Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-23 / 47. szám

• 246. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1941.

rá arra az aranvhidra, amelyen ő is \arí, amefy elvezet a Krisztushoz, az élet Urához és Fejedelméhez bennünket, aki kiterjeszti sátorát felettünk, aki a vizeknek élő forrásaira visz minket és eltöröl szemeinkről minden könnyet.

Ez az én vigasztaló szavam hozzátok, gyászoló testvéreim: édesanyja, hitvese, immár csak özvegye, árva gyermekei, testvérei, anyósa és sógornői és végtisztességtevői. Lépjetek rá az aranyhidra, amelyen ő is járt, amelyen járva meg .fogjátok látni a hit világánál, hogy Isten igen is tesz a holtakkal csodát, a benne hívőknek fejére teszi az élet koronáját, előttük megnyitja az élet kapuját, amelyen belül csodák tárulnak fel előttük. Kegyelem és hűség csodája, Isten atyai szerelmének csodája. Kivilágított atyai hajlékok csodája. Viszontlátás és boldog örökélet csodája. Árván maradt gyermekei, ne féljetek, édesapátok őrködő szelleme nem hagy el benneteket, letörli könnyeiteket, fogja kezeteket, védelmez a világ kísértéseivel szemben benneteket. Csak lépjetek rá arra az aranyhidra, amelyen ő járt, amely az örökkévalóság dicsőségébe visz el bennünket. Anyósa^ három éven belül harmadszor, másfélhónapon belül másodszor öltesz családoddal együtt gyászt. A könny még nem száradt fel arcotokon, a seb még nem gyógyult be szivetekben. Nincs más hátra, mint az aranytűdön járni, ezen át a vigasztaló Kegyelemhez eljutni. Tanártársai, szerető kolléga megy el most közületek, aki a megértés,, a mindig kiegyenlíteni akarás, a szeretet, az alázatosság, a szolgálat és hűség embere volt. Általam megszorítja kezeteket és búcsúzóul arra kér benneteket, hogy szeressétek továbbra is, és vezessétek a keresztyén műveltségben a Krisztushoz vezető úton az ifjúságot. Kedves tanuló ifjúság, vallástanárotok búcsúzik most tőletek, aki szeretett benneteket, akinek szerető szívéhez közel állottatok. Még néhány nappal ezelőtt tanított és nevelt benneteket, és íme most temetésén hullattok könnyet. A könnyekben legyen ott a hála és a köszönet, de legyen ott az elhatározás is, hogy azon az úton jártok, amelyre ő irányította lépéseiteket. Mindnyájan: vegyük ajkunkra az Ótestamentom kérdését: a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-e vájjon az árnyak, hogy dicsérjenek Téged? Beszélik-e a koporsóban a Te kegyelmedet, és* hűségedet a pusztulás helyén? És feleljünk meg rá az Újtestamentomrnal: A Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legeltet minket, a vizeknek élő forrásaira visz minket, és eltöröl szemeinkről minden könnyet. Ámen.

Ólé Sándor.

A „kiskoszmályi mozgalom“.

„ Irta: Tóth Kálmán ref. árvaházi lelkész, Komárom.

III. Itt fóz m ények, m u n kaágak.

Ismertetésem ezen befejező részében mozgalmunk mostani helyzetét vázolom, amint az az intézményekben és a különböző munkákban jelentkezik. Itt érintem a jövőre vonatkozó terveinket is, hogy ezekről is képet alkothassanak az olvasók. Természetesen úgy lehet legjobban megismerni munkánkat, hogy ha személyesen látja meg valaki intézményeink életét és mozgalmunk szellemét. így csak halvány képet lehet festeni egy mozgalom sokoldalú »mozgalmas« életéről.

1. Kiskoszmály és Léva.

Ismertetésemet legrégibb intézményünkkel kezdem. Bár a lévai fiókintézetünk sok tekintetben önálló, mégis itt emlékezünk meg róla, mert sok minden vonatkozásban együvé tartozik anyaintézetével: a kiskoszmályi árvaházzal.

Kiskoszmály község és az árvakáz.

Kiskoszmály 5—600 lelket számláló kisközség a Garam jobb partján. Azon a helyen épült, ahol a síkság találkozik a hegyvidékkel. Északra az 1000 métert megközelítő hegyek emelkednek, dél felé pedig a dúsan termő Garam völgye terül el. Szép fekvése, egészséges éghajlata, folyóvize (300—400 lépésre folyik a Garam) alkalmassá teszik intézmény, különösen árvaház elhelyezésére. Vasútállomás 3 km.-re volt, most Szlovákiához csatolták.

A reformátusság kb. az összlakosság felét teszi ki és az újbarsi anyaegyház filiája. Egytanerős iskolája van. A falu tiszta magyar, de észak és kelet felé már a tót nyelvtenger terjeszkedik. így magyar es református szempontból fontos Végvár. A barsi egyházmegye ezt is figyelembe vette, amikor az. árvaházi épület megvételéhez megszavazta a jelentős támogatást. Egy nagy betegsége van a falunak a többi garammenti faluval együtt, hogy nincs gyermek.

Ebben a községben volt gazdátlanul a gróf M.igazziak kastélya, amely már ekkor egyik falu közbirtokosságáé volt. Ettől vették meg az árvaház részére az épületet, amely egyemeletes és 18 helyiség van benne. Hatalmas falai dacoltak az' évszázadokkal és még ma is jó állapotban vannak. Szép, tágas, fásított udvara is van,, amelyet a gyermeksereg zsivaja tölt be.

A kocsmáros és az imádság.

Mikor az árvaház beköltözött az épületbe, még más lakók is voltak ott. Többek között az árvaház szobája mellett kocsmahelyiség volt. Természetesen nem 1/51 érezték magukat az árvaháziak ilyen szomszédságban. Ezért próbáltak segíteni úgy, ahogy tudtak: imádkoztak azért, hogy térjen meg a kocsma tulajdonosa. Történetesen az illető meg is hallotta egyszer, amint a szomszéd szobában érte imádkoztak. Ettől annyira megijedt, hogy rövid időn belül máshová költözött, az árvaház pedig birtokba vehette az egész épületet.

De szükség lett lassan minden helyiségre, mert mozgalmas élet indult meg az árvaházban és körülötte. Nem csupán egyszerű szeretetintézmény volt, hanem lelki központja lett sok evangéliomi megmozdulásnak. Áz első utazótitkár munkája nyomán nagy érdeklődés támadt az árvaház és a mozgalom munkája iránt. Különösen akkor vett ez a mozgalom még nagyobb lendületet, amikor a mozgalom az árvaházzal kapcsolatban a diakonissza munkát is megkezdte. Egymásután alakultak a bibliakörök a gyülekezetekben, amelyekben nagy volt az érdeklődés az evangéliomi munka iránt. Kiskoszmály konferenciázó hely lett. Különösen nyári időben egymást érték a különböző találkozók. Leikészék-tanítók baráti találkozói, ifjúsági konferenciák, asszony- és leánykonferenciák tették az életet mozgalmassá. Amikor a Timótheus munka beleolvadt a kiskoszmályi mozgalomba, az ifjak sok (40—50) személyt befogadó barakot építettek nyári konferenciázó helynek. Sok áldott konferencia folyt le a barak deszkafalai között. Az ifjak mellett a többiek sem maradtak el, hanem megépítették a nagytermet, amelyben kedvezőtlen idő esetén is lehetett konferenciázni, amikor már a barak erre alkalmatlan volt.

Rövidesen az árvaházi gazdálkodás is megindult. Mivel azonban erre való épület nem volt, szép, mo-