Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-07-26 / 30. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1942 július 26 FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK PELELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA J FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL ŐÍSKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ifjúsági munka akadályai. Irta és dunamocsi körzeti ifjúsági konferencián előadta : Tárnok Gyula theol. m. tanár, marcellliázai lelkipásztor. Ha a ma nemzedéke gyengének mutatkozik abban, hogy fiait az utálatosságok élésében megakadályozza: elveszi méltó büntetését. Akadálya tehát az ifjúsági, munkának a mai 'nemzedék gyengesége, amikor nem törődik azzal, hogy a jövő nemzedéke milyen utakra lép, hanem ráhagyja, hogy szabadosán járjon, amerre akar. A zabolátlan fiák gonoszsága vétkessé teszi az Úrnak népét (1. Sám. 2:24.) és ezE az apáknak meg kell akadályozniok azzal, hogy az ’ifjúsági munkát elősegítsék, támogassák. Maguknak a szülőknek közönyössége az ifjúsági munka iránt, roppant akadály és egyben végzetes is. Második helyen említjük meg az ifjúsági munka vezetőit, mint akadályokat. Gyakran előfordul,, hqgy a vezetők elfeledkeznek arról az időről, amikor ők is vezetettek voltak. Duna melletti községben vagyunk és erről jut eszembe, hogy ha a halat hirtelen rántják ki a Vízből, gyakran elpattan a léghólyagja, mert a hirtelen változást nem bírja ki. Igen sokszor a vezető túlbuzgóságába belepusztul egy egész ifjúsági kör. Nem egy esetről tudok, amikor a vezető hallani se akart másról, csak a Bibliával való foglalkozásról és az eredmény az lett, hogy egynéhány koravén fiatalember együttmaradt ugyan, de a többiek megszöktek és talán mindörökre megcsömöiiöttek. Pál apostol azt írja a korinthusiaknak: »Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még :nem bírtátok1 volna meg, sőt még most sem bírjátok meg, mert még testiek vagytok«. (1. Kor. 3:2.) Amíg reforrriátus' ifjúsági munka lesz, annak központjában mindig az Ige fog állani és ez az Ige áthatja a játékainkat, szórakozásainkat, kultúránkat is. Ige nélkül a játék veszekedéssé, a szórakozás szenvedéllyé, a szellemi növekedés civilizációvá süllyed, és halált szül. A testből és lélekből álló ember hasonlít egy csodálatos szűrőhöz. A test gyomra beveszi mindazt, ami megevésre alkalmas, — az ember mindenevő, — és csak azt tartja meg, ami hasznos a testre nézve, ami káros lenne a testnek, azt kiveti magából; — a lélek is felvehet mindent, ami körülötte van, de amíg a test elpusztul, ha azt adja kifelé, ami hasznos, az egészséges lélek épen ellenkezőleg azt sugározza kifelé, ami hasznos, ami pedig káros, azt eltemeti, megsemmisíti. A káromlást felveszi a lelkem, de nem sugározza ki, hanem helyette Istent dicsőítem, — hacsak nem beteg ,a lelkem. A lélekre nézve üdítő és növekedést adó mindaz, amit az Ige áthatott, de meggyötri mindaz, ami Ige nélkül való, vagy épen Ige-ellenes. A jó ifjúsági vezető tehát arra törekszik, hogy a mindenhez .hozzászokott lélek mindent az Igétől áthatva vehessen 'fel: a játékokat és a szórakozást is. Ha nem így cselekszik. akadályozza az ifjúsági munkát. A vezetők oldalán tehát most csak ezt a két akadályozó körülményt jegyezzük meg: a gyengeség és az erőszak. Mindkettő ugyanazt az eredményt szüli: az ifjúsági munka halálát. II. A vezetendő ifjúság oldalán is sok akadály jelentkezik. Ezekből is csak néhájyyat emelünk ki., A mai ifjúságnak van egy különösen jellemző vonása: lájta, nem jól van az, ahogy a »ma« van és mindenáron mássá akar lenni. A baj csak ott van,: hogy három hibába esik, amelyik mindegyike magábanvéve óriási akadálya az ifjúsági munkának. Első hibának mondhatjuk azt, hogy nem jöl látja a »mát«. Csak annyit lát belőle, hogy nem jó. Ez bírálat és többédíévésbbé igaz is. De a komoly bíráló nem elégszik meg azzal az egyszerű ténymegállapítással, hogy valami nem jó, hanem megkeresi az okot is. Ehhez alaposság kell. Komoly tanulmányok követ-» kezménye az, hogyha meglátjuk, hogy egyházi közgondolkozásunkat megrontotta a liberális, hitetlen theologia, a felvilágosodás korának sokféle embert istenítő szellemi irányzata. De ha komoly tanulmányok folytatása után is csak ennél a megállapításnál feneklettem meg, akkor még mindig nem vágyók igazán tisztánlátó, mert hiszen a lényeget nem láttam meg. A sokféle izmust: racionálizmust, liberáiizmust materiálizmust, stb'.-t egytől-egyig a bűn szülte. A1 bűnnek a szülője pedig a Sátájn. Ez a végtelenül ügyes hadvezér nagyszerűen ért az álcázáshoz. Úgy elfedi magát, hogy a legkiválóbb távcsövekkel is alig tudja az ember felfedezni és leleplezni. Egyszer a fa ágához hasonló kigyó képében jelenik meg (E Móz. 3:1), máskor halottidéző asszonyként tűnik fel (1. Sám. 28:7), tud jótékonykodni is mint Anániás (Ap. Csel. 5:3), sőt még világosság angyalává is felöltözik (2. Kor. 11:14). Egyedül az Ige segíti meg az embert arra, hogy ezt a nagy hitetőt a maga mezítelenségében felismerje. Az az ifjúság, amely áz Igével nem él, nem ismeri a Sátánt és így nem látja tisztán sem a múltat, sem a jelent. Az Igével élő ifjúság felismeri azt az igazságot, hogy azok, akikre nem volt méltó e világ, akkor is boldogok voltak, amikor pusztákon és hegyekben bujdostak, meg barlangokban és. a földnek hasadékaiban. Akkor meglátnák azt is, hogy a magyar életben mindig felfelé emelkedés, boldogabb {jövlöi. reménysége jelentkezett, ha az Ige emberei állottak az élen. Az Ige lenézése, meg jmem l)ecsűlése és élmellőzése az ember életében mindig akadálya minden jó munkának, tehát az ifjúsági munkának is. (Folyt, köv.) DD" ANS LAP A DUN, ___I »ATALOS KÖZLÖNYE _______ ________«.-TTrrSirSNVA bArsap. _________
