Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-09-07 / 36. szám

182. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. elindulva elhozta a feltámadás hitét szétszaggatott és kétségbeesett nemzete számára s két évtized alatt szí­vós, kitartó s (mindig a jövő célra néző és azt szolgáló munkával összegyűjtötte és összefogta a nemzet erőit, ki a szétesni indult országból történelmi hivatását át­­érző államot, a magyarból ismét nemzetet alkotott. De mélységes megindultsággal gondolunk ez ün­nepi órában azokra a magyar vez'érférfiakra is, kik a mi Kormányzó Urunknak ebben a munkában megalku­vást nem ismerő hűséges munkatársai voltak s ezek között a magyar nacionalista ébredés nagy harcosára: Gömbös Gyulára, az ő általa megjelölt politikai vo­nalat halálig való hűséggel szolgált Darányi Kál­mánra., a hatalmas idegmunkával, éjt napot eggvétevő szívóssággal és lelkiismeretességgel küzdött s férfiú­­sága legszebb idején halálba hanyatlott gróf Csáky Istvánra és akiről mélységes meghatottsággal emlékez­tünk: gróf Teleki Pálra, kiknek példát mutató életük áldott emlékezete nem mosódhatik el és mindig a hála virágaival fonódik körül az egymást felváltó magyar nemzedékek emlékezetében, mert fiú alig tehet többet anyjáért, mint amit ők a mi közös drága édesanyánkért — magyar hazánkért — halálig való hűséggel csele­kedtek. Emlékezzünk meg még ez alkalommal és hajtsuk meg a legnagyobb elismerés zászlaját a mi szemünk fénye, a mi derék honvédséngünk előtt, kik ezekben a súlyos történelmi időkben a hitet, hazát nem ismerő kemény ellenséggel szemben apáink hagyományaihoz méltó elszántsággal és helytállással vért és életet ál­dozva őrködnek a mi otthonaink békessége és nyu­galma felett. A „kiskoszmályi mozgalom“. Irta: Tóth Kálmán ref. árvaházi lelkész, Komárom. 4. Sok ékes épületek. A Kiskoszmályon való megtelepedés és a barsi egyházmegyébe való beépülés sok lehetőséget hozott magával. Azok a tervek, amelyek már az árvaház alapítása idején megvoltak, a megvalósulás felé kö­zeledtek. Mert amint már említettem is, itt nem csu­pán arról volt szó, hogy egy szeretetintézmény léte­süljön, hanem az árvaház egy nagy átfogó missziói terv első látható gyümölcse volt csupán. Mihelyt tehát a dolgok oda fejlődtek, hogy ezen tervek megvalósí­tására lehetőség kínálkozott, azonnal megindult az új munka-ág, vagy telep megszervezése. így valósult meg részben a mozgalom kedvenc énekének a CXXII. zsoltár 2. versének a címben idézett kifejezése. Mert ma már tényleg sok ékes épületben szolgálják a moz­galom munkásai Isten országának ügyét. Az alábbiakban történelmi sorrendben ismertetjük telepeinket és azok keletkezésének rövid történetét. Léva, az első fióktelep. Ennek a fióktelepnek megalapítását az tette szük­ségessé, hogy az elemi iskolából kinövő gyermekein­ket — akikben megvolt a hajlandóság és képesség a továbbtanulásra, — polgári iskolába járathassuk. Kis­koszmályon ugyanis csak egy tanerős osztatlan iskola van s itt nem volt lehetőség a továbbtanulásra. Vi­szont ma már az ipari pályán a középiskola szinte el­engedhetetlen feltétel. Nálunk pedig különösen az, mert az életre csak azt tudjuk adni gyermekeinknek útravalóul, amit megtanulnak. A szükség meglévén, megjött a megoldás is. Az egyik árvaházi gondozócsalád lévai házát engedte át erre a célra az árvaháznak és át is Íratta telekkönyvi­­leg az egyesületre. A polgári iskolába járó fiúkat, leányokat innen járattuk iskolába. Mivel azonban a lakás csak 12—15 személy befogadására alkalmas, nemsokára szűknek bizonyult ez az épület is. így a fiúk most már Komáromban vannak és Léván a leá­nyok maradtak ebben a fiókintézetünkben. Jelenlegi helyzetükről és többi telepünk mostani állapotáról külön számolunk be s így most többet nem is írok róluk. Az első gazdaság: Garammikola. Mozgálmunk barátai és támogatói többször han­goztatták, hogy az árvaházak élelemszükségletének fedezésére — az adományokon kívül — jó volna föl­det szerezni az árvaháznak és gazdálkodni rajta. Ter­mészetes, hogy örültünk a tervnek és rajta voltunk, hogy megvalósuljon. Az elgondolás nemsokára való­ság lett úgy, hogy rövidesen megindult a gazdál­kodás. Eleinte Kiskoszmályon próbálkoztunk földet sze­rezni, itt azonban drága is volt és nem is lehetett töb­bet venni négy holdnál. Ezen pedig nem lehetett va­lami nagy gazdálkodást kezdeni. így másfelé érdek­lődtünk és Garammikolán állapodtunk meg. Itt azután kedvező körülmények között kezdődött meg a gazdál­kodás 1937 őszén. A gazdaság a következőképpen jött létre. 'Egy fiatal földmíves házaspár vagyonával beköltözött az árvaházba' és az volt a céljuk, hogy munkájukkal szol­gálják az árvaház ügyét. A garammikolai tanító egy­házi javadalmi földjeit (22 m. holdj. átengedte raz lárvaházi gazdaság részére ingyen használatra. Egy szolgálóleány 4000 (négyezer) pengőről szóló betét­könyvét adta át a gazdaság részére. Az egyházkerület 8000 pengőt szavazott meg földvétel céiiára s ezt több éven át fizette 400 pengős részletben, a /föld­vétel megtörténtekor azonban egyszerre kifizették a még hátralévő összeget. Ezenkívül magánosok is ada­koztak erre a célra úgy, hogy vettünk egy 6000 pengős telket megfelelő gazdasági épületekkel és 9 m. hold földet Garammikolán. így indult meg az első árvaházi gazdaság. Komárom: a második fiókárvaház. Az árvaház .fiúnövendékeinek iskoláztatása és ipari pályákon való elhelyezése tette szükségessé első­sorban azt, hogy olyan helyen létesítsünk fiókintéz­ményt, ahol gyermekeink jövőjét a lehető legjobban tudjuk munkálni. Eleinte Léván voltak a fiúk is, ez azonban nem volt megfololő megoldás. Mint mindig, mest is megjött kellő időben a kibontakozás. A Komáromban megindult Timótheus ifjúsági mozgalom csatlakozván a kiskoszmályi mozgalomhoz, a munkából is kivette a részét. Éspedig vállalta a fiú­árvák gondozását. Amikor azután a Timótheus munka Vezetője, e sorok írója mint az árvaház lelkésze telje­sen a mozgalom szolgálatába állt, ez a terv is valóság lett. 1937 őszén megnyílt Komáromban a mozgalom harmadik árvaháza egyelőre bérelt helyiségben, 12 lakóval. Ekkor még csak azok a fiúk kerültek ide, akiknek feltétlenül szükséges volt. Közben erőteljes tevékenység indult meg, hogy az árvaház részére Komáromban saját épületet szerez­zünk. Mivel megfelelő kész épületet nem igen lehe­tett találni, az építés mellett döntöttünk. A város mellett kértünk és kaptunk 2 kát. hold nagyságú tel­ket, amelyen azután 1938-ban fel is épült az új épület, amely Timótheus árvaház, vagy még jobban Timó-

Next

/
Thumbnails
Contents