Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-05 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. tét« — mondja a püspöki jelentés 1937-ben, míg a férfiszövetségről így szól: »A férfiszövetség nehezen halad előre, mert sok helyen az eredeti célkitűzést: a hitélet mélyítését mellőzték s tisztán szórakozási alkalom gyanánt tekintik a férfiszövetséget és jellegét az egyházi gondolkozástól eltérővé tették«. Könnyű megérteni, hogy ha egyházi téren így ellaposodott a férfi tevékenység, még kevésbbé volt biztató nemzeti szempontból, mert az idegen hatalom éberen figyelt, hogy minden olyan életmegnyilvánulást kiküszöböljön a mi magyar s a legkisebb ok elég volt a börtön és. csendőrterrorra. Az erdélyi asszonyok történelmi jelentőségű munkáját leginkább azokon az intézményeken át szemlélhetjük, melyeknek keletkezése, fennmaradása, fejlődése az ő kezükbe volt letéve. Mivel Erdély magyar lakosságának a többsége tartozik a protestáns s főkép a református valláshoz, a református egyházi elet terén kifejtett munkásságuk mintegy az erdélyi magyar élet kivetítése. S akár a református Nőszövetségen, akár a katolikus »Ezer székelyleányok« mozgalmán keresztül szemléljük az életüket, mindenképen nemzeti jelentőségű. Mint bennünket legközelebb érdeklő munkamezőről, az erdélyi Nőszövetség munkájáról szedjünk csokorba néhány virágot. Az erdélyi Nőszövetséget, mint minden életbevágóan fontos egyesülést, az idő parancsolta. Bár a nőegyleti munkák kezdete visszanyúlik a békeidőbe, ez a Nőszövetség, mely ma már fogalommá vált Erdélyben, a Trianon utáni idők könnyek között termelt drágagyöngye. A Trianon utáni nagy ájultságból csakhamar magához tér az erdélji magyarság ,s telkezd a romokon | ismét építeni. 1929-ben már kiemeli a püspöki jelentés a Nőszövetség munkáját s attól kezdve fokozatos fejlődés s a vele járó elismerés követi. »A Nőszövetség tagjaival úgy dolgozhatunk az egyházban, mint a presbiterekkel« — írja a püspöki jelentés. »Asszonyaink nem csüggedtek a nehéz időkben s valósággal történelmi munkát végeztek.« A Nőszövetség lelki munkája fokozatosan fejlődik. Kebelében 196 bibliakör működik. Tevékeny, sokszor döntő részt vettek templomok, iskolák, kulturházak, árvaház, kórház, aggmenház, gyermekotthon építésében és fenntartásában, — írja egy helyen a püspöki jelentés. Felügyelete kiterjed 223 vasárnapi iskolára, sőt a kulturális ünnepségek rendezése is az ő kezökben nyugszik. Évente csak a nyomor enyhítésére két millió leit fordít. A leányszövetség a Nőszövetség kebelében működő alakulat, a neki kiosztott munkatérrel. Az övék a vasárnapi iskolai, a háziipari és a kulturális munkaág. Bár a kor szelleme nem kímélte meg az erdélyi leány ifjúságot sem. Míg a Nőszövetség fokozódó fejlődést mutat, és 26.896, tehát majdnem 27.000 tagot számlál, addig a leányszövetségnek csak 2072 tagja van. Ennek az oka részben az ifjúság kivándorlása,, részben a kegyetlen idők gyermektelensége. »Mire nevelnénk gyermekeket, hogy az oláhokat szolgálják?« — mondta egy szomorú asszony, mikor szóvá tettem, hogy otthonában nincs gyermekkacagás. »A magyar gyermekekre csak szolgai sors és üldözés vár«. Megfordultam olyan faluban, ahol csak öregek éltek. Elhagyott, csendes otthonok. Hol van itt a fiatalság? kérdeztem a fáradt, szomorú emberektől, akik előtt már nem volt semmi cél az életben. »Kivándoroltak Óromániába, Besszarábiába, ahová lehetett, hogy megéljenek, mert itthon csak áz adóért üldöztek bennünket, ha volt miből fizetni, ha nem.« Nem hozott a föld annyi termést, mint amennyi adót kellett fizetni, legtöbbször előre fél vagy háromnegyed évvel. Elkénzelhetjük, hogy milyen hősies magatartást kellett tanúsítani az ott élő magyarságnak s főkéit az asszonyoknak, hogy ilyen mostoha körülmények között is olyan óriási egyházi s vele magyar missziót folytathattak. Mert ne felejtsük, hogy mikor egyházi misszióról beszélünk, egyben magyar faji, mentő munkát is kell érteni alatta. Az erdélyi Nőszövetség évi összjövedelme két millió 054.648 L. volt az 1937-ik évben, melyet a következőképen használt fel. Templomi célra fordított 421.826 leit, iskolai célra 526.825, szegények és betegekre 651.237. jutalmakra 28.013, árvákra 94.298, iratterjesztésre 195.967 leit. Ezenkívül lapot indított »Református Család« címen, melynek 3000 körül volt az előfizetője. Meg kell állapítanunk, hogy egy országrész, vagy nemzet kulturális fejlődését nem kizárólag a jómód, szép öltözködés, intenzív gazdálkodás és iparosodás jellemzi, hanem más valami, melyet az erdélyi püspöki jelentés így fejez ki: »A Nőszövetség elnöki konferenciája bizonyságot tett nagy lelki és hitbeli elmélyüléséről«. Csak így lehet megérteni azt a sokoldalúságot, mely az erdélyi asszonyok munkáját jellemzi. Nemcsak a maguk körében, hanem minden a hatáskörükbe eső munkamezőn valami nagy-nagy áldozatkészség nyilvánul meg. Egyik lelkészi irodában .voltam, mikor a postás levelet hozott és a lelkész örömmel mutatta, hogy ime ez a 200-ik adomány az árvaházra, melyet »fehér bál« címen hirdettek meg. Az adományok jóval felül múlták egy bál belépési díját. Volt sok olyan adomány, mely a báliruha árát is magában foglalta. Ezt lehet látni pl. a vasárnapi iskoláknál is, melynek a felügyelete a Nőszövetség feladata. A vasárnapi iskolák perselyadományából évenként három árvát neveltettek a szászvárosi árvaházban és 4299 leit fordítottak külmisszióra. Önkéntelenül felmerül a kérdés, kik a Nőszövetség tagjai? Münden református magyar nő a legszegényebb falusi asszonytól kezdve a mágnásasszonyig. Az irányítás és vezetés természetesen a müveit asszonyoktól indul ki, de példás magatartással sorakozik mögéjük az iparos, kereskedő és gazdálkodó felesége. Ott nincsenek mély szakadékok a társadalmi osztályok között, hogy irigység és gyűlölség válassza el egymástól őket. Az egyszerűbb asszony megbecsüli a nálánál tanuitabbat s nem akar vele egy rangba sorakozni, az úri aszszony pedig megbecsüli az egyszerű asszonyt a maga kiváltságosabb helyzeténél fogva, ami a viszonyt bensőségessé és testvériessé teszi közöttük. (Folyt, köv.) Dr. Pongrácz Józsefné. — Huszonötezer pengős alapítványt tett a sárospataki főiskola céljaira dr. Gesztelyi Nagy László és felesége. — A celldömölki fiókegyház 1940-ben teljes egészében kifizette 2000 P adósságát, mely a templomépítésből maradt fenn. Az áldozatkész gyülekezet 131 tagból állt, beleértve a kisdedeket is. Az adósság kifizetésén kívül a templomot körülvevő virágos kertet vassodronykerítéssel vették körül. Neupor László tb. főgondnok harangalapra 100 P-t adományozott.
