Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-02 / 5. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1941 február 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________ _________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________________----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I PÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A református házasságkötések. Irta és a belsősomogyi egyházmegye Csurgó-alsóvidéki Lelkészi Körének november 12-én Rinyahosszúfaluban tartott presbiteri konferenciáján felolvasta: Horváth József rinyaújlaki preoráns igazgató-tanító. I. Mikor a református házasságkötésekről akarok .szól an i e konferencián egybegyűltek előtt, érzem, hogy hagy fába vágom fejszémet. Ennek a tárgynak a tárgyalása ugyanis a legnehezebb kérdéseknek egyike, mert — látszólag — nagyon is egyéni. Csak ha a dolog mélyére tekintünk, látjuk meg, hogy a házasságkötések miként történése súlyosan érinti a családi, egyházi és nemzeti életünket is. Nem lehet közömbös a református magyar ember előtt, hogy boldog, vagy boldogtalan családokból tevődik és alakul-e .az egyház, a nemzet. Mindnyájunknak kötelessége munkálkodni azon, hogy a legkisebb egyesülés: a család úgy alakulhasson, hogy egyházunk és nemzetünk fejlődése biztos és szilárd alapon lehessen. A boldog! családot pedig a helyesen létrejött házasság eredményezi. Engedjék meg nekem, hogy mielőtt a házasságkötések mai állapotára rámutatnék, egy tényt állapítsak meg, melyet ma már sokan felejtenek szülők., házasulandók egyaránt, hogy a házasság isteni eredetű és nem emberi találmány. Azt olvassuk a Szentínásban, hogy mikor Isten az első embert megteremtette, elhelyező őt egy gyönyörű kertben, uralma alá adott mindent. Ott jár az ember — a teremtés koronája — a részére kijelölt . birodalomban, nem győz betelni annak szépségével. Érzi elsői endűségét a teremtmények felett, mégis valami fáj jiéki, belesajog szívébe: az egyedülvalóság. Látja s tudja ezt a mindenség Ura s kimondja a maga akaratát: »Nem ió az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt«. És teremte Isten az asszonyt. Minden szava ez istent mondásnak örökéletű és örökértékű. Az egyedüllétnek keserves állapotát sokan érzik akaratukon kívül is; viszont mindnyájan érezzük a segítőtársnak szükségességét. Nagyon sok házasság azért boldogtalan, !mert a házastársak sok esetben nem segítségére vannak egymásnak, nem Tejek egymáshoz. Csak azok a házastársak lesznek »egy testté«, akik egymást segítik, egymáshoz illenek. A mai házasságkötéseknél igen sokszor figyelmen kívül marad az »egy testté« törekvés s olyan házasságok jönnek létre melyek nem kívánatosak. A kívánatos házasságról Pál apostol ezt mondja: »Tisztességes minden tekintetben a házasság«. ■És hogy minden házasság mégsem »tisztességes oka az, hogy felejtik a házastársak az isteni kiielenfést: »Ti asszonyok.- a ti saját férjeiteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak, mert a férj teje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjeiknek mindenekben. Ti férfiak, „szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat«. »A feleségnek adja meg a férj a köteles jóakaratot, hasonlóképpen a feleség is az ő férjének«. Sok házasság boldog lenne, ha ezek' az igék úrrá lennének a házastársak életében és ha a házasságkötések előtt Istennel beszélnének szülők és házasulandók. Ezeknek előrebocsátása után beszéljünk a református házasságkötésekről, mert elsősorban ez érdekel bennünket, de nem azért, hogy csak Beszéljünk* hanem és főleg azért, hogy meglássuk a házassági kötések gyakori hibáit és okulva azokon, küszöböljük ki a református házasságkötésnél azokat. A házasságkötések lehetnek tiszta és vegyes házasságok és fájdalom, ismerünk olyan törvénytelen együttéléseket is, melyeket »vadházasságnak« neveztek el. Igen természetes — mondanom sem kell —v, hogy a házasságkötéseknél egyházunk szempontjából a legkívánatosabb a tiszta házasság. Elöljáróknak, egyháztagoknak minden erejüket fel kell használniok, hogy tiszta házasságok jöjjenek létre. A későbbi boldog családi élet egyik főfeltétele ez. Aiiol erre,^gondolnak szülők és házasulandók egyaránt, sok bajnak, kel.emetlenségnek veszik elejét. Az ilyen házasságban lesznek a házasfelek társak nemcsak a földi életre!, hanem az örökéletre is. Házasuló feiekv szülők, presbiterek, sőt az egész gyülekezet is felelős az Isten akarata szerint való házasságok kötésének az előmozdításáért. (Folyt, köv.) A gyülekezet Isten mérlegén vezérgondolat jegyében ünnepelte a Német birodalom egyetlen magyar ref. gyülekezete Oberwart-Felsőőr az Úr 1941. esztendejének első napját. A zsúfolásig tele ősi templom falai szinte megremegtek, amikor megalázkodva, kérve, bizakodva, felzengett a XC. zsoltár 4. verse: »Midőn Uram haragodban versz minket« ... »Titkos vétkünket, ha előhozod« ... A d. e. istentiszteleten I. Ján. 2, 17. verse alapján: »És a világ elmúlik és annak kívánsága isj de aki az Isten akaratát csetekszi, megmarad örökké« — hirdette az Isten Igéjét Fiber Kovács Gyula leikig pásztor. Fenyegetés és drága biztatás volt ez az Igfö mindnyájunk számára, mert ennek tükrében megláttuk egyéni életünk valódi, „őszinte keresztmetszetét. Lelkipásztor és hívő testvér együtt állottunk az Isten izenetének tisztító záporában^ hogy őszintén, testvéri szívvel a jni bűneinknél sokkal nagyobb isteni kegye-
