Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-06-07 / 23. szám
108. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. hallottam egy nagyon tekintélyes úr szájából — iskolaavatási ünnepi beszédben — »Nincs bűnös gyermek, csak beteg gyermek van«. A keresztyén nevelés alapelve, hogy a gyerme-i két úgy vegyük, ahogy van. Adottságaival, korláto-' zottságaival, lehetőségeivel. S ha így akarjuk venni, komolyan kell vennünk azt, amit a Szentírás az emberről tanít, s amit a tapasztalat is igazol, hogy gyermekségünktől engedetlenek, önzők, szeretetlenek és tisztátalanságra hajlandók vágyunk. Egyszóval el kell ismernünk! a bűn valóságát, általánosságát és szörnyű hatalmát. Tisztában kell vele lennünk, hogy még a mi gyermekünk se kió vétel. Minden gondunkra bízott gyermek, még a legjobbnak látszó is, ezzel az eredeti terheltséggel, a bűnnek és rosszra való hajlandóságnak nyomasztó súlyával vívódik. * Ezt a letagadhatatlan valóságot figyelmen kívül hagyni, vele nem számolni, annyi, mint a nevelést általában, már a kiinduláspontjánál, eltéveszteni. Különösen áll ez a lelki nevelésre, aminek éppen az a hivatása, hogy ennek a megdöbbentő valóságnak egyetlen lehetséges megoldásához, a Golgotha keresztjéhez, a megváltó Krisztushoz élvezessen. Aki a lelki nevelést lekicsinyli, merényletet követ el a gyermek ellen, mert attól akarja elzárniiamit sem a testi, sem a szellemi nevelés nem adhat1 meg, amit semmiféle szülői babusgatás, vagy iskolai íkülső fegyelmezés nem tud elérni: hogy a gyermek lelke mélyén megváltozzék, mássá legyen, mint ami; új lélek gyűljön ki benne, hit által a Krisztus bűnt legyőző ereje áradjon át bele. Egyszóval: újjászülessen. A hitetlen liberálizmus, a tehetetlenségét bevallani nem akaró humanizmus ezen csak nevet. De meg-. Változott, hívő fiatal életek áldják hálás szülőkkel együtt az Istent, hogy vannak már olyan nevelők is, akik a rajuk bízott lelkeket Krisztus csodatevő kezébe akarják eljuttatni. A lelki nevelés legnagyobb mai kérdése, hogy vannak-e, lesznek-e sokan ilyen nevelők? Ezeket várja az új magyar élet — szülői házba és iskolába egyaránt. V. Én hiszem, hogy ezen a ponton .oldódik meg a lelki nevelésnek, egyáltalán a nevelésnek, minden más mai kérdése is. Csak néhányat említek: A tekintély tisztel sí kérése. Parancsszóval ideig-óráig lehet félelmet és engedelmességet kényszeríteni az emberekre. De hogy ez a módszer milyen veszedelmes, mutatják a történelem forradalmi kirobbanásai s az ilyen tekintélyelv mellett nevelkedett ifjaink sorozatos elbukásai, mihelyt kikerülnek a minden lépésüket ellenőrző tekintély ellenőrzése alól. Ismeró tem olyan fiúkat, akik odahaza a kérlelhetetlen szigorúságéi atya jelenlétében kezes bárányok voltak, másutt pedig a legvásottabb és legneveletlenebb botrányokozók. — Az az ifjú, aki egyszer meghódolt Isten legfőbb tekintélye előtt, királyává és eszményképévé választotta a Jézus Krisztust, tisztelni fogja szil-/ leit és elöljáróit még akkor is, ha azok gyengeségeit látva, önmagukban véve nem is lennének előtte olyan tisztel etet-parancsoló tekintélyek. Ugyanez áll a többi földi tekintélyekkel kapcsolatban is. A hívő ember1 megbecsül minden Istentől rendelt hatalmasságot és nem félelemből, hanem önként, szeretetből engedet-) meskédik az életét védő s őriző elöljáróknak. A ma annyira hangsúlyozott közösségi gondolat és közösségi felelősség is futóhomokra épül ott, ahol a közösség tagjait a puszta emberi belátás, vagy (egyenesen az érdek kényszeríti a közösségbe való beilleszkedésre. Mi akkor nevelünk a közösség, a család, egyház, társadalom és az egész nemzet számára, ha a krisztusi szeretet önzetlensége és áldozatkészsége — természetesen nem frázisok, hanem az evangéliom élő ereje által — nevelődik bele a jövendő közösségek tagjaiba. Sokat beszélünk ma a hivatástudatról is. Mcg-i győződésem szerint hivatástudat csak olyan ember lelkében lehet, aki tudja, hogy ki hívta őt életre és ki állítja oda, ahova éppen állítja — szolgálatra. Lelki nevelés nélkül üres szóvá válik a hivatás és küldetéstudatról való beszéd. Ezzel rokon a népi gondolattal foglalkozás mai divatja is. Ma mindenki az elesett népet akarja boldogítani. Szeretni azonban — ügy látom — csak az tudja fajtánkat igazán, s csak az szolgál igazán a népnek, aki meglátja benne is az Isten képére teremtett embert, a lelket, s nem hasznot akar húzni belőle, hanem elsősorban adni néki. A testi jólét és szükséges művelő-1 dés jótéteményein felül — lelki újulást is. Ezt a felelősséget- népünk iránt ma a lelki nevelés kell, hogy ébresztgesse. VI. S befejezésül még néhány gondolat. Nem beszéltünk még — külön gondolatkört szentelve neki — a nevelés másik tényezőjéről, azoknak a csoportjáról, éikik a nevelést végzik. De a gondolatok között újra és újra utaltunk arra, hogy milyen jelentősége van a családnak, az iskolának, az egyháznak és társadalomnak a mai lelki nevelésben. Jó lenne a lelki nevelés mai válságát egyszer már nagyon ebben a kapcsolatban vizsgálni. A család .mai Válsága, elanyagiasodása, lelki elsivárodása, .egykerendszere nem a legnagyobb akadálya-e lelki életet is élő, önzetlen, eszményekért lobogó, szolgálni tudó új nemzedék felnövekedésének? Aki szüleit soha nem látta imádkozni, csoda-e, ha maga se akar és tud? Aki soha nem érezte, hogy mi a testvéri szeretet, nef hlezen tud testvéri szeretettel szolgálni másoknak, s osztozni embertársaival. A csak tanítani akaró iskola, a hivatását szem elől tévesztett egyház, a testHkultuszt űző, vár- és aranybálványt istenítő társadalom se alkalmas lelki nevelésre. A mának és a holnapnak ' életdialal-kérdés*e-,: Nevelésünkben főhelyre kerülne a lelki nevelés? Segélykiáltásként szeretném minden szülő, min-f Idén nevelő leikébe belekiáltani: Lélekkel is számoló nevelést a telkeknek! És: Lelket, hitet nevelésünkbe! A Tiszántúli Ref. Egyházkerület jövője címen széles alapokon nyugvó, nagyszabású tanulmány jelent meg a Debreceni Protestáns Lap legújabb számaiban dr. Mokkái Sándor egyetemi tanár, volt erdélyi püspök tollából. Szerinte három Önálló, de szoros testvéri együttműködésben maradó egyi házkerületre kellene osztani a mostani tiszántúli kerü-l letet. A debreceni kollégiumról és a debreceni lelkészképzőintézetről a három új egyházkerület közösen Ígondoskodnék. Az új egyházkerületek volnának: I. Tiszai felső egyházkerület. Magában foglalná a jritiramaros-ugocsai, beregi, felsőszabolcsi, közép-szabolcsi, szatmári, nagykárolyi és nagybányai hét egyházmegyét. Nagyobb központjai volnának: Máramarossziget, Nagy4 szőllős, Munkács, Beregszász, Nyíregyháza, Szatmárnémeti. Az egyházközségek száma 331. A lélekszám
