Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-28 / 52. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 52, szám. Pápa, 1941 december 28 DONlNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY E _______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MED;GYASSZAY VINCE PÜSPÖK----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA 1 FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL. FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK A hűség lelke. (Vedd, olvasd és jer velünk.) Dunántúli Ref. Segédlelkész Testvérem! Hozzád szeretnék szólam, mert a Te jövődet, a népünk és főként az egyházunk jövőjét illetőleg nagy szükségét érzem és látom annak, hogy mi ref. s.-lelkészek törődjünk végre egymással és találjuk meg egymást! Ügye nagyon sokszor panaszkodunk mi, testvéreim, hogy velünk ref. s.Telkészekkel nem törődnek eléggé. De kérdem, hogy panaszkodhatunk-e mi emiatt akkor, amidőn a theologiáról kikerülve, minden kap- | csőlátót elveszítve szinte megszűntünk létezni egymás számára, pedig de sok közös tervünk és problémánk volt ott a theologia falai között, amiket az Isten kegyelmével és segítségével közösen akartunk kint az életben megoldani és megvalósítani s ma már jóformán nem is tudunk egymásról. Én azt hiszem, hogy azt az agg Timótheusok és egyházi főhatóságaink is elismerik, hogy a jövőben egy oly. lelkipásztor nemzedékre van szükség, akik majd átvéve a zászlót, Krisztus zászlóját, törődnek egymással, akik megtalálták egymást s akik a Krisztusban az Ö ügyéért igazán egyek tudnak lenni. De, hogy ez megvalósulhasson, úgy érzem, Testvéreim, hogy ehhez a hűség lelke szükséges. Épen azért úgy érzem, hogy a Krisztus parancsa: »Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját« (Jel. 2:10) — még talán sohasem zengett oly erővel és talán sohasem szólt éppen annyira nekünk, ref. s.-lelkészeknek és sohasem függött tőle úgy a magunk és népünk sorsa, jövője és Örökélete, mint épen most! Igen, édes segédlelkész testvéreim, ebből a mai zűrzavaros és háborús világból, a világnézetek, politikai és egyházi irányzatok tengeréből Krisztus -szól hozzánk ref. s.-lelkészekhez oly hatalmas erővel, amilyennel talán még soha: »Légy hű mind halálig!« De hát mihez is kell hűnek lenni nekünk, ref. s.-lelkészeknek? 1 . Először is hűnek kell lennünk az élet minden körülményei között ahhoz az Ur Jézus Krisztushoz, aki elhívott bennünket is a szolgálatra és pedig az Ő evangéliomának a szolgálatára! Mert ne feledjük egy pillanatra se, hogy hiába van »Krisztus palástja« a vállunkon, de maga Krisztus és az O evangéliorna nélkül gyökértelenek, a lelki nyomorúságok posványáiban bukdácsolók,, géltalan kóborlók és zsákmányt kereső napszámosok vagyunk csupán, de Krisztusban és az ü evangéliorna által nagy isteni tervek, célpk és szándékok munkálására kiszemelt fiák és boldog diadalok letéteményesei vagyunk, akkor is, ha sokszor fázva és tengődve, emberileg, ha a legutolsó kicsi falusi gyülekezetben szolgálunk is. 2. Legyünk hűek másodszor a Krisztus anyaszentegyházához, ahhoz a református egyházhoz, mely oly sok szenvedésen ment át és amely — meg kell látnunk — tniost is beteg és sok sebből vérzik, fogyatékos, de mégis a Krisztus teste. Legyünk hűek ehhez az egyházhoz, hogy ez az egyház rajtunk keresztül ismét azzá legyen, amivé lennie kell: az evangéliomért és az evangéliom mellett küzdő és harcoló egyházzá. És hogy mennyiben lesz azzá. hidd el, hogy első sorban rajtam és rajtad múlik! 3. Azután legyünk hűek az árva magyar néphez, amelyért egykor felelnünk kell Isten előtt. Legyünk hűek e nép minden rétegéhez, bárhova is állít Isteny hogy szolgáljuk ezt a népet! Szeressük ezt a népet, de ne szánkkal és mellünket verve, hanem úgy, hogy igyekezzünk elvezetni a Krisztus keresztjéhez és a munkáját, szórakozását, kultúráját igyekezzünk megszentelni a Krisztus evangéliomával, (éppen azért elsősorban Tie magad is, ne csak hirdesd, hanem éld is az evangélioimot), mert tudd meg, hogy a magyar nép számára is fölemeltetés, szebb és jobb jövő, az emberibb élet,_ valamint a megtartás senki és semmi más, csakis egyes egyedül a Krisztus és az Ő evangélkxma által lehetséges. 4. Végül, ref. s.-lelkész testvéreim., legyünk hűek egymáshoz,, kinyújtva végre kezünket egymás felé és így egymást megtalálva kéz a kézben legyünk hűek az egymás terhének, nyomorúságának, ' hibáinak és gyarlóságainak a hordozásában. Legyünk hűek az egymást szeretésben és az egymásért való imádkozásban, hogy végre egy szivvel és egy lélekkel tudjunk dolgozni az Isten országa eljöveteléért és elmondani Pál apostollal, hogy: »Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliomáról!« (Csel. 20:14.) Szeretném, ha az Űr ez én erőtlen .soraimon keresztül is támasztana visszhangot az én segédlelkész testvéreim lelkében! Kaposvár. Vörös Béla ref. hitoktató, s.-lelkész. — Gőbel Tina misszionáriusnő a november hónapot Komáromban és környékén, a decembert Léva környékén tölti mindenfelé előadásokat tartva a külmisszióról. — Szentgotthárdon három hónap óta rendszeresen tartanak református istentisztelet a Levente-otthonban. Az egyházmegye Fejes László s.-lelkészt rendelte ki a lelkipászto.ri teendők végzésére.
