Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-16 / 46. szám
240 oldal. DUNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 1941. tanár urak jobb előmenetelükre ne legyenek kénytelenek hosszú időn át várni, illetőleg a VI. fizetési osztályt korábban érhessék el és ezzel összefüggőleg történjenek költségvetési intézkedések avégből, hogy megfelelő képzettségű és anyagi gondoktól mentesített tanárok működhessenek a magyar középiskolákban. Tájékoztatnom kell még a Főtiszteletü Közgyűlést arról: egyetemes konventünk lépéseket tett aziránt, hogy a felekezeti tanítók illetményeinek emelése által, illetőleg a felemelt tanítói nyugdíjjárulékok útján egyházközségeinkre háruló többletet a jövőben az államkincstár vállalja magára; továbbá, hogy az OTBA ügye a lelkipásztor urakra nézve is végre megfelelően rendeztessék. És most, Főtiszteletü Közgyűlés! ezen a napon is szálljon gondolatunk az északi harctéren küzdő magyar katonáinkhoz. Imádkozzunk: a kegyelmes Úr Isten hősi és nehéz küzdelmeikben tartsa fölöttük hatalmas védő karját és mielőbb vezérelje őket vissza egészségben és testi épségben családjuk körébe, a sokat szenvedett emberiséget pedig lehetőleg mielőbb ajándékozza meg a tartós béke áldásaival. Ezzel a fohásszal Közgyűlésünket elnöktársam Öméltóságával együtt megnyitom. AZ ISTENÉ E HÁZ. (Az új pápai templom felszentelési alkalmára.) Irta: Bódás János. Romok mindenfelé . . . Országok omlanak, földdel lesznek eggyé erős sziklafalak, a félvilágon dúl a szörnyű pusztulás, s mi, mégis építünk! Bizonyság ím e ház. Az Úr volt mivelünk, Ő a szildaalap, Reá épültek itt a tornyok s a falak. Fáradhatott volna bárhogy szivünk, kezünk, pusztaság lenne itt, ha O nincsen velünk, azért száll boldogan hálánk az ég felé, s valljuk, hirdetjük, hogy e ház az Istené! Az Istené e ház. Csodálatos kegy az; tél hozott gyümölcsöt, nem a boldog tavasz: hogy a békés, gazdag évtizedek alatt minden szép vágy, álom, csupán álom maradt, oly rég áhította egy országrész népe, e gyülekezet is oly rég vágyott érte, mégsem lett torony, fal a kiáltó kőből, mert akkor a szivek jégből voltak s kőből . . . . . . S mióta a szükség, s a szegénység tele ráült a világra, hogy didergünk bele, most, a teher alatt, az erőtlenségben megépült a templom gazdagon és szépen! Bizonyság e templom! Tornyok, kapuk, falak, ércszavú harangok mind erről vallanak: úgy lesz nagy a pálma, ha nő teher alatt, s hogy semmi az erő, ha hit nem jár vele, de gyengeségben is nagy Isten ereje ! Ezért száll boldogan hálánk az ég felé, s dicsekedve valljuk: e ház az Istené! Az Istené e ház! Fillérek, vagy ezrek, mik jöttek ... az Isten címére érkeztek. Urak és cselédek, városok, vagy falvak, nádfedeles gunyhók, gazdag uradalmak, egyesek és közök küldötték Istennek boldog háladással, ami tőlük tellett. . . . Ó, de sokszor volt így! (négyszáz év beszélhet) sokszor és sokfelé, hol Krisztus volt élet: a sivatagból is bő folyóvíz áradt, s öröm fakadt ott, hol könnyezett a bánat, sokszor a holt csontok megelevenedtek, s ott is arattak, hol semmit sem vetettek, hogy sok vereségből fényes győzelem lett, s nagy és szent dolgokra a Nincsből is tellett, . . . Csoda ez! Az Isten mindent így visz végbe, ezáltal ragyog fel az Ő dicsősége. Dicsősége most is felemel s megaláz: Isten épített itt: az Övé ez a ház! Hadd legyen hát Övé. Lakozzék itt lelke, csak az Isten szava szólaljon meg benne, s találjon itt vigaszt, erőt és életet minden síró, árva, erőtlen és beteg. Legyen gazdag tárház, lelki kinccsel tele, s vigye szét e kincset a hívők serege, vigye, ragyogtassa, ossza szerteszéjjel, hadd tűnjön a bánat, derüljön az éjjel. ... A Seregek Ura fegyverezze fel itt jövőre készülő ifjak ezredeit s rajtuk át érezzék messze nagy vidékek, hogy Isten lakik itt, s árad, zúg a Lélek, hasson oly messze az Ige áradása, mintha egy országrész népe idejárna. Legyen az Úr háza, békesség tanyája, menedék és kővár, özönvízben bárka, találjon itt Atyát az atyátlan árva, a társtalan leljen hűséges barátra, utat az uttalan, döntést a habozó, hősi lelket minden gyáva, ingadozó, fehér ruhát, ki a bűntől szennyessé lett, s Krisztust, Aki nékünk út, igazság, élet, hogy e szent ház által sok megújult lélek az Istennek adjon minden dicsőséget. Egyházkerületünk november 12—13. napjain, Pápán, a Nőnevelő-intézet dísztermében, az alkotó tagok élénk érdeklődése mellett, Medgyasszay Vince püspök és dr. Balogh Jenő v. b. t. t., egyházkerületi főgondnok együttes elnöklete mellett tartotta évi rendes közgyűlését. Ott láttuk a gyűlésen Győry Elemér lelkészi főjegyzőt, Németh Károly és dr. Tóth Endre lelkészi, dr. Tornyos György orszgyül. képviselő, világi jegyzőt, Ólé Sándor főiskolai lelkészi és fáji Fáy István világi gondnokokat. A tanácsbírák közül megjelentek dr. Pongrácz József, Izsák Aladár, Kovács Lajos, Eötvös Sándor, Rácz Elemér, dr. Agyagássy Sándor, Konta Károly, Papp K- Árpád, Végli Kálmán lelkészi-, dr. Laky Dezső egyet, tanár, volt közélelmezési miniszter, Csekey János, dr. Guba János, dr. Kenessey Pongrác, dr. Kenessey Kálmán és dr. Soós Imre törvényszéki elnök, világi tanácsbirák. Az esperesi karból itt voltak: Czeglédy Pál, Szabó Bálint, Labancz László, Soós Károly, Bakó Lajos, Fejes Gábor, Végh János, Lőke Károly, Szűcs József; az egyházmegyei gondnoki karból: dr. Nagy Béla, vitéz Nagy Nándor, dr. Kovács Gyula, Kovács Gyula, dr. Jókay-Ihász Miklós, Thaly Dezső. Megjelent dr. Tóth Lajos gazd. tanácselnök, dr. Molnár Imre egyházkerületi, dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész, Molnár Imre egyházkerületi gazdasági szakértő, Faragó János középiskolai felügyelő. A gyűlés reggel 8 órakor énekléssel és Medgyasszay Vince bibliaolvasásával és buzgó imádságával kezdődött. A szívből fakadó, megkapó imádságot lapunk elején közöljük. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok egyházi életünk minden időszerű kérdését felölelő, a rendjkívüli idők nagy megpróbáltatásai között a jobb jövőbe vetett hitet erősítő beszéddel nyitotta meg a
