Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-02 / 5. szám
1941. DUNÁNTÜLI protestáns lap 23. oldal. hogy a mérleg másik karján Krisztus vére, Krisztus érdeme, Isten kegyelme van. Egymásban csak testvért látva, így indulunk az Űr 1941. esztendejébe s míg1 az Ő asztalához járultunk alázatos szívvel zokogott fel lelkünk legeslegmélyéről: Jövök semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, árván, bízva, hogy megszánsz. ti*" ~ - ■ , ' ^ t KONYVISMERTETES A ^...— -■ ■ — Bouvier Andre. Henri Buliinger réformateur et conseiller oecumenique le successeur i de Zwingli d’aprés sa correspondence avec les réformés et les humanistes de langue francaise. NeuchateL Delachaux & Niestlé. 1940. 8-r. 593 1.7j- 7 tábla. Évek hosszú sora szorgalmas munkásságának és a Buliinger életműve minden részletébe behatoló tudós kutatásnak ízes gyümölcse ez a külső terjedelmére nézve is tekintélyes könyv. Az egyháztörténész, a dogmatikus és a ^gyakorló lelkész egyformán nagy haszonnal forgathatja a kötetet. A szerzőié. Bouvier András, a zürichi francia gyülekezet lelkipásztora, aki az ökumenikus törekvésekkel kapcsolatban jól ismert tevékenységet fejt ki, anyai ágon Zwingli és Buliinger leszármazottja. Mint az előszóban írja, Buliinger ökumenizmusa volt az, ami őt a Buliingerrel való beható foglalkozásra késztette. Egyszer Genfien Buliinger és Genf viszonyáról kellett előadást tartania és ekkor merült bele abba a még eddig alig kiaknázott forrásanyagba, amely Buliinger kiadatlan levelezésében ránk maradt, mint ama kor megbecsülhetetlen értékű kincse. Alulírott életének is egyik legmegragadóbb részlete volt, amikor egyik svájci út alkalmával dr. Weisz Leó, hazánk fia, a svájci—magyar összeköttetések jeles kutatója kalauzolásával megtekinthette ezt a tizenegyezer darabnál is többől álló levéltömeget,* amint azt az azóta elhunyt dr. Schiess előkészítette a kiadásra, mvomda alá lemásolván az eredeti leveleket, illetve azok fényképmásolatait. Sajnos, a mai viszonyok között semmi remény sincs arra, hogy ez a kincs belátható időn belül napvilágot láthasson, ezért csak olyan szerencsés körülmények közé jutott tudósok, mint Bouvier^ akit hivatása Zürichhez kötött, juthatnának hozzá a levelezéshez. A könyv általános bevezetésében Buliinger rendkívül érdekes rövid életrajzi vázlatát adja a szerző, majd Buliinger levelezését ismerteti pár lapon. A tulajdonképeni mű három részre oszlik. Az első rész (43. 190 1.) Buliingernek a Francia Svájchoz való viszonyát mutatja be, különösen részletesen foglalkozva a Consensus Tigurinus-szal. Nagyon rokonszenves, ahogy szerző Buliingert mint keresztyén hazafit rajzolja. (164 sk. lv) A második rész Buliingernek a francia követekhez való viszonyát írja le (191—266. 1.) mindenütt lehetőleg az eredeti források alapján. A harmadik rész Buliinger és Franciaország címet viseli. Külön fejezet szól ebben a II. Helvét Hitvallásról. A 425—442. lapon a Végkövetkeztetést, az összefoglalást adja, kiemelve Buliinger ökumenikus tevékenységét, rámutatva annak bibliai alapjaira. Bouvier * 1932-ben 11.400 levél volt a gyűjteményben. Kálvinnak 4280, Luthernek mintegy 4000, Melanchtonnak 7500 levele ismeretes. maga is tényleges munkása lévén a mai ökumenikus mozgalomnak^ mély meglátással mptat rá Bullirigíér1 ily irányú törekvéseire, mint amelyek mind Ballinger határozott evangéliomi meggyőződéséből származtak. A 445—569. l.-on becses kiegészítő jegyzetek és levelek találhatók. Örömmel láttuk a mű áttanulmányozása közben, hogy szerző mily jól ismerí és mily nagyon értékeli Zürichben élő honfitársunk, a debreceni kollégium tb. tanára, dr. Weisz Leó munkásságát, aki legutóbb egész sereg kiadatlan kéziratos szöveget tett közzé épen Buliingerre vonatkozólag. Az új eredményekben gazdag mű olvasása közben önkéntelenül az jutott eszünkbe: nagy szolgálatot tenne az a tudós,, aki könyvet írna Buliinger és a\ magyar reformáció viszonyáról. Ami e tárgyban eddig Ráth György és Erdős Károly kutatásai nyomán ismeretes, azt kitűnően összefoglalta Révész Imre Magyar Református Egyháztörténete I. kötetében, de bizonyosra vehető, hogy a Buliinger levelezése sok eddig ismeretlen adatot tartalmaz. Bouvier jelen könyve mutatja, hogy régi tények új megvilágítást nyernek és sok eddig nem is sejtett összefüggésre jön rá a kutató a Buliinger-! evelezés tanulmányozása közben. Befejezésül hadd idézzem Buliingernek <jgy franciához írt sorait, mint amelyek annyira jellemzők írójukra és amelyek hozzánk is szólnak, a mai kor embereihez: Sapite itaque, et estote pacis, et charitatem, quam unjee commendavit vexis suis discipulis Christus dominus, colite studios,issirne, et rixas dissidiaqüe totis animis odio habetote. Dr. Pongrácz József. ® C«5 I VEGYESEK 1 — Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Váczy Sándor nyug. ref. igazgatótanító 67 éves korában, hosszas betegeskedés után, január 16-án, Balatonalmádiban elhunyt. Gyászolják: felesége és gyermekei: Edit és Dezső, valamint kiterjedt rokonság. Az igazak emlékezete áldott. Súlyos gyász érte Szűcs Dezsőt, pápai gimnáziumunk tanárát, édesanyjának özv. Szűcs Dezsőné szül. Czike Eleonórának 76 éves korában, Mátyásföldön, jan. 25-én történt elhunytéval. A megboldogult néhai Czike Lajos tatai egyházmegyei esperesnek volt a leánya és néhai Szűcs Dezső mezőföldi esperesnek a feleség Gyászolják gyermekei: Dezső és János csendőrőrnagy (Mátyásföld), menyei, veje, testvére, sógornői, unokái, dédunokái, valamint a Micsky, Gyalókay, Papp, Balogh, Pázmándy, Laky, Véghely és Rácz családok. Földi maradványait Csajágra szállították, ahol január hó 28-án temették el férje és gyermeke mellé. A gyászoló közönség által zsúfolásig megtelt templomban a ravatalon nyugvó nagyasszony koporsója felett Bakó Béla szabadhidvégi lelkipásztor, mezőföldi egyházmegyei jegyző, hirdette a vígasztalás igéjét. A temetőben Antal Gyula polgárdi-i lelkipásztor végezte a szertartást. Az Úr vigasztalja hátramaradt szeretteit. — Nyugdíjazás. A vall. és közokt. minisztérium az 5680/1940. M. E. sz. rendelet alapján Patay Gyula farnadi lelkipásztort nyugdíjazta és részére a lakbérnyugdíjjal együtt évi 3300 P ellátást utalványozott. — Lelkészválasztás. A nyugdíjazás folytán megüresedett farnadi lelkészi állásra egyhangú meghívással Domián Aladár perőcsényi s.-lelkészt választották meg. Isten gazdag áldása legyen az egyhangúlag választó gyülekezeten és az új lelkipásztoron.
