafonás (zsompor, vékakötés) a jellegzetes háziipar. Általában nagy veszteség az, hogy a kender-, lentermeléssel, azok feldolgozásával, fonással, szövéssel a legtöbb helyen felhagytak. A háziipar termékeit háttérbe szorította a tetszetősebb gyáripari termék, a sokszor olcsó és silány, de divatos gyártmány. Nagy úr lett a divat! Gyolcs ing, batiszt blúz, juta zsák, damaszt lenvászon foglalta el a háziszőttesek helyét. Még nem volna baj, ha elfoglalta volna, de csak igényt támasztott. A háziszőttesek elmaradása óta üres a tulipános láda, a ruhás szekrény s nincs elegendő zsák a gazdaságokban. Kender- és lentermelés felkarolásával, fonó-szövö tanfolyamok rendezésével lehet és kell a jelenlegi helyzeten segíteni. Ad 2. Egyszerűbb gazdasági eszközeit népünk még ma is maga készíti. Faeszközök készítése, szalmafonás, seprükötés, füzvessző és kukoricaháncsfonás az leiterjedtebbek. Kender- és lentermeléssel, fonással foglalkoznak még, de feldolgozásra a legtöbb esetben valamelyik gyárnak adják el. BPíuúu_nDi>"">n”jli[o up Vince püspök úrnak A DU .I»i ácmáit NVedgyassxay vin /ATALOS KÖZLÖNYE _____ Fot.esmci. Helyben. F._____________________ _________ ____________—HTTCE PÜSPÖK-----------------------------------------------“ FELELŐS Sí - - fHEOL.' TANAR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, A.untZ H LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK
