Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-16 / 46. szám
1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 241. oldal. közgyűlést. A nagy figyelemmel hallgatott megnyitó beszédet lapunk mai számában egész terjedelemben közöljük. A közgyűlés tárgyai közül az alakulást, a püspöki jelentést, a fő- és középiskolai ügyeket Győry Elemér, a vagyoni ügyeket, a segélyezéseket, a közigazgatási i ügyek legyrészét dr. Tornyos György, a közigazgatási j ügyek másik részét dr. Tóth Endre és Németh Károly, a népiskolai ügyeket Szabó Bálint, a missziói ügyeket dr. Benedek Sándor adta elő. Az ügyek gondos előkészítése tette lehetővé, hogy a tárgysorozatot csütörtök este 7 órára le lehetett tárgyalni. (Folyt, köv.) Búcsú Nagy Gábortól. Irta és az alsóvárosi temetőben elmondotta Rab István gimn. igazgató. Még érezzük megdöbbent szívünk verését, még fel sem száradtak könnyeink, melyeket licentiátus Rácz Kálmán koporsójánál hullattunk és íme újra kiterjesztette felettünk sötét szárnyait a zordon enyészet. Nem ,sokkal több egy hónapjánál, és ugyanazzal a tragikus váratlansággal, nem sejtett hirtelenséggel követte az ősz apóst a férfikora virágát élő vő, hogy a hozzátartozók még be sem hegedt sebei újra és még fájóbban sajogjanak. A katedrái jeles elődöt követte a hűséggel munkálkodó utód, az intézet fenntartó testületének, tanári karainak és tanuló ifjúságának mélységes fájdalmára. Egy híres építész sírkövén ez a felirat áll: »Hogy ki voltam, nézz körül«. Hogy ki volt Nagy Gábor, azt látta, aki körülnézett a 'kartársak során, mikor hírét vették eltávozásának. A szemek könnybeborultak, az arcok elsáppadtak, nem azért, mert váratlanul rontott ránk a csapás, nem azért, mert a kartársak közül egy kidőlt az élők sorából, hanem azért, mert szívünk mélyéig átéreztük, hogy értéket veszítettünk el. Vallástanárunk volt. Tankönyve a szentírás. De ő ezt a tankönyvet nem »tanította«, a szónak napi értelmében, hanem életének tényezőjévé tette. Mának gyermeke, aki zugolódol, ha régi kényelmedből elvész egy árnyalat, aki boldogtalan vagy, mert napi apró szükségleteidet egy héten vagy hónapon túl nem látod százszázalékig biztosítva, nézz fel az ő jóbi béketűrésére, aki az első világháborúban kapott súlyos sebével 19 műtétet állott ki, időnként mondhatatlan fájdalmak kínozták, — és ő mosolyogva tűrte és állta a ’kínokat olyan lelki erővel, amely csak a biblia talajából fakadhatott. És nem Krisztus tanítását vitte-e át életébe azzal, hogy testi gyötrődései mellett nem csupán a, maga kötelességét végezte el töretlenül, hanem vállára vette másnak a terhét is és mint munkatárs önzetlenül éveken át ott állott volt igazgatója oldalán, hogy segítsen neki a teher hordozásában; és ezenkívül is ki volt az közöttünk, akinek ne nyújtotta volna szinte alázatos szolgálatkészséggel egészséges és beteg kezét egy- Iszierre, ha emberi, kartársi, vagy baráti segítségét kértük? Nem a krisztusi tanítás átélése volt-e a forrása annak a puritán igénytelenségnek és egyszerűségnek, amely a külső javakat nem értékeli túl, hogy bennük lássa az élet boldogságát? Nem biblikus volt-e az ő józan takarékossága, mellyel a munkával szerzett földi javakat nem szórta széjjel, hanem egy bensőséges, íáhítatos és boldog családi fészek megépítésére és gyermekeinek Istennek tetsző és emberek szerint is illő testi-lelki gondozására és nevelésére fordította? Krisztust követte jóságos szelídségében, amely sohasem engedte, hogy gyűlölködjék, pártoskodjék és arra indította, hogy az ellentétek kiegyenlítésére törekedjék, — nem meggyőződéstelenségből, hanem a biblia szelleméből felszívott és lelki tényezővé lett békességnek leikéből. A végső alapja és gyökere pedig ennek a lelkiségnek ugyanaz volt, ami a szentírásnak is fundamentuma, ami a világon a legnagyobb: a szeretet. Ez az ő lelkében élő és ható szeretet tette őt számunkra nemcsak kartárssá, hanem baráttá, tanítványai számára nemcsak tanárrá, hanem bajaikat ismerő és gyógyítgató, gondos, jóságos, szerető apává. Az ókor bölcsei, ha valakit elvesztettek, hideg észokokkal igyekeztek fájdalmukat enyhíteni és elcsitítani félelmüket a megsemmisüléstől. Mi a hitben találunk enyhületet, abban a tudatban, hogy Rád nem a megsemmisülés, hanem egy másik, boldogabb élet ívár, ahol Isten karja átölel Téged és az Űr azt mondja Néked: Becsületes, tiszta lélek voltai, hű sáfár voltál, az én jobbom felől ültetlek Téged! Ezzel a hittel búcsúzunk Tőled, amíg el jő a viszontlátás. Pihenésed legyen csendes, emléked áldott! Isten Veled! ® ® ® S ® ® ®S® SS® ® s® 3 ® m | VEGYESEK I ® ® — Gyászhirek. Országos gyászt okozott a tiszáninneni ref. egykázkerület püspökének, Farkas Istvánnak korai elhunyta. Az evangéliom tüzes lelkű hirdetője, a magyar nemzeti gondolatnak lánglelkű bajnoka, a falú népének igaz barátja volt. Haláláról egyházkerülete a következő gyászjelentést adta ki: AB. F. R. A. A ! tiszáninneni református egyházkerület a nagy veszteség I fájdalmában tudatja, hogy 9 éven át volt lelki vezére, Farkas István püspök, volt alsóborsodi esperes, az egyej teines zsinat és az egyetemes konvent lelkészi alelnöke, | az Országos Református Lelkész Egyesület és az Or: szágos Bethlen Gábor Szövetség társelnöke, az Qrsz. I Református Szeretetszövetség és az Orsz. Református jóléti Társulat tb. elnöke, a magyar Felsőház tagja, m. kir. kormányfőtanácsos, Miskolc törvényhatósági bizottságának örökös tagja, stb. stb. hosszas szenvedés után folyó évi november hó 9-én éjjel fél 12 órakor, eleiének 63. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Életét, erejét a szolgálat, a közjó oltárán égette el. Emléke mindig cselekedetre és áldozatra szóló ösztönzés lesz közöttünk. Temetjük folyó év és hó 12. napján, szerdán délelőtt 11 órakor a Kossuth-utcai templomból a tetemvári temetőbe. Miskolc, 1941 november 10. „Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.“ Filippi, 1: 21. — A sárospataki főiskola gyászjelentése a következő : „Elesett a mi fejünknek koronája.“ (Jer. sir. 5:16.) A sárospataki Református Főiskola és Tanítóképzőintézet elöljárósága és tanárkarai megrendült szívvel és mély fájdalommal tudatják, hogy az Alma Mater hű fia, áldott lelkű lelkészi főgondnoka Farkas István miskolci lelkipásztor, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke, a Zsinat és az Egyetemes Konvent alelnöke, az ORLE és a Bethlen Gábor Szövetség társelnöke, a Szeretetszövetség, az ORJÓ és a Református Jóléti Társulat tb. elnöke, kormányfőtanácsos, felsőházi tag, Miskolc törvényhatósági bizottságának örökös tagja stb. folyó hó 9-én éjjel fél 12 órakor életének 63-ik, lelkipásztori működésének 36-ik, püspöki szolgálatának 10-ik évé-
