Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-21 / 51. szám
1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 265. oldal. Egy csodálatos építkezés. Ilyen előjelek után indult meg az építkezés. Nagyon kevesen voltak, akik elhitték, hogy lesz belőle valami, többen nem tudták, mit tartsanak vállalkozásunkról és kíváncsian várták, mi lesz a vége, a legtöbben azonban hitetlenül és gúnyosan figyelték munkánkat. Közben az adakozás folyt tovább, kisebbnagyobb adományok érkeztek szinte naponta. De kellett is, mert a költségvetés félmillió cseh-koronát állapított meg az építkezési költség végösszegéül, ami enyhén számítva 100.000 pengőnek felel meg. Ebből is látszik, hogy nem kis vállalkozásról volt szó. Az épület hossza 32 m., szélessége 16 m. és egy emeletes. 75—80 személy befogadására alkalmas. Isten keze munkáját látjuk abban, hogy az utolsó békeévben építettük fel, mert azóta egyre több nehézség tornyosul az ilven vállalkozás elé. Az építésről külön regényt lehetne írni. Többszáz ingyen napszámot kaptunk a bibliakörös testvérektől. Volt olyan munkásunk, aki csaknem 100 km.-t kerékpározott, csakhogy részt vehessen a munkában- Többen — magánosok és bibliakörök — ha maguk nem jöhettek, munkást küldtek. Szegény és gazdag 'egyaránt részt kért a munkából. Volt olyan jómódú falusi gazda testvérünk az építésnél, aki magának nem dolgozott úgy és azt, amint az építésnél tette. Az adományok is sokat tudnának beszélni arról, hogy hogyan munkálkodik Isten. Egy alkalommal sürgősen kellett pénz valamire munkaközben; de nem yolt. Imaóránkon Isten elé vittük az ügyet és másnap megjött a felelet, megérkezett a szükséges pénz. Egyik testvérünk megtakarított pénzét adta oda Isten Lelkének indítására. Egy másik alkalommal megállt a munka, mert elfogyott a pénzünk. Egyik testvérünk önként ajánlott fel olyan Összeget, amilyen a továbbfolytatást lehetővé tette^ bár nem szóltunk neki előzőleg semmit. Itt is nyilvánvaló volt Isten munkája. Sokat lehetne beszélni az ingyen fogatokról is, amelyek szintén nagy segítségünkre voltak. A sok vagon építési anyagnak az állomásról való beszállítása nem került semmibe. Volt olyan testvérünk, aki öt fogattal Jött segíteni, mikor szükség volt erre. Helyből és vidékről egyforma készséggel jöttek segítségünkre. Csakis így volt lehetséges, hogy az épület augusztusban már tető alatt volt és szeptember végén már bele lehetett költözni. A cseh mozgósítás szakította meg a munkát, amit azután kicsinyenként végezünk azóta,, amint a szükség kívánja. A bekövetkezett változások ugyanis megakadálvoztak az épület befejezésében. Még ma is vannak olyan helyiségek, amelyek nincsenek berendezve, mert nem volt rá pénz. Az építkezésből adósság is maradt, mert számításaink nem váltak valóra sok tekintetben. így pl. nagyobb mérvű állami támogatásra számítottunk, ami a rendkívüli idők miatt elmaradt. így az épületnek csak azokat a részeit hoztuk rendbe, amelyikbe beleköltöztünk. A létszám növekedésével űjabb helyiségeket hozattunk rendbe és vettünk használatba. 1938 őszén 12 személy költözött az épületbe, ma pedig már 60 a létszám. Azóta tehát állandó növekedésben van családunk létszáma. Új korszak a Timotheus munkában. A palota felépítése után a Timótheus munka új lehetőségek elé került. Az első gárda közben elvégezte a középiskolát és ki egyetemre, ki máshová került el. Az intenzív közösségi élet a tagok többségével megszakadt és csak azokra korlátozódott, akik mint munkások az árvaházban vállaltak szolgálatot. Ez azt is jelentette, hogy a Timótheus munka súlypontja most már a gyakorlati munkára esett. A Timótheus palota, a tervek kiindulópontja, készen volt, de tovább kellett építeni benne a munkát. Ki kellett építeni azt az új lelki fókuszt, puha meleg fészket, amely megadja a tervek megvalósításának lehetőségét. Az erők és a munka jórészét ennek a központnak kiépítése kötötte le idáig. De szükség volt rá, mert e nélkül nem lehetett tovább menni. Látszólag sok idő veszett ezzel kárba és sok erőt kötött le, de ma már megvan az a munkásgárda, amelyik az árvaházban is ellátja a szolgálatot és missziói munkát is végez. A palota építése után tehát most jött el a Timótheus munka ú\ korszaka. A Timótheus inilota lakói■ 1. A felnőttek. A múltnak ilyen nagy vonátoskban való ismertetése után rátérek a mostani helyzet ismertetésére. Ezt úgy látom leghelyesebbnek, hogy árvaházunk ismertetésével kapcsolatban fogok kitérni a Timótheus munkára és tervekre is, mert a Timótheus árvaházban csirájában megvannak a későbbi nagy tervek, munkák. Árvaházunk lakói négy csoportra oszthatók. Az első csoportba sorozhatjuk a felnőtt munkásgárdát. Ezt a csoportot legnagyobbrészt Timótheusok alkotják. Azokból a vasárnapi iskolás, bibliakörös fiúkból kerültek ki, akik a Timótheus munka megindulásánál és kifejlődésénél ott voltak. Van olvan közöttük, aki mint másodikos gimnázista került a Tiinó.theousok közé és ma segédlelkész — árvaházi nevelő. De tartsunk sorrendet. Legelső árvaházi munkás egy borbélysegéd-Timótheus volt. Mint tanonc került a mozgalmunkba s mikor felszabadult, otthagyván mesterségét, árvaházunkba jött. Az elemista gyermekek nevelője és a virágok gondviselője a palotában. Jelenleg frontszolgálatot teljesít. Sorrendben a második Timótheus munkásunk az ^egyetemet hagyta ott, mikor úgy lát.ta, hogy az árvaházban van szükség munkájára. Orvosnak készült és így js mozgalmunkon keresztül akarta Isten országát szolgálni. Mikor azonban úgy látta, hogy nem évek múlva, hanem most van rá szükség, abbahagyta tanulmányait és eljött nevelőnek. Sokan különösnek tartották eljárását és csak a »szegény« jelzővel ejtették ki nevét még legjobb barátai is. Ma már majdnem mindenki megérti. Nevelői munkájával többet használt Isten országának és mozgalmunknak, mint sokan mások beszéd-keresztyériségükkel. A sorrendben következő munkás négy gimnáziumot végzett, kitanulta a szabó mesterséget és így jelentkezett szolgálatra. Ő is régi Timótheus és vágyott a Társaságunkba. A gazdasághoz van a.legtöbb kedve s ott is dolgozik. Jelenleg tényleges katonai ideiét szolgálja. A sok árvagyermek cipőjének is akadt mestere egy fiatal cipészsegéd személyében, aki különösképpen került hozzánk. Nem volt azelőtt Timótheus. falun élt és élete célját abban látta meg, hogy az árvák cipőit javítgassa. Teljesen beleilleszkedett társaságunkba és ma is örömmel végzi szolgálatát. Utána egy meglehetős hányatott életű fiatalember került mozgalmunkba. Volt kereskedő, ügynök, biztosítási tisztviselő stb. Mikor megismerte az Úr Jézust, és a Timótheusok közé lépett, ő is felajánlotta szolgálatait mozgalmunknak. Neki az iratterjesztés a szívügye és ezt a munkát is végzi. Az iratterjesztésből
