Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-02 / 5. szám

22. oldal DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP 1941. lembe kapaszkodva indultunk el egyéni életünk talán véresnek, rögösnek ígérkező, de minden árvasága elle­nére is Isten országa kapuja felé vezető útjain. A d. u. istentiszteleten János Jel. kve 3:1—6.: verse volt az alapige: »Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, ho/gy élsz és halott vagy. Vigyázz és erő­sítsd meg a többieket, akik halófélben vannak.J J nem tudod, mely órában megyek hozzád ...« Ha délelőtt az egyéni életünk bukásaira, kísér­leteire, bűneire, Isten nélküli próbálkozásaira világí­tott rá az Ige mindent felfedő fényszórója, akkor, most gyülekezeti életünk bűnei, fogyatkozásai, látszat­eredményei kerültek az Isten mérlegére: a templomba­­járás. Ha a templomunkat vasárnap látogatók szá­mára nézünk, mely 120—230 körül mozog rended vasárnapokon és ezt összehasonlítjuk egyéb gyű'ékeze­tekével, akkor azt mondjuk, hogy nálunk járnak még a legjobban a templomba. De ha arra gondolunk^ hogy gyülekezeti tagjaink száma 1000 körül mozog, akkor szégyenteljesen kell lehajtani a fejünket i{ templombajárók csekély száma miatt. Kifogásképen némelyek a nehéz időket, a rossz idő járást v a temp­lom hideg voltát hozzák fel. De vájjon nem roszf szabb időjárás és nehezebb idők jártak-e eleinkre, amikor az 1663. esztendő Mindenszentek napján Tor­­mássy Péter vasvári prépost ötszáz zsoldos katonával tört a gyülekezetre, templomát, iskoláját, birtokait el­vette, papját, tanítóját elűzte, a szegény népet vérig verette, a nemesek házait felprédáltatta, az esküdte­ket szakálluknál fogva, ruháikat letépetve hurcoltatta a falu utcáin és végül üres szobába záratta és így akarta őket vallásuk megváltoztatására kényszeríteni. Oh akkor, azokban az igazán nehéz időkben sok­kal több okuk lett volna elcsüggedni. S a ti ősapá­tok, a Balikók, Böcskörök, Benedekek, Zámbók, Mikló­sok, Adorjánok, Benkők, Fülöpök hitükhöz, egyházuk­hoz mégis hűek maradtak és 19 éven keresztül egy pajtában — ahol pedig szintén bűdeg lehetett — gyü­lekeztek össze vasárnapról vasárnapra énekelni é's imádkozni, Isten Igéjét hallgatni, míg végre 1681-ben a soproni országgyűlés megengedte^ hpgy mint az egész Vasvármegye egyetlen artikuláris gyülekezete a Pinka füzesei között fából és szalmából imaházat! építhettek. Akkor egy vármegyének, ma egy világbirodalom­nak egyetlen magyar ref. gyülekezete, hegyen épített város. S az Isten Igéje azt mondja: az a neved, hogy élsz és halott vagy! Urvacsorázók száma az elmúlt évben felül volt 800-on, az előbbi évvel szemben 126, az azelőtti évek­kel szemben még sokkal lényegesebb javulást mutat. De itt sem .szabad megállásiak bekövetkezni. Adakozások mennyisége, Istennek hála., rendkívüli mértékben megnövekedett, de sokkal többet mond ‘ennél, hogy szerető segítő szivek munkája, akik aj rendkívüli idők által munkaerők híjján szenvedő, vagy betegség folytán segítségre szoruló családokban meg­találják a segítés módját, egyre gyakoribb lesz. Gyermekeink vallásos nevelésére vonatkozólag jelentjük, hogy 240 iskolás gyermek közül 238 jelent­kezett az önkéntes vallástanulásra. Itt azonban a szü­lők teljes erejükkel segítségére kell, hogy jöjjenek a teljesen egyedül álló lelkipásztornak. Gyermekeink részére minden vasárnap d. e. 11-kor van fűtött gyü­lekezeti teremben gyermekistentisztelet. Felnőtt leá­nyainknak d. u. bibliaóra. amelyre azok egyre nőt vekvő számban jönnek is. Az utóbbin a leánvélet és az anyaságra való előkészülés lelkek mélyében titkon égő kérdéseit, kísértéseit világítjuk me^ az Ige tükrében. Imádságos hittel kérjük Istent, hogy amíg fiaink távol családi otthonoktól a kötelesség parancsát teljesítik, azalatt leányaink megőrizzék testi és lelki tisztasá­gukat. A reverzálisok, mióta a lelkipásztor indítványára a presbitérium kimondotta a reverzálisadóknak az Úr­asztalától való eltiltását, teljesen lecsökkentek. Egy­házunkból kitért l.„ hozzánk tértek 6-an. Születtek' 38-an, meghaltak 26-an, szaporodás 17. Gyülekezetünk mostani lélekszáma 1862. — Amikor halottainkat el­siratjuk, különösen fájó szívvel emlékezünk meghalt presbitereinkről és ezek között is id. Böcskör Sándor öreg kurátorról, öregbíró és takaréki pénztárosról, aki több mint 35 évig volt irányító, tanácsadó, hűséget! tagja a presbitériumnak. Típusa volt a kálvinista ma­gyar földmívesnek, aki ősi, józanul ítélő megfontolt­ságával, puritánságával, őszinteségével, becsületessé­gével és természetes eszével, istenadta tehetségével, vallásos hűségével a községnek és gyülekezetnek pát­riárkája volt és temetésén az egész város felekezet és nemzetiségi különbség nélkül őszinte részvéttel volt jelen. A rendkívüli viszonyok miatt lecsökkent lehe­tőség keretei között folytattuk gyülekezetünk építését­­szépítését. A gyülekezet Aranykönyvet nyitott, melybe az önkéntes adakozók neve kerül az utókor számára való megőrzés végett. A lelkipásztor-család szülei: dr. Szász Ferenc veszprémi takarékpénztári ügyész és neje egy iparművész által készített bársony űr-asztali és szószékterítő-készletet, Fáber Kovács Gyula lelki­­pásztor és neje a temetőben létesítendő artézi kútra 180 Rm-t adományoztak. A nem csak szóval, hanefm tettekkel is adott peidát a gyülekezetből is sokan kö­vették: Höfer Fenencné egy beteg-urvacsoráztató kész­letet, mintegy 200 családunk — gazdagok és szegények egyaránt — pedig egy most szállítás alatt lévő már­vány keresztelőmedence árát adományozta teljesen önkéntesen az Isten dicsőségére. Az egyházkelést csekély kivétellel minden új­szülött édesanyja gyakorolta. Ha visszanézés után előre is tekintünk, súlyos feladatok állanak előttünk. Templomunk tervbevett villanyfütési és világítási munkálatai, temetőnk rendbe­hozása, tornyunk kitatarozása, egy, a csak ideiglenes gyülekezeti terem helyett, minden missziói munkára alkalmas gyülekezeti ház építése, női és férfi bibli.a­­köri munkáink kiépítése. Különösen az utóbbiakra/ azonban a lelkipásztor, akinek a délelőtt]ét a lelkéslzi irodában megjelenő hívek bajainak meghallgatása, dél­utánját ügyeiknek elintézése és a vallásoktatások, esté­jét a hivatalos ügyek intézése, féléjszakáját a lelki­­pásztori munkára való készülés veszi igénybe, egye­dül teljesen képtelen. Emiatt lehetetlen a lelkipász­tori munka legfontosabb ágának a családlátogatásnak teljes igazában való gyakorlása is. Isten idáig adott (erőt e súlyos őrhely feladatainak minden segítség és támogatás nélkül ellátására. A lélek kész, de & tesit sokszor érzi a roskasztó munka terhét. Mindegy! Nekünk, gyülekezetnek és lelkipásztor­nak még életünk sem szabad, hogy drága legyen. Isten Igéjét őszintén, tántoríthatatlanul úgy kell ma­gunkhoz szorítani., hogy ha a pusztító tüzek éjszaká­jában mindenünk odaég is, de ezt megmenthessük és Összeégetten, utolsó vonaglással is átadhassuk utó­dainknak. Nekünk kell erősíteni a többieket, azt paran­csolja Isten, akik halófélben vannak. Kéz a kézben', bűneinket mint egyén és mint gyülekezet Isten mér­legére téve, előtte alázattal leborulva érezzük meg,

Next

/
Thumbnails
Contents