Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-09 / 45. szám
1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 231. oldal. S ti többiek mind, gyöngék és erősök, — Lelkűk egyformán égbe szárnyaló — Ősi nevek és névtelen kis hősök Érzitek-e, hogy álmotok : való ? Hogy hegedűink babiloni gyászban Nem függnek többé fűzfák ágain, De száll a zsoltár boldog, drága nászban Zúgó harangok kondulásain ... S amig kisérjük szabad, büszke röptét, Pálnak igéje leikeinkre hull: — Bár orcánkról a mosolyt letörölték — Mégis örülünk mondhatatlanul. Mert elvehették kincses hegyeinket, Honnét a hír nevünket hordta szét, De nem vehették azt, mi éltet minket: Szívünknek hegyet mozgató hitét. Meglophatták a rónánk pihegését, A vizeinknek hamvas álmait: Miénk a viz! S ha gyötri ezer rémség, Ki abból iszik: Meg nem szomjazik! A rögöt, melyet ezer évnek vére Hazává szentelt — szaggatja a vég, De ráborulva Krisztusunk, ölére: Atyai házzá fényesül az Ég. Csitulj, csitulj el fájó szív keserve... Habár fölöttünk orkán dühe dúl, „Ha megsebezve, ha százszor leverve“: Mégis örülünk mondhatatlanul... Betölt rajtunk a jézusi Ígéret: „A sziveteknek öröme leszen“... Nem hangulat, nem eltűnő igézet, Nem veheti el tőlünk senki sem! Örülj Te is, Te halványarcu asszony, Öltözz sugárba pápai Sión! Hogy könnyes orcád rózsákat fakasszon: Játsz a szivünkön, mint élő sipon. „Hadd legyen összhang minden dobbanása“ ! Hallják meg ott is, tőlünk messze, túl... S készüljenek új hajnal-pirkadásra: Mégis örülünk mondhatatlanul! Harsogd világgá szivünk orgonája: Fegyverben, vasban, zörgő táborok Között kezünkben hitünk bibliája, Vagyunk még magyar prédikátorok! Palást nélkül is papság, fáklyagyujtók, Ha önnön lelkünk hamvad is oda... Zendítsd a dalt, a győzelemre gyújtót Te csodálatos emberorgona! Zendítsd a dalt: az új ház dicsősége Nagyobb lesz majd a kedves réginél, Ha erős tornya : Isten békessége, S falai közt á régi lelke él. S ha szerte mállik idők véges árján, Új követ hord majd késő ivadék: De áll a templom, — földre szállt szivárvány — Amíg fölötte áll a magas ég! Ne mondjátok, hogy meghal itt az élet]! Ne mondjátok, hogy elsorvad e nép! Nem érzitek-e melegét a Fénynek? Felénk csapódó szent üzenetét: Amíg szemünknek lesz egy tiszta könnye, Áldozatban, mely gyöngyöket terem, Amíg imánk száll, Krisztusban örülve: Az árny fölött — mienk a győzelem ! Vagyoni ügyek. Részlet a püspöki jjelentésből. Az Egyházi VII. te. 2. §-a szerint az egyházi adókulcsot mindenkor az egyháztagok vagyoni és kereseti viszonyai, tehát teherbíró képességére tekintettel kell megállapítanunk; a 6. §. a húsz éven aluli egyháztagokat csak az esetben engedi megadóztatni saját személyükben, vagy a családfő terhére, ha külön vagyonuk van, önálló ipart, vagy hasznot hajtó foglalkozást űznek, vagy házasságban élnek; a vagyontalanokra kirótt tételes családadó két pengőnél vagy gabonában ennek értékénél több nem lehet, százalékos adó pedig természetesen nincs. Nagyon bölcs és igazságos rendelkezés szociális szempontból is, családvédelmi szempontból is. Nem csábít az egykére sem. Hivatalos értesülésem van mégis arról, hogy vannak egyházközségek, hol már a 12 éven felüli gyermek egyházi adóalany s a régebbi jobbágyvilág csökevénye, az egyforma összegű pénz- és gabona párbérkivetés dívik. Ez pedig annyira igazságtalan, hogy egy nagyobb családú vagyontalan földmíves munkás arató több egyházi adóval van megróva, mint az a vagyonos magtalan gazdapár, akinek földién arat. Nem csoda hát, ha a szegények zúgolódnak ez ellen, az adót nem fizetik, a közhatósági végrehajtás pedig csak a nemleges zálogolási jegyzőkönyvek tömegét eredményezi. Méltóztassék felhívni az esperesi kart, hogy az ilyen adókulcs alapján elkészített költségvetést és egyénenkénti adókivetést kivétel nélkül, minden esetben utasítsák vissza s kötelezzék ezeket az egyházközségeket a VII- tc.-ben megállapított rendelkezések pontos megtartásával új adókulcs megállapítására s ez alapon új egyházi adókivetésre. Az esetleg renitensekkel szemben alkalmazzák a 31. §. rendelkezéseit. Nem baj, ha emiatt pár fagyöngy le is hull tán egyházunk fájáról, az élőfa annál egészségesebb lesz. Különösen ajánlatosnak látszik falusi egyházközségeinkben a terménybeli adózás. Egyik esperesi jelentés szerint ebből alig marad valami hátralékban. A kirótt pár kg. tételes gabonaadót a vagyontalan is szívesen megadja s lehet százalékos gabonaadó is a mindenkori gahonaár mértéke szerint. Csak ez is, meg a pénzadó is legyen törvényes és igazságos. Az esperes urak pedig tegyenek jelentést eljárásukról és annak eredményéről már az 1943. évi kerületi közgyűlésre. Szolgálmányadó ma mar nagyon kevés helyen s ott is leginkább építkezésekkel kapcsolatban van; ahol megvan, erre nézve is a VII. te. rendelkezései az irányadók. Lehet, hogy ez eljárás nem egy helyütt díjlevélmódosítást is igényel, de ez sem lehetetlen, csak igazságos és törvényes legyen. Mind erősebb zúgással hallatik a panasz az adósegély és lelkészi korpótlék nagy részének elvonása, a százalékos fizetésemeléskor a leíkipásztori kar mellőzése s ezek következtében a lelkészi családok fokozatos elszegényedése miatt, különösen most, a nagv erővel fellépett drágaság, ideién. Két egyházmegyénk tömeges küldöttség-járást javasol e tárgyban aVKM űrhöz. Legyen szabad e tekintetben, illetékes helyről nyert értesülés alapján közölnöm, hogy az elnöki tanács felkérésére az egyetemes konvent elnöksége folyó évi szeptember hó 11-én Írásbeli előteriesztést tett és megbeszélést folytatott a V.KM úrraL aki kilátásba helyezte, hogy az 1942. évi költségvetés előkészítése alkalmával a ref. lelkipásztorok érdekében a pénzügyminiszter úrral több irányban tárgyalásokat
