Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-04 / 18. szám
88. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. Ili. Kényesebb és bonyolultabbnak látszó kérdés a zsoltárdallamok lejegyzésének és éneklésmódjának a kérdése. Abban ugyan minden, némileg is tájékozott ember egyetért, hogy azoknak a mostani énekeskönyvünkben foglalt jegyzés.nódja mindenképpen elfogadhatatlan, de milyen legyen az új, a mindenki által elfogadható és a kívülálló hozzáértők előtt sem nevetséges irás- és éneklésmód? Háromféle lehet: a) genfi ritmus szerinti; a ritmikai egységek (ütemek) gondos és célszerű., tehát plasztikus feltüntetésével; — b) korálszerűen kiegyenlített, de lehetőleg az eredetihez alkalmazkodó ütemes zenei hangsúlybeosztással — és c) a magyar szöveg hangsúlyának megfelelően átalakított ritmus^ bizonvos ritmikai szabadsággal. a) A genfi ritmus használatának nehézsége, mint arra Gáty Ferenc igen helyesen rá is mutatottv abban van, hogy annak hullámzása sok helyütt igen kellemetlenül eltér a magyar szöveg hangsúlyától, illetve prozódiájától. Mégis, azoknál az énekeknél legalább, amelyeknél ez az eltérés aiig jelentkezik (pl. XIX., L. és még jó néhány), legcélszerűbb lenne a genfi ritmust teljesen megtartani, legalább is egységeit meg nem bontani. b) A kiegyenlített, korálszerű éneklés a zsoltárdallamoknak nem felel meg; nálunk, úgy látszik, főleg a kevés orgona és képzett kántor és általánosságban a fejletlen egyházi zenei élet következtében jött csak gyakorlatba; folytatása nemcsak hogy nem kívánatos, de, bármilyen hosszú időbe és bármilyen sok fáradságba kerül, fokozatosan megszüntetendő. c) A magyar szövegek hangsúlyának megfelelően átalakított éneklésnek a kérdése nem könnyű dolog. Ellene szól pl. az is,, hogy ugyanannak a zsoltárnak különböző versei (mivel a fordító még nem olyan korban élt, amely különösen ügyelt volna a dallam és szöveg ritmusbeli egyeztetésének: prozódiai egyensúlyának követelményeire) egyes ütemeken belül a dallamívnek bizonyos eltolódásait kívánnák. Ellene szól az eredeti, tehát hitelesnek tekintendő ritmus tiszteletben tartásának a követelménye is. Ho^gy mégis ennek a felfogásnak a vonalán tatom a ísoftárkérdés ' végleges és legszerencsésebb megoldását elérhetőnek, j azt a következőkben próbálom megvilágítani. (Folyt, köv.) Csurgó, Somogy megye. Tóth Kálmán. Népfőiskolái értekezlet. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége április 20—21. napjain tartotta második országos népfőiskolái értekezletét Budapesten, a KIÉ székházában. Az értekezletre szép számmal jöttek össze az ország minden tájáról (Erdélyből és a Felvidékről is) a népfőiskolái munkásai és barátai, hogy testvéri, evangéliomi közösségben adjanak számot a lezárult téli munkaévről és megbeszéljék a további tennivalókat. Az első napon az egyes népfőiskolák és népfőiskolái tanfolyamok beszámolói, majd a kiformálódásban lévő magyar népfőiskolái munka elvi és gyakorlati, valamint tárgyi és. módszerbeli kérdései szerepeltek az értekezlet munkarendjén. Tizenhat népfőiskola, illetőleg (egyelőre még: nagyobb részben) népfőiskolái tanfolyam munkájáról számoltak be a megjelent vezetők. Ezek közül református iellegü volt 12, evangélikus 3 és felekezetközi 1. Leánytanfolyam volt 3, fiútanfolyam 12, helyi, gyülekezeti jellegű 1. Az öSszes tanfolyamokon együttesen több mint 500 növendék vett részt. Sajnos, alig néhánynak az időtartama érte el, ill. haladta meg a két hónapot, s3t volt több, amelyik egy hónapnál is rövidebb ideig tartott. De még a legrövidebb idejű, tehát a legkisebb igényű tanfolyam is értékes és komoly indításokat adott és reményt ad arra, hogy ifjúságunk egyre növekvő tömegei ébredeznek, szomjúhoznak és válhatnak arra alkalmassá, hogy, ha szomjúságukat kellő módon kielégíthetik, rajtuk keresztül és általuk valósuljon meg az új évezred nagy reménye: a magyarság benső, lelki át- és kiformálódása. A továbbiakban két fontos, elvi jelentőségű megállapodásra jutott az értekezlet: 1. a népfőiskolái munka alapja csakis az evangélioini és hitvallásos élet- és munkaközösség lehet; 2. különbséget kell tenni népfőiskola és népfőiskolái tanfolyam között, nehogy a túlságosan rövid és esetleg hevenyészett tanfolyamok lejárassák a komoly népfőiskolái munka hitelét. Ezek szerint népfőiskolának csak az a munka nevezhető, amely évenként legalább két és fél hónapig tart, internátussal és lelki neveléssel van egybekötve. Minden, ezt a követelményt meg nem valósítható munka: népfőiskolái tanfolyam, mely az igazi népfőiskolának lehet kisegítője, vagy előkészítője, de azzal nem azonosítható. Kívánatos továbbá., hogy a népfőiskolái időtartam mielőbb és országos vonatkozásban évi 4—5 hónapra emeltessék. Az értekezlet második napján d. u. 5 órai kezdettel volt az országos népfőiskolái ankét, a KÁLÓT népfőiskolás vezetőinek és a minisztériumok kiküldötteinek részvételével. Érdekes volt itt hallanunk a r. kath. népfőiskolák munkáiról adott beszámolókat, jó volt látni vezetőik korrekt együttműködésre .való készségét és tanulságos volt megállapítani, hogy az egyes minisztériumok kiküldött előkelő tisztviselői, ha ném is teljesen azonos íeifogással, de elismerő nyilatkozatokban kifejezett értékeléssel és jóindulattal kísérik hitvallásos munkánkat. Megállapodás történt arra nézve, hogy országos népfőiskolái tanács létesül, melybe a protestáns és katolikus munkák 6—6 tagot delegálnak és az illetékes minisztériumok is egy-egy képviselőt küldenek. Ez a tanács lesz hivatvra kidolgozni "a magyar népfőiskolái munka minden, egyetemesen megoldható kérdését, ez lesz hivatva az együttműködés és az egyes munkaágazatok szellemi szabadsága felett is őrködni és rajta keresztül fogják az illetékes kormányhatóságok fenntartani a szükséges érintkezést a népfőiskolákkal. A magyar népfőiskolaügy tehát jelentős fejlődés .küszöbén áll. Ebből a fejlődésből részt kér és reméljük, illető részét meg is fogja kapni, a magyar református egyház. Nem dicsekedés és divat, hanem fokozott felelősség kérdése ez számunkra. És egyházunk egyetemén belül, a dunántúli egyházkerület az, amelynek, híveink felekezeti kisebbségi helyzetéből, népünk csökkent életerejéből, sőt fogyásából adódó meggondolások és létkérdések elsőrendű kötelességévé teszik, hogy fokozott és mennél tevékenyebb figyelemmel forduljon a népfőiskolák ügye felé. Ezt annál inkább megteheti, mert a veszprémi népfőiskola már meg is van, munkája révén a legjobbak között foglal helyet és további kiépítésre, felkarolásra vár. Hisszük, hogy illetékeseink felismerik a feladatot fés a lehetőségeket és reméljük, hogy nemsokára! megerősödik a veszprémi és megszülethet testvére, a somogyi népfőiskola.
