Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-07-19 / 29. szám
132. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. iskolává formálódtak, hogy a papiroson énekek és Isten Igéje olvashatók, hogy az emberi közösségek egyházi szervezetté alakultak mindenekelőtt a Lélek kellett, mégpedig az a Lélek, amely engedelmessé tette az emberi lelkeket a köveknek templommá és iskolává leendő összehordásához, a betűknek olyan elrendezéséhez, hogy azokból Istent dicsérő ének csendüljön fel, vagy az Úrnak szava zengjen ki belőlük, és engedelmeskedő lelkek közösségéből tudott megszerveződni az egyház. A ma emberének most már az a nagy kérdése, — és ez a kérdés okvetlenül döntő feleletre vár, — hogy a köveket, a papirost és az egyházi szervezetet a Lélekkel együtt, vagy a Lélek nélkül örököltévé? Fel tudta-é ismerni a látszat mögött a^ lényeget? Tartok tőle, hogy nem. A ma nemzedéke sokszor úgy tűnik fel nékem, mint a koravén gyermek. Mintha nem lett volna ifjúsága. Az ifjúságot ugyanis jellemzi, hogy látásai vannak és ott is hit, ahol csak Sejthet. Jonathán azt mondja fegyverhordó szolgájának: »tálén tenni fog az Űr érettünk valamit«. Ez a »tatén« neki elég volt arra, hogy elinduljon az ellenség felé győzelemre. Kedves testvérem, aki a ma nemzedékéhez tartozol, volt-e neked ifjúságod elején ilyen »talánod«? Lehet, hogy a te atyád nem állt mögötted harcra készen, mint Saul Jonathán mögött. De az is lehet, hogy a te atyád is harcra kész sereggel állott mögötted, csak te nem akartál elindulni a harcba. Az ifjak és a vének nem dolgoztak össze. Te csak bíráltad az öregekét és azok tehetetlenségre kárhozotta.u torpantak meg, mert olyan harcosokkal, amilyen te is voltál, nem mertek harcbaszállani. Közben mindketten elernyedtetek, az örök ellenség pedig örömujjongással aratta egyik győzelmét a másik után. Atyád sorsa Éliá lett (l Sárn. 4:18), te pedig azon tűnődhettél, hojgy melyik véget válasszad: a Hofniét vagy a Fineáséi? (1 Sám. 4:11.) Az öregek és ifjak sorsa nagyon szorosan összefügg. A fiák veszte az atyáknak is veszte. Örök Ítélete az emberi nemzetségek felett a .mindenható Istennek: »Elítélem az ő házát mind örökre az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala utálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket«. (1 Sám 3:13.) A magyar nemzedékeknek Trianonig való hanyatlása világosan illusztrálja az Ige igazságát. De itt nemcsak erről van szó, hanem Isten országának a magyar nemzledékekben való fentmaradásáról, a mi örökéletünkről és üdvösségünkről! (Folyt, köv.) A barsi református egyházmegye közgyűlése. A barsi ref. egyházmegye Léván, 1942 július 6-án tartotta évi rendes közgyűlését Czeglédy Pál esperes és dr. vitéz Nagy Béla egyházmegyei gondnok elnöklete alatt a közgyűlést alkotó tagok csaknem teljes jelenlétében. A közgyűlés Czeglédy Pál esperes bibliaolvasásával és bensőséges imádságával kezdődött. Majd dr. vitéz Nagy Béla egyházmegyei gondnok tartott értékes megnyitó beszédet. Ezután Pap József egyházmegyei főjegyző előterjesztette az egyházmegye aktuális kérdéseivel részletesen foglalkozó esperesi jelentést, illetve az egyházmegyei közgyűlésnek az esperesi jelentéssel kapcsolatban hozott alábbi határozatait. Egyházmegyei közgyűlés nemzeti létünknek ebben a válságos korszakában mélységes hálával borul le a gondviselő jó Isten előtt, hogy édes magyar hazánkat megkímélte attól, hogy a háború hadszíntere legyen. Mélységes tisztelettel és szeretettel köszöntötte Kormányzó Lóriinkat és a magyar kormányt,; nemzetépítő és országgyarapító munkájukra a jó Isten minden áldását kérte. Közgyűlés felkérte a lelkipásztorokat, tanítókat, elöljárókat, magyar népünket, hogy amikor dicső honvédőink a külső fronton haláltmegvetően teljesítik kötelességüket, akkor mi idehaza a belső fronton a haza, a nemzet, az egyház, a közösség szolgálatában igénytelenségben, lemondásban, türelemben, fegyelemben példaadóan teljesítsük kötelességeinket Istenbe és nemzetünk jövőjébe vetett rendíthetetlen hittel. Kegyelettel emlékezett meg közgyűlés a nagyenyedi kollégium és az egész magyar nemzet büszkeségéről, Körösi Csorna Sándorról, halálának 100 éves évfordulója alkalmából. Közgyűlés felhívta a gyülekezeteket és iskolákat, hogy méltóképen emlékezzenek meg Körösi Csorna Sándorról ez évben, ha eddig még ezt nem tették volna meg és adományaikat juttassák el felállítandó szobrára. Tisztelettel emlékezett meg a mult évi közgyűlés óta elhalt lelkipásztorokról, tanítókról, így Patay Miklós kisölvedi, Kis Gyula volt vámosladányi lelkipásztorokról, Tóth István volt lévai, Nagy Pál volt garamsallói, Székely Béla volt alsószecsei tanítókról. Szeretettel köszöntötte dr. vitéz Nagy Béla egyházmegyei gondnokot a vitézi rendbe történt felvétele alkalmából. Teljes elismeréssel köszöntötte dr. Szilassy Béla egyházkerületi főgondnokot abból az alkalomból, hogy Kormányzó Urunk a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal adományozta számába a megszállás alatt tanúsított önzetlen magatartásáért. Szeretettel köszöntötte Szabó S. Zsigmond bajkai, Szabó Zsigmond nagyodi, Szabó István űjbarsi lelkipásztorokat, dr. Kersék János ügyvédet, egyházmegyei ügyészt, Kömley László nagysallói igazgató-tanítót abból az alkalomból, hogy Kormányzó Urunk részükre a nemzetvédelmi keresztet adományozta a rjiegszállás alatt elszenvedett meghurcoltatásaikéit. Tisztelettel emlékezett meg Lányi Árpád hontfüzesgyarmati lelkipásztorról, aki közel négy évtizedes odaadó szolgálata után nyugalomba vonult. Bizalommal köszöntötte Selmeczi Árpád vámosladányi, Horváth Zsigmond hontfüzesgyarmati, Keményik József kisölvedi lelkipásztorokat, Antal Béla garamlöki, Pál István nagypeszeki tanítókat, választásukat megerősítette. Tudomásul vette közgyűlés, hogy Márton László Pozbára,- Labancz Ilona Nagypeszekre ideiglenesen tanítóvá, illetve tanítónővé választattak. Szeretettel köszöntötte Szűcs Lajos szódói, Soős G. Endre mohi lelkipásztorokat egyházmegyei lelkészi tanácsbíróvá választásuk alkalmával. Közgyűlés felhívta az egyházak vezetőit, hogy hadbavonult híveink családtagjait, hozzátartozóit fokozott gondozásban részesítsék. Közgyűlés fájdalommal értesült arról, hogy a reverzáliskérdés egyházmegyénk területén két községben annyira feldúlta a lelkek nyugalmát, hogy családi életek bomlottak fel, nagy kárt okozva a ma-; gyarság lelki egységében. Közgyűlés amidőn elítéli az ilyen eseményeket, megállapítja, hogy az ilyen harc idegen tőlünk, viszont felhívja a lelkipásztorokat és presbitereket, hogy éberen őrködjenek egyházunk érdekei felett s amennyiben egyházunkat mégis károsodás érné, a hűtlen egyháztaggal szemben minden (esetben alkalmazni kell az egyházi törvényeinkben rendelt büntetést. A felekezetközi helyzettel kapcso^
