Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-06-07 / 23. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1942 június 7-------^--------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK *------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK A lelki nevelés mai kérdései.* (Folyt, és vége.) II. Időszerű feladat a lelki neveléssel kapcsolatban manapság az is, hogy fényt derítsünk a lelki nevelés tulajdonképeni céljára. Azt mondtam mindjárt előadásom elején, hogy hívő, Krisztust követő életek formálása a lelki munka feladata. Ebben a célkitűzésben kettős vonatkozás van: Hitéletre és erkölcsi életre való nevelés. Ma sokan elválasztják ezt a kettőt. Az erkölcsi nevelést szükségesnek tartják a szülői tekintély, a társadalmi és állami élet érdekében, de a hitéletre való nevelést mellőzlietőnek gondolják. Az élet elég bizonyságot szolgáltat rá, hogy milyen gyökértelen az erkölcsi élet hitélet nélkül. Hiába minden erkölcsi oktatás, az erkölcsi elveknek háhnD lyen alapos ismerete, ha egyszer a gyermeknek5; r*j> Jé rá lelki ereje, hogy azok szerint is éljen. Hol Veheti az erőt? Ott, ahol mi mindnyájan- az élő erőforrás-* , ból, Jézus Krisztustól. Hozzá pedig sem a tudás, sem az erkölcsi elvek fejtegetése ei . On vezethet bennünket, hanem csak az a fény, ami a hívő ember szívében fiellobog, ami csak hívő lélekről terjedhet át egy másik leiekre. Mi ebből a tanulság? Ne csodálkozzunk rajta, ha nem fog a gyermeken a szülői jó szó, vagy az iskola erkölcsi eszméket hirdető munkája. Ez csak természetes, ha erkölcsi célkitűzéseink vannak, de a hit dolgairól mi .magunk se akarunk hallani. A gyermeknek csodálatos érzéke van annak világos felisme-i résére, mit hiszünk csakugyan mi is, és mi az amit dsak az ő kedvéért teszünk úgy, mintha hinnénk? A mai keresztyén lelki nevelés célkitűzése tehát nem lehet kevesebb, mint Krisztushoz vezetés. Hitükkel Krisztusba kapcsolódó gyermekeink se lesznek erkölcsileg tökéletesek, szentek, — de hitük fáján megterem a gyümölcs, az erkölcsi élet: hála és szeretet a szülők iránt, becsületes munka az iskolában, s erős ^negállás az élet minden kísértésével szemben. E célkitűzés megvalósulásának első feltétele, hogy ezt a nevelők, szülők és tanárok mindnyájan így lás-' sák és saját hitük fényével mutassák az utat a legfőbb Tanítómester felé! III. A lelki nevelés és eszközei: a tanítás, a példa-) adás és a fegyelmezés körül is baj van manapság. Sokan tanítás nélkül akarnak nevelni. Pedig a tanítást és a tanulást — mindegyik komoly munkát jelent — nem lehet sem játékkal, sem más egyébbel helyettesíteni. A lelki nevelésben sem. Ne ffajjjon * Irta és a pápai református gimnázium szülői értekezletén felolvasta Fejes Sándor gimn. h. vallástanár. hát a szülőnek, hogy gyermekének még hittanból is komolyan kell tanulnia. A hit igazságai olyan emberben sohase válhatnak életté, aki nem is ismeri azokat! A példaadás egyik legfontosabb nevelő eszköz. A szülőket, az iskolát, de az egész társadalmat is, itt terheli a legnagyobb felelősség. A lelki nevelés mai kérdései között a legégetőbb, hogy a lelki élet élő példáit oda tudjuk-e tárni ifjúságunk elé? — Olyan korban élünk, amikor ifjúságunk mohón kutat észt ményképek után és kiábrándultán fordul el mindení tql és mindenkitől, dia eszményeiben is csalódnia kell. Ezért jó, ha álarc nélkül járunk gyermekeink előtt, de álarc nélkül is úgy tekinthetnek ránk, mint pálda;,adóikra. i. A fegyelmezés nem idegen a lelki neveléstől. Liberális, álhumanista gondolkodásból ered az a ma még mindig divatos gondolat, hogy a szigorúság és fegyelmezés kegyetlenség. Ma már kezdik belátni, szülők is, a többi nevelők is, hogy a helyesen értelmezett szeretetből folyó nevelői kötelesség — éppen a gyermek érdekében — a ránk bízott fiatal életfák hajlítgatása, nyesegetése. Igaz, hogy a fegyelmezés sohasem lehet meg-< toriás, hanem lelki fegyelmezettségre való ránevelésnek kell lennie, ha másként nem megy, a nevelői sze?* rétéiből fakadó büntetések alkalmazásával. A gyermek mindig éri(i, hogy nevelője t igazságos-e veje szemben. Igaz tiszteletet csak olyan nevelővel szemben érez, aki kellő eréllyel áll melléje s mintegy magával ragadja a helyes irányban. Egész sereg olyan volt tanítványom emlékezik meg rólam ’szeretetted mindmáig látogatások és hálás levelek megható jeleivel, akiket atvai fegyelmezésben részesítettem. Azt vallják: Akkor sejtették meg, milyen felelősséget és szereteiet érzek irántuk, mikor kemény kézzel belenyúltam az életükbe. De találkoztam már nem egy olyan fiatal élettel is, amely szüleit és nevelőit hibáztatta, amiért fegyelemre soha nem szoktatták. Tehát nem mai nevelő az, aki akár kényelemből, akár rosszul értelmezett szeretetből megtartóztatja a rábízott gyermektől a lelki értelemben vett fegyelmezés vesszejét. IV. De éppígy nem mai nevelő az sem, aki a múlt század liberális-humanista szemüvegén át nézi a gyermek es ifjú egyéniségét, egész lelki alkatát. Ez a kudarcot vallott nevelési irányzat azt hajtogatta, hogy minden gyermek jó. Nincs bűn, legfeljebb hibák vannak, amik a lélek rejtett jóságát úgy takar-f ják, mint a héj a gyümölcsöt. Csak le kell bántani ezt a héjat, ki kell bontani a lélekben rejlő tartalmat Is a nevelés eléri célját: a tökéletesedés felé teljesedő, kicsiszolt, művelt és erkölcsös embert. Csak nem régen
