Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-21 / 51. szám
264. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. hozzunk meg harcoló fiainkért! Ne legyen a szívünkben zúgolódás, panaszkodás, ha kevesebb is a (kenyerünk és sok dologról le is kell mondanunk, hanem legyen bennünk igaz testvéri szeretet, legyünk a karácsonyi üzenetnek meghallgatói és továbbadói! Az idők teljességében a bethlehemi mezők felett az angyalok éneke örömről és békességről zengett. Ez az örömteljes ének zeng ma a templomokban és az emberi szívekben. Ahol most üszkös gerendák és lángtenger jelzik a pusztítás útját, ott is zengeni fog ismét a karácsonyi üzenet. Kemény leckén és tűzpróban kell az emberiségnek átmennie, de a szenvedés (után jön az öröm és a békesség. Krisztus, a nagy Örömmondó békességet hoz népe számára. A karácsonyi evangéliom szeretetről üzen nékünk, arról, hogy Isten kimondhatatlan ajándékot adott nekünk az Ő Fiában. Amikor erre a felséges szeretetne gondolunk, a szívünkben fel kell gyúlnia a szeretet tüzének Isten iránt és egymás iránt és ennek a tűznek szakadatlanul lobognia kell a lelkűnkben úgy, hogy fényével melegséget, boldogságot és örömet sugározzon e világba, hogy a kőszívek meglágyuljanak, a közönyös lelkek felébredjenek, a gyűlölködő testvérek áldásra nyújtsák ki kezeiket, hogy így Istené legyen (minden dicsőség és e földön Jegyen igazi békesség! A karácsonyi üzenet meghallgatói és megtartói részesei lesznek az igazi örömnek és békességnek! Miért fosztanánk meg magunkat ettől az örömtől és boldogságtól?! Az igazi békesség úgy lesz a miénk, ha dicsőséget adunk Istennek! Az egyéni, családi, egyházi és nemzeti életben a békesség és igazi öröm feltétele: a szeretet. A karácsonyi üzenet a szeretet forrására lmutat reá. A magyar nemzeti élet kérdéseit, problémáit, szeretettel lehet és kell megoldanunk, mert a szeretet mindent hiszen, remél és eltűr! Magyar Testvérek! A jelen harcaiban és nyomorúságában álljunk meg szilárdan és türelmes lélekkel; hallgassuk örömmel és tartsuk meg a karácsonyi üzenetet, hogy a könnyek felszáradjanak és a szivünkbe igazi szeretet és békesség költözzék! A Kárpátok orfmán és a magyar rónák felett megáll az Örömmondó és hirdet nekünk nagy örömet, békességet és szabadulást. Szálljon minden magyar szívből a hálaadás és az imádság. Dicsőség Istennek, Aki megadja nekünk ingyen kegyelemből az igazi örömet és békességet! Ete. Szabó Kálmán. A munka növekedésével mindjobban előtérbe került a palota gondolata is. Különösen a barak felépítése növelte nagyon a Timótheusok önbizalmát és lendítette előre mozgalmunkat. E sorok írója — egy évi paróchus lelkészkedés után — teljesen a mozgalom szolgálatába állott, mint a kiskoszmályi árvaház lelkésze 1937 januárjában. Közben szó esett arról, hogy a Timótheusok hogyan vehetnék ki részüket a mozgalom munkájából. Úgy határoztunk, hogy legjobb lenne, ha a fiú-árvák gondozását vállalnák a Timótheusok. itt egyrészt alkalom nyilna igazi Timótheusok nevelésére, mivel kora gyermekségétől fogva Isten Igéjével lehetne nevelni az árva gyermekeket;, másrészről pedig a Timótheus munka fejlődésének nyilna meg az útja egy ilyen szolgálat vállalása által. így azután a palota gondolatához egy árvaházat is hozzácsatoltunk. Megindul az építés. • Ezután az események gyorsan követték egymást. Még 1937-ben megindult Komáromban a palota felépítésére irányuló tevékenység. Mindenekelőtt azt kellett eldönteni,, hogy hogyan és milyen formában valósítsuk meg a tervet. Két lehetőség állt előttünk: veszünk egy megfelelő épületet vagy építünk újat. Több ok miatt az utóbbi megoldást választottuk és az építés mellett döntöttünk. Kiszemeltünk egy megfelelő üres telket a város szélén és beadványt intéztünk a város vezetőségéhez, melyben vázoltuk terveinket, céljainkat és kértük 2 kát. hold terület ingyenes átengedését. A következő intézmények létesítését vettük akkor tervbe: két árvaház 50—50 árvával, árvaházi elemi iskola, középiskolai internátus és missziói iskola. Ä város vezetősége örömmel jött segítségünkre és a kért telket ott ahol kijelöltük és annyit, amennyit kértünk, megadta. Közben már más irányban is történt ejőhaladás. Nevezetesen megindult az erőteljes adakozás a palotára. Rövidesen megérkezett az első nagyobb adomány is. Egyik testvérünk pénzzé tette négy hold földjét, ennek árát átadta a palota építésére, maga pedig családjával felajánlotta szolgálatát. így vált lehetővé, hogy még 1937. év őszén az ő vezetésükkel árvaház létesült Komáromban, a palota felépítéséig bérelt házban. Ebben az árvaházban polgárista fiúkat neveltünk a kiskoszmályi árvaházból, mert közben ott felnőttek az első növendékek, akiknek jövőjükről gon-A „kiskoszmályi mozgalom“. Irta: Tóth Kálmán ref. árvaházi lelkész, Komárom. Csatlakozás a kiskoszmályi mozgalomhoz. Ebben az időben kerültünk közelebbi kapcsolatba a .kiskoszmályi mozgalommal és mivel céljaink mindenben megegyeztek, csatlakoztunk. Terveink, célkitűzéseink ugyanazok maradtak, csak még szebbek és gazdagabbak lettek. így pl. nyári konferenciázó helynek nagyon jól megfelelt Kiskoszmály, ahol sok minden könnyen megoldódott, (főzés, szállás stb.), míg másutt mindez hiányzott. Hogy minél jobban kihasználhassuk a konferenciák ideiét, közös együttlakás céljaira nyári konferenciázó barakot építettünk. Ez a barak volt a Timótheus ifjúság első nagyobb önálló j vállalkozása. A költségeket maguk az ifjak adták és j gyűjtötték össze egy év alatt és maguk is építették ; föl. A barakban rendezett konferenciák meg is feleltek a várakozásnak és nagyon áldottak voltak. doskodni kellett. Ugyanekkor megtettük az előkészületeket az építkezés megkezdéséhez is. Még 1937 nyarán átadta a város az ajándéktelket s úgy számítottuk, hogy még ősszel elvégezzük az alapozást, hogy így tavasszal |már folytatni tudjuk és a következő ősszel be is költözhessünk az új palotába. Ez az elgondolásunk nem valósult meg, hanem csak a kavicsot hordattuk a telekre és egyéb előkészületeket tettünk meg. Ta! vasszal azután — 1938 március 8-án — megkezdtük | az é pítkezést. Akkor még nem láttuk, amit most tu: dunk, hogy t. i. milyen nagy munkába kezdtünk. Isten csodálatos bátorságot adott hozzá, mert senki sem tudott lebeszélni tervünkről. Sokan azt gondolták, hogy csak egy kisebbszerü épületecskét tervezünk, s mikor meglátták ott a kavicshegyeket, — 500 kocsival vittünk oda először, de ez nem yolt elég! — azt mondták, a fele sem fogy el. Természetesen a gúnyolódok sem maradtak el és ezek részéről sok megjegyzést hallottunk a bekövetkező kudarcról. Istené a dicsőség, hogy nem lett igazuk.
