Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-09-07 / 36. szám

1941.

DUNÁNTOLI PROTESTÁNS LAP

183. oldal.

theus palota néven ismeretes. 1938 őszén már a földszintre be Is költözött az árvaház 25 főnyi családja. Közben ugyanis újabb gyermekek jöttek Koszmálvról, akikkel kétszeresére emelkedett ji létszám.

Ez az újabb intézmény a természetes adottságok folytán a komáromi egyházmegye gyülekezeteire támaszkodik. Állandó fejlődésben van és ma már 45 személynek ad otthont. Az épület teljes rendbehozása (után 'ez a szám még emelkedni fog úgy, hogy az épület befogadó képessége 70—75 személy.

A Timótheus munkáról, az árvaház építéséről, valamint a Komárommal kapcsolatos tervekről később emlékezem meg részletesebben.

Legfiatalabb telepünk: az Arad-pusztai gazdaság.

Az 1938. évben bekövetkezett felszabadulásunk; legvik örvendetes gyümölcse ez a gazdaságunk. Ezt (ugyanis a gseh telepes birtokból vettük. Kisűjfalu mellett fekszik ez a puszta, helyesebben falu, mert Imost már 56 házból áll, s árvaházunk gazdasága 25 kát. hold földből és a szükséges épületekből áll.,.amelyek egy hold belsőségen vannak.

Ennek a megvétele úgy vált lehetségessé, hogy egyrészt kedvező feltételek mellett osztották ki a tele- | pes birtokokat s most a vételárnak csak egy részét kellett lefizetni; másrészről pedig árvaházunknak egyik támogatója bocsátotta rendelkezésre a beruházáshoz és felszereléshez szükséges pénz legnagyobb részét, kamatmentes kölcsönképpen. 1939 őszén vettük birtokba gazdaságunkat és azóta használjuk.

E rövid összefoglalásban csak intézményeink ás telepeink keletkezési sorrendjét ismertettem, azok életéről, jelenlegi állapotáról, a jövő tervekről és általában mozgalmunk belső életéről később lesz szó részletesen.

5. A felszabadulás után.

A történeti hűség kedvéért meg kell még emlékezni arról is, hogy a felszabadulás, a régi, nagy dunántúli kerületbe való hazatérés milyen mértékben és hogyan befolyásolta mozgalmunk működését?

Bár a cseh államhatalom nem gördített akadályokat munkánk elé és az egyházi fölöttes hatóságok messzemenően támogattak bennünket, mégsem mondhatjuk, hogy a változás nem érintette semmiben mozgalmunk tevékenységét. Mindenekelőtt alapszabályainkat kellett a megváltozott körülményeknek megfele- i lően átdolgozni. Ez és az alapszabályok jóváhagyása bizonyos időbe került, ami a munka teljes kifejlődését akadályozta. Úgy hogy most van folyamatban mozgalmunk belső kiépítése és csoportosítása az új helyzetnek megfelelően.

A hazatérés következtében közeli érintkezésbe jutottunk a különböző evangéliomi mozgalmakkal, ami szintén érezteti hatását. A cseh megszállás alatt ugyanis egyházunkban a miénken kívül nagyobb evangéliomi Jmozgalom nem volt, az anyaországiaktól pedig el voltunk zárva s ezért mozgalmunk teljesen önállóan fejlődött és új utakon haladt. Egészen bizonyos, hogy mozgalmunk további fejlődését ez a körülmény is befolyásolja a jövőben.

A »nagy« kerülethez való visszacsatoltatásunk következtében új, nagy munkamező nyílt meg számunkra, aminek csak örülni lehet. Alapszabályaink jóváhagyásával kerületi intézmény lettünk és ez irányt mutat a fejlődés szempontjából. — Még csak annyit említek meg, hogy a visszacsatolás adta meg a lehetőségét legújabb telepünk: az arad-pusztai gazdaság létrejöttének.

Sok mindenről kellene még írni az új helyzettel kapcsolatban, mert kétségtelenül döntő fontosságú

tény ez mozgalmunk életében azonban a korlátozott lapterjedelem ezt nem engedi, hanem rá kell térni elveink és célkitűzéseink ismertetésére.

(Folyt, köv.)

(«í®©®®®®;:«!}®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®

I VEGYESEK I

w © ®S®®®®®®@®®®©®®®©®®®®JS)©®®®®@®®S)^Ceí@SS®@©

— Nyugdíjazások. A VKM Fefes Zsigmond tanügyi főtanácsost, pápai gimnáziumunk igazgatóját f. évi szept. hó 1-vel nyugdíjazta. Fejes mint tanár és mint igazgató nagy hűséggel és szeretettel szolgálta a kollégiumot. Fáradhatatlan volt a munkában. Kitűnő nevelő, áldott szívű kartárs. Kívánjuk, hogy súlyos betegségéből meggyógyulva, erőben,,egészségben élvezhesse a nyugalom idejét. Ugyancsak nyugalomba vonult szept. í-ével Sándor Pál gimnáziumi tanár is, aki a magyar irodalmat nemcsak lelkesen és eredményesen tanította, hanem annak buzgó művelője is volt. Színdarabjai egész Dunántúl szép sikereket arattak. Sok szerető tanítvány hálája kíséri őt és reméljük, Isten még sokáig megtartja a jóbarátok és ismerősök örömére.

— Új igazgatók. Pápai gimnáziumunkban az igazgatói tisztet Rab István eddigi helyettes igazgatóval, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály gimnáziumban Bodó Jenő eddigi helyettes igazgatóval töltötte be a felettes hatóság. Az új igazgatókat szeretettel köszöntjük, működésüktől az intézetek további felvirágzását várjuk. Isten áldása legyen minden munkájukon.

Kinevezés. A VKM Nagy Jenő pápai gimnáziumi tanárt Kolozsvárra nevezte ki az állami gimnáziumba s így itteni állásáról lemondott. A távozó kartárs Kolozsvárról került Pápára. Hozta magával Erdély lelkét és nem volt nap, hogy ő Erdélyről ne beszélt volna. Szaivai, minden cselekedete élő emlákeztetés volt mindnyájunk számára: Erdély a mienk. Nem csoda, hogy a felszabadulás után visszakívánkozott Erdélybe. Isten gazdag áldása legyen ottani munkáján. Köszönjük itteni sokoldalú, izzó hazaszeretettől áttüzesített szolgálatát, amit különösen a telepítés ügyben és intézetünknek Erdéllyel való baráti kapcsolatai terén kifejtett.

— Lelkészválasztás. A zselickisfaludi ref. egyházközség Lőcsy Lajos kunszentmiklósi s.-lelkészt egyhangú meghívással lelkipásztorává választotta. Isten gazdag áldása legyen az egyhangúlag megválasztott új lelkipásztoron és a választó gyülekezeten.

— Református lelkészek csendesnapjai. A sződligeti Megbékélés Házában, szeptember 16 — 19 napjain, csendesnapok lesznek a református lelkészek számára. Előadásokat tartanak: Döbrössy Lajos, dr. Victor János, P. Tóth Lajos, dr. Ecsedy Aladár; áhítatot Bereczky Albert, Bakó László, Békefi Benő, dr. Márkus Jenő, Bódás János. Jelentkezni szeptember 13-ig lehet Megbékélés Háza, Sződliget címen.

— Zászlószentelés Mihályházán. Lélekemelő szép zászlószentelési ünnepélyt tartott a mihályházai szent gyülekezet. Két új zászlóját avatta fel: egy nemzeti- és egy gyászlobogót, melyeket a Nőegylet ajándékozott a gyülekezetnek. Az ünnepélyen, mely a templomi istentisztelet után, Isten szabad ege alatt, a templomtéren tartatott, legelőször megnyitóénekképen a »Magyar hiszekegyet« énekelte el a nagyszámú közönség, majd Horváth Tajos levente szavalta el lendületesen a »Talpra magyar«-t. Ezután Horváth Lajos lelkipásztor mondott mélyen szántó avató imádságot és ünnepi beszédet, egészen új megvilágításban szólva a zászlók