Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-05 / 1. szám
1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 3. oldal. T KÖNYVISMERTETÉS 1 ^ - : . —^ Kádár Géza: Ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Temetési beszédek. Kolozsvár, 1940. 171 1. 8-r. Ára bérmentes küldéssel 5.50 P. Szerző régi, jól ismert munkása az egyházi irodalomnak. Régebben zilahi, jelenleg kolozsváralsóvárosi lelkipásztor. Mi dunántúliak jól emlékszünk rá, hiszen a pápai gimnáziumunkban érettségizett és pár évvel ezelőtt ő mondotta az érettségi találkozón a piegrázó erejű prédikációt, melyet lapunk annak idején le is közölt. Ez a kötete ez (esztendő nyarán jelent meg. Összesen 67 temetési beszédet közöl. Ebből 32 férfiak felett, 30 nők felett hangzott el, 5 pedig általános temetési beszéd. Öregkorú férfiról szól 12, középkorúról 10, if jakról 5, fiúgyermekekről 5; öregkorú nőkről 10, középkorúaknál 10, hajadonokról 5, leánygyermekekről 5. Az egyes esetek oly változatosak, mint maga az élet. Temetett 90 éven felüli kántort, nagykereskedőt, főispánt, tanfelügyelőt^ ügyvédet, tanárt, hirtelen halt lelkészt, sok árvát hagyott apát, vadászaton sebzett ifjút, özvegy anya utolsó gyermekét, kétnapos, gyermeket, özvegy anyát, .aggmenházi nőt, gyermekágyban elhalt papnét, belmissziói munkást stb., stb. Olyan ember {szól a koporsó mellett, aki ismeri az életet ai maga teljességében és aki boldogító keresztyén hitében megtalálta a kielégítő feleletet az utolsó ellenség, a halál támadásával szemben is. Ezért, hogy kevesen tudják úgy szólni a vígasztalás igéit, mint Kádár Géza. A tolinak nemcsak gyakorlott kezelője, de művésze is. Vannak beszédei, melyekre egyszeri olvasás után is egész életünkben emlékezni fogunk. Ilyen például a Nagy Mihály zilahi kántor felett! mondott gyászbeszéd. A kötet végén textusmutató van. Szívesen ajánljuk. Megrendelhető 5.50 P előzetes beküldésével a szerzőnél: Kolozsvár, Magyar u. 46. Vasady Béla: A lelkész mint... (vagy: mintalelkész). Harmincnégy tanulmány az egyetlen-célú és sokoldalú lelkipásztori hivatásról. Szerkesztette —. Az Igazság és Élet Füzetei. 20. Debrecen, 1940.Í 172 í. 8-r. Ára 2.80 P. Sok ember írta, de egységes szempontból, ezt a kötetet. A tanulmányok eredetileg az Igazság és Élet 1936—1940. évfolyamaiban láttak napvilágot. Minden egyes témáról lehetőség szerint ketten írtak: egy theologiai tanár es egy lelkipásztor. Szóhoz jut az exegeta (az Ótestamentommal kapcsolatban Czeglédy Sándor és Kállay Kálmán, az Újtestamentommal kapcsolatban Erdős Károly és Victor János írt), az egyháztörténész (Görömbey Péter és Révész Imre), a filozófus (Trócsányi Dezső és Farkas Ignác), a dogmatikus (Kovács József és Vasady Béla}, az ethikus (Muraközy Gyula és Török István), a homiléta (ifj. Czeglédy Sándor és Darányi Lajos), a litu^gus JGönczy Lajos és Benedek Sándor), a pedagógus (Makkai Sándor és Soós Béla), a pszichológus (Enyedy Andor és Maller Kálmán), a luingarológus (Űjszászy Kálmán és László Dezső), az egyházjogász (Győry Elemér, Kováts J. István és Szentpéteri Kun Béla), a szociálpolitikus (Pap Béla és Dómján János), az énekvezér (Tóth Endre és Vikár Sándor), a pásztor (Imre Lajos), a diakonia vezetője (Joó Sándor és Szabó Lajos), a külmisszió előmozdítója (Horváth Jenő). Az utolsó előadás: A pásztor a főpásztor előtt Szabó Imre ajkáról hangzott el az ORLE 1938. évi debreceni konferenciáján. Hálásak vagyunk Vasady Bélának, hogy ezt a sorozatot megtervezte, a megfelelő munkatársakat kiszemelte és velük a dolgozatokat megíratta. Pompás keresztmeszetet kaptunk bennük a mai magyar református egyház lelkészi karáról, annak gondolkodásáról és törekvéseiről. Korkép és egyúttal útmutató a tanításuk. Olvassuk,, hallgassuk őket! Dr. Gönczy Lajos. A mi fakultásunk. A kolozsvári református theologiai fakultás ismertetése, Kolozsvár, 1940. 23 1. 8-r. Ez értékes füzet első része beszámoló a fakultás áldott munkájáról, melyet az erdélyi magyar életben J 895—1940 között végzett. Külön ismerteti az alapítástól a román megszállásig terjedő tevékenységet és utána részletesebben szól a román uralom alatt kifejtett működésről. Sorra veszi élőször a fakultáson belül végzett munkát, majd a 'fakultáson kívüli munkát, ez utóbbi hármas irányú volt: a) az egyetemi és más főiskolai ifjúság között; b) nemzetnevelő' munka; c) a román megszállás határain kívüli munka. A III. részben röviden rámutat a füzet a hazatérés utáni feladatokra. A füzet második felében Gönczy igazgatói évnyitó beszédét közli Fakultásunk progr amin fa a hazatéréskor címen. Nagyon komoly, felelősségét teljes mértékben átérző erdélyi református ember megállapításai vannak benne. Jó volna, ha sokan felfigyelnének rá. p j Ne féltsétek ti a Krisztus igazságát! Gyöngyszemek a XVI. és XVII. század magyar irodalmából. Budapest, 1941. A reformáció és ellenreformáció korának evangéliomi keresztyén (református és evangélikus) egyházi írói.Szerkeszti és kiadja: dr. Incze Gábor. XV. szám. 32°, 92 1. Ára 0.75 P. Dr. Incze ezen sorozata a *XVI. és XVII. század vallásos irodalmából publikál egyes munkákat, hogy a kor vallásos irodalma feldolgozhatóvá váljék. Ez a könyvecske a XVI. és XVII. századi prédikátorok írásaiból gyűjtött össze idézeteket. Az akkori idők kérdéseit találjuk meg benne. A felekezetek viszonyára, a főurak egyházuk iránti kötelességeire, a kollégiumok feladataira világítanak rá a régi szerzők sorai. Ostorozzák a gőgöt, a szegények elnyomását, részegséget, káromkodást. Igyekezzünk a jóra, az időnk rövid! »Amint a télnél mindenkor feljebb becsültetik a nyár,... ezenképen az örökélet sokkal jobb e világi életnél és minden ő gyönyörűsége, öröme és; jósága feljül haladja e világi életnek állapotját«^ csendül ki a mélyen vallásos kor alaphangja egyik prédikátorának intéséből. pr> Rózsás L. A református Budapest. I. Templomok. A budapesti református vallásoktató testület kiadása, 1940. A füzet, melyben a budapesti ref. templomok képe és a történetükre vonatkozó néhány adat található, a pesti iskolás növendékek egyházi ismereteit akarja gyarapítani. A szép képek, a rövid szöveg biztosítják eredményes munkáját. pr> r p. Dr. Péter Ernő: Földbérlőszövetkezetek a magyar földbirtokpolitika szolgálatában. Budapest, 1940. 8-r. 95 1. Szerző a földkérdés egyik reális megoldási módjáról ír. Szerinte egész mezőgazdálkodásunkat a jelenkor követelményeinek és hazai viszonyainknak még-