Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-09 / 45. szám

232. oldal

DUNÁNTÜU protestáns lap

1941

fog lefolytatni. Azt hiszem, hogy ez Ígéret kapcsán a tömegküldöttség gondolata elejthető s tekintettel országunk jelenlegi helyzetére, kieszközölhető, de célra vezető is alig volna. Ä tisztviselői készpénzjavadalmak százalékos emelésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az egyházkerületünkben alig néhány városi lelkipásztort érint közvetlenül s meg vagyok győződve, de tudásom js van róla, hogy városi egyházközségeink megfelelő, személyhez kötött és ideiglenes segélyösszeggel hozzá is járulnak lelkipásztoraik egyszerű megélhetésének e nehéz napokban biztosításához.

A falusi gyülekezetekben szolgáló lelkipásztorok készpénzjavadalma mindenütt oly csekély, hogy annak százalékos emelése egészen jelentéktelen segélyösszeget eredményezzne, — de bizonyos tekintetben nem is kívánatos. Ä terményjavadalom értéke körülbelül 50o/o-kal emelkedett, itt tehát a javadalmi tétel százalékos emelése alig lehetséges. Nyomatékosan rá kell itt mutatnom, hogy legutóbbi rendes közgyűlésünk óta egyházkerületünkben sok lelkipásztor és lelkészözvegy részesült kisebb-nagyobb rendkívüli kongnia- j segélyben. Beszédes bizonysága ez az illetékesek jóin- i dulatú segítő készségének a mieink iránt, az e célra ren- j delkezésre álló összegekből. Ez utóbbira hivatkozás- j sál szeretettel kérem az esperes urakat, méltóztassanak I a rendkívüli kongruasegélyre ajánlásoknál különös tekintettel lenni azon magánvagyonnal nem bíró lelkipásztor testvéreinkre, kiknél nehéz betegségek következtében szükségessé vált nagyobb kórházi kiadások, gyermekeik házon kívül való taníttatása a rendkívüli segélynyújtást elsősorban indokolttá teszik. Mert csak így várható, hogy a segélyezettek számának csökkentésével ezek magasabb, nehéz viszonyaiknak, szükségleteiknek megfelelőbb összegekben lehessenek részesíthetők. Jól tudom én, hogy ma majdnem minden paróchia ajtajánál ama pajzsos férfiú áll őrt, a testvéri szolidaritás azonban itt is kell, hogy előtérben álljon, tűrésre tanítson a nagyobb szükségben levőkért.

Az utóbbi időben nem egyszer találkozunk olyan hírlapi cikkekkel, melyek a lelkipásztori javadalomnak a falusi gyülekezetekben nagy, nem egy helyütt legnagyobb részét kitevő földbirtok haszonélvezete j ellen irányulnak, azt idejét múltnak, a lelkipásztori álláshoz méltatlannak, a lelkek pásztorolásával összeférhetetlennek és értéktelennek minősítik. A javadalmi földek lassú elértéktelenedése sok helyütt megvan, sőt évről-évre fokozódik, — de hát ennek mi vagyunk az okai. Nem becsüljük meg és nem őrizzük ezt az úgyszólván egyetlen igazán életbiztosító értékünket. Nem tartjuk vagy nem tartatjuk meg ezt az istenáldotta magyar földet a maga termő erejében; itt rs, ott is kizsarolt javadalmi földekkel találkozunk, a házi gazdálkodástól félünk, a tőkehiány indokul állításával hozzá sem merünk, vagy nem akarunk fogni; azt mondjuk, hogy a mezőgazdasági alkalmazott drága is, megbízhatatlan is, hiányzik is; a lelkiekkel való nagy elfoglaltság miatt nem is érünk rá, hogy utánnanézzünk stb. Tagadhatatlan, hogy tiz-tizenötholdas papi föld nem bír el egy cselédet, de húsz kát. hold már igen s a hasznosítható földjavadalom nagyon sok helyütt megüti ezt a mértéket. Theol. akadémiánkon évek óta mezőgazdasági szakelőadást tartatunk, részben azért, hogy lelkipásztoraink a falusi gazdálkodóknak jótanáccsal szolgálhassanak, részben azért, hogy maguk is tudjanak okszerűen gazdálkodni. Csak próbálják meg. Egy kis gazdaság felszereléséhez nem nagy tőke kell. Meg vagyok győződve, hpgy sokan elő tudnák azt teremteni. És emlékezzünk csak vissza az

első világháborút követő évekre: milyen áldás volt akkor az a kis javadalmi föld! Tudhatjuk-e ma, hogy mit hoz a holnap. De bármit hozzon is, bizonyos, hogy ezek a javadalmi földek a maguk megtartott, vagy visszaállított termőerejükben úgyszólván egyetlen anyagi biztosítéka a mi mindennapi kenyerünknek. Az utánanézésre pedig rá kell érnünk akár házi kezelésben, akár feles gazdálkodással, akár haszonbérbeadással gyümölcsöztetjük azt. Az a javadalmi föld nem a mienk, hanem olyan haszonélvezetünkbe adott tőkeérték, melynek csonkítatlan megtartása épúgy kötelességünk, mint a ránk bízott lelkek gondozása, hogy azok közül miattunk egy is el ne vesszen- Aki erre nem ér rá, félő, hogy nem ér rá a gyülekezet lelki életének gondozására sem. Tisztelettel javaslom: méltóztassék felkérni Koncz Rezső egyházkerületi vil. számvevő és Molnár Imre egyházkerületi gazdasági szakértő urakat, szabályrendelet készítésére az egyházi közszükségletek fedezésére szolgáló és javadalmi földek kezeléséről és karbantartásáról; az esperes urakat pedig arra, hogy e szabályrendelet megtartása felett szigorúan őrködjenek, s ahol az egyházláfogatás alkalmával e tekintetben hiányt tapasztalnak, annak az elkészítendő szabályrendelet rendelkezései szerinti orvoslásától, esetleg az egyházmegye útján haladéktalanul gondoskodjanak.

Tudom, hogy e beszédek itt-ott kemények, — de azt is tudom, hogy igazak.

A „kiskoszmályi mozgalom“.

Irta: Tóth Kálmán réf. árvaházi lelkész, Komárom.

7. Anyagi ügyek.

Ezekről is az elvek során kell megemlékezni, mert ide tartoznak. Minden mozgalomnak vannak az anyagi' ügyekre vonatkozólag elveik, amelyek szerint intézik pénzügyeiket. Sokszor ezek a legjellemzőbbek az illető mozgalomra. Minden vitán felül áll, hogy az anyagi ügyek nagyon fontos szerepet töltenek be a mozgalmak életében. Ezért térek ki rájuk külön cím alatt.

Az árvaház keletkezésénél láttuk, hogy a meginduló intézmény anyagi alapja a hívek önként felajánlott adomány avolt. Ma is ezen az alapon állnak intézményeink. Tőkét azóta sem tudtunk gyűjteni, sem pedig dúsgazdag hagvományozónk nem volt idáig. Tehát emberileg semmi anyagi biztosítéka nincs intézményeink fennmaradásának. Többen szóvá is tették ezt és kifejezték rosszalásukat, hogy lelkiismeretlenség biztos anyagi alapok nélkül létrehozni egy intézményt és 50—60 személyt kitenni a legteljesebb bizonytalanságnak. Az idő azonban megmutatta, hogy ez a bizonytalannak látszó alap a legbiztosabb. Minden más elértéktelenedik, de az igazi áldozatkészség mindig aranyat ér.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy most már tétlenül várjuk a sült galambot, igazi áldozatkészséget csak Isten Igéje támaszt a szívekben. Ha tehát azt akarjuk, hogy nagy szükséget ne lássunk és intézményeink virágozzanak, mindenekelőtt Isten országát kell keresnünk és az Ő Igéjét vinni mindeneikhez. Többek között itt a magyarázata annak, hogy miért végzünk missziói munkát és szeretetmunkát egyszerre. Mert a kettő nagyon szorosan összetartozik. Azonban ne gondoljuk., hogy csak azért végzünk missziói munkát, hogy intézményeink fennmaradását biztosítsuk. A valóság az, íiogy a missziói munka gyümölcse a szeretetmunka. A fenti megállapítással csak arra