Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-11 / 2. szám

1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 9. oldal. KÖNYVISMERTETÉS 1 ...........- - \*y És Ion világosság. Emlékkönyv Ravasz László hatvanadik életéve és dunamelléki püspökségének hu­szadik évfordulója alkalmából. írták tanítványai és munkatársai. Franklin Társulat. Budapest, 1941. 4-r. 542 1. —j- 1 arckép. Ára 28 P. A külföldi tudományos irodalmakban, de újabban már hazánkban is szokásos, hogy kiváló tudósok tisz­teletére, életük valamelyik korhatárán, emlékkönyvet adnak ki. A megemlékezésnek ezt a kedves formáját válasz­totta nagyrabecsülése kifejezéséül az Országos Refor­mátus Lelkészegyesület, amikor kiváló elnökének, mindnyájunk büszkeségének, a hatvanadik életévét be­töltő dr. Ravasz László püspöknek tiszteletére ezt a külsőleg is rendkívül Ízléses és előkelő alakú emlék­könyvet sajtó alá rendezte. Összesen 26 értékesnél értékesebb tanulmányt kö­zöl a kötet többnyire a theologia és az egyházi élet köréből. A theologiának csaknem minden ága képvi­selve van a színvonalas tanulmányokban. A három első tanulmány magával Ravasszal fog­lalkozik. Makkal Sándor a Ravasz László igehirdetői útját írja meg nagyszerű beleérzéssel és az elsőrangú szaktudós tárgyilagosságával. Vasady Béla a theologus Ravasz Lászlót mutatja be mélyenjáró, alapos tanul­mányában. Málnást Bartók György Ravasz László és a magyar szellemi élet címen azt a vezérszerepet ismer­teti, amely Ravasz Lászlónak osztályrésze lett az utolsó két évtized magyar történetében. Nagy kísér­tés még élő nagyságokról írni, de a három tanulmány­író, bár a közelről látó kartárs, barát és munkatárs csodáló szeretetével mélyed el Ravasz folytonos fejlő­dést mutató sokrétű egyéniségébe, sohasem válik elfogulttá; elismerik Ravasz korszakos hatását, de tud­ják, hogy mint minden embernek, neki is korlátái van­nak; mértékeik, melyekkel mérnek, a legmagasabbak s ezért ítéleteik józanok és elfogadhatók. Nem üres dicséreteket zengenek, hanem mély elvi alapokra tá­maszkodva mérlegelnek és értékelnek. Ravasz elbírja a legtárgyilagosabb ítélkezést és az a benyomásunk, Ihogy a jövendő sokat át fog venni e három tanulmány értékeléséből. Nincs helyünk, hogy minden értekezéssel külön foglalkozzunk. Azt megállapíthatjuk, hogy számos van köztük, melyekre gyakran fognak majd hivatkozni meglátásuk újszerű vagy tárgyuknak a magyar theol. irodalomban hézagpótló voltánál fogva. Révész Imre tanulmánya a Református történetszemléleivé, 1 kell, hogy megtermékenyítse történészeinket, Budai Ger­gely értekezése Az úijtesfám'entomi hermeneutika köré­ből minden lelkipásztorra nézve nélkülözhetetlen fon­tosságú. Tavaszy Sándor a theologia a tudományos életben címen ír rendkívül színvonalas tanulmányt. Kupi Béla a magyar protestáns egységet és együtt­működést hangsúlyozza felejthetetlen okfejtéssel. A b. e. Forgács Gyula a magyar reformátusság köteles háláját rótta le a Százéves skót misszióról szóló ün­nepi összefoglaló megemlékezésében. Rendkívül je­lentősek Rováts J. István fejtegetései a legközelebb1 zsinatainkra váró teendőkről, mely fejtegetések, egész biztos, sok részről kihívják maguk ellen a bírálatot. Pl. nem lehet szó nélkül hagyni a törpe gyülekezetek le­építéséről, illetve társításáról írottakat. A törpegyüle­kezetek fennmaradása nem csupán tisztviselőik élet­érdeke, hanem egyetemes egyházi szempontból is fontos. A kötet legtöbbet foglalkozik a gyakorlati theo­logia kérdéseivel: Victor János: Az egyház három arca, Enyedy Andor: Az épülő és építő egyház, Imre Lajos: Az ekkléziasztika mint gyakorlati theologiai disciplina; Illyés Endre; Magyar református intelli­genciánk igényei az igehirdetéssel szemben, Gönczyy Lajos: A homiliás és sákramentomos istentisztelet; SZentpéteri Kun Béla: A lelkészválasztás joga a ma­gyarországi református egyházban. Az újtestamentomi tudomány körébe vág Mátyás Ernő tanulmánya Pál apostol anthropologiájáról. Az egyház-, illetve dogmatörténet köréből valók a követ­kezők: Nagy Géza: Geleji Katona István eschatolo­­giája; Musttal László: Az keresztyén tudománnaik rövid sommában kötőt fundamentoma; Csekey Sándor: Evangelizáció a dunamelléki egyházkerületben 1880- fól napjainkig. A dogmatikát Pröhle Károly tanul­mánya képviseli: A szentháromsághit mint egyetemes keresztyén kapocs, ide lehet sorolnk de inkább eszté­tikai jellegű Muraköz)’ Gyula értekezése: Tragikum és predesztináció. Ugyancsak esztétikai tanulmány Mitrovics Gyuláé: Stílusproblémák. A világi jogtudo­mányt Kolosváry Bálint (Jogfejlődés és jogfejlesztés) és Einkey Ferenc (A bűnösség fogalma a világi bün­tetőjogban) értekezése képviseli. Joó Gyula érteke­zése: A »keleti kérdés«, egyetemes történeti jellegű. Mindenkinek el kell olvasni a kötet utolsó tanul­mányát: Szabó Imre: Magyar önismeret és magyar önbizalom. Ezekben a viharos időkben nagy szüksé­günk van Szabó megállapításai felett való gyakori elmélkedésre. A kötet végén olvashatjuk Ravasz László életrajzi vázlatát. Gondos kezek összeállították Ravasz írói munkásságának könyvészetét. Mint minden könyvé­szeti ez sem teljes, de így is láthatni, mily bámulatos munkát végzett Ravasz László. A kötet szerkesztőjét: Vasady Bélát méltán meg­illeti az elismerés a kötet összeállításáért, a Franklin Társulatot pedig a szép és hatalmas mű kiadásáért. A kötet megrendelésével a lelkészárvák ,ügyét szolgáljuk. P. J. ®@@m®®@®®®®®®®@®®®®®®®@®®®®®®@®ss®®s®® 1 VEGYESEK I @£®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®S®@®:8®(®@i@®S®®@§S® — Uj püspök. A tiszáninneni ref. egyházkerület gyülekezetei csaknem egyhangúlag (635 szavazatból 623 szavazattal) dr. Enyedy Andor miskolci lelki­­pásztort, egyházkerületi lelkész! főjegyzőt választották meg püspöknek. Az új püspök eddigi életrajzát a Magyar Értesítő alapján a következőkben adjuk: Enyedi Enyedy Andor dr. javakorbeli ember: 1888. évi október 5-én született Szirénfalván, Ung megyében. Ősei II. Rákóczi Györgytől kaptak nemességet. Nagy­­enyeden és a szatmármegyei Uszka községben volt a birtokuk. A családból sok lelkész és tanító került ki; édesanyja, Csengery Vilma szintén lelkész leánya volt, az édesapja, Enyedy Lajos ref. tanító. A gimnáziumot s a theologiai akadémiát Sárospatakon végezte, majd a debreceni Tisza István Tudományegyetemen theologiai­­doktori oklevelet szerzett. 1910-től segédlelkész volt Sátoraljaújhelyen, Fejes István püspök mellett, 1912-ben tett második lelkészképesítő vizsgát. A világháború alatt önkéntes felügyelő-lelkészi szolgálatot vállalt a miskolci katonai megfigyelő-állomás barakkórházában. 1915-ben Sátoraljaújhelyre hívták meg parókus-lelkésznek. 1918-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents