Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-05-25 / 21. szám

1941.

DUNÄNTOLI protestáns lap

103. oldal.

ruhákból gyűjtsön össze egy kis csomagot a szegények részére; vannak beteg gyermekeik, difteritiszes, akinek két injekciója 24 pengőbe kerül, — a lelkipásztornak kell azt mondani, hogy azonnal oltsák be, 24 pengő miatt nem halhat meg egy kis magyar református gyerek.

Először 14 család jött, azután hívás nélkül még 4. Felkeresték a lelkászt, kinek első kérdése ez volt: miért jöttek édes lelkeim, hiszen nem hívtuk, nincs helyünk. Azt választották, hogy a nyomorúság hajtott, mert Beregben viz alatt alatt áll minden, semmi jóra nem lehet számítani. Ismét csak a lelkipásztornak kellett nyakába venni a falut s kérni-könyörögni, hogy adjanak egy kis helyet ezeknek a hajléktalanoknak, — a kamrálehet szobát csinálni, sőt a használaton kívüli rozoga alkotmányt is helyre lehet igazítani, hogy gyorsan fedél alá, eresz alá kerüljenek ezek az Isten madárkái.

Akció nincs reakció nélkül, ismét csak a lelkipásztornak kell békés türelemmel elviselni, hogy kapja a névtelen leveleket, amelyekben fenyegetik, gyanusíják, rágalmazzák, mindennek elmondják, csak becsületes, józanéletü és igaz embernak nem. El kell viselni a szent cél érdekében. Krisztust még többen és még jobban bántották, pedig Ö szent és igaz vala. A lelkipásztornak kell elviselni, mert az égi háborúban is a legmagasabb fenyőt tépi — szaggatja a szélvész, — a legnagyobb árnyékot nyújtó és legizesebb gyümölcsöt termő fát tördeli meg legjobban a vihar.

Még csak annyit, hogy Beregben Csaroda, Gyulács, Ugornya, Vitka, Surány, Som, Szatmárban Hodász, Nagyecsed, Parasznya, Szamosszeg, Botpalád Csaholc, Fülpös, Szamoskér, Kérsemjén, Kisar stb. lelkipásztorai, vagy a beregi és nkárolyi esperesek készséggel jönnek segítségül, hogy az ott megélni alig tudó ref. testvérek jobb viszonyok közé jussanak, tehát névtár felhasználásával oda forduljon mindenki, aki telepíteni tud és akar.

Ha megindúl valahol e munka, megy magától. Bár nincs helyünk, de azért biztos, hogy 2 év alatt még 50—60 lélekkel szaporodtunk (talán az őslakosság is jobban szaporodik ezután) s leszünk újra 600-an s lesz erős iskolánk, melyben diadalmasan szárnyal az ének annak dicséretére, akiben biztunk eleitől fogva.

Kedves lelkipásztor, ki olvasod e sorokat, ne várd, hogy egyházlátogatásra hozzád menjek. Krisztus örökké ott van fölötted, látja helyzetedet, megmondja, mi a teendőd. De ott van melletted is, hogy megbiztasson: mindenre elégséges neked az én kegyelmem.

Somogyjád. Izsák Aladár.

Az Országos Zsinat.

A Magyar Értesítő jelenti: A református egyházi közigazgatásnak, az Egyetemes Konventnek múltkori tanácskozása után május 19-én a reformátusok egyházi törvényeit alkotó 137 tagú Országos Zsinata jött össze. Huszonhárom éves »babiloni fogság« után most ismét megjelenhettek a zsinaton Erdély és a Királyhágómellék követei, számszerűit 29-en, élükön Vásárhelyi János, Sulyok István püspökökkel, Teleki Artur gróf, Thúry Kálmán főgondnokokkal. Valamenynyiüket sugárzó, örvendezőarcú csoportok vették körül.

Ravasz László dr. püspök-elnök jgeszolgálata, majd Balogh Jenő dr. főgondnok-elnök megnyitója hangzott el mindenekelőtt.

A 33. zsoltárt elénekelte első perceiben a zsinat, Ravasz László dr. püspök-elnök pedig a második Korinthusi Levél 10. részének 3—7. versei szerint prédikált. A magyarországi református zsinat ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor az erdélyi és keletmagyarországi részek visszacsatolásuk után először jelennek meg körünkben, jól teszi, ha körülnéz és megállapítja a helyzetét. Ma hétszázmillió keresztyén ember van, a fehér emberiség Krisztus nevére legalább külsőlegesen térdet hajt, minden város középpontjában templomok épültek, zúgnak a harangok keresztül a világon, az emberi okoskodás meghódolt az Isten ismeretének, az égig ér a könyvek halmaza, amely a keresztvénségről elmélkedik és kétezer év óta a jóságnak, a segítségnek, a könyörületnek, a szeretetnek annyi hősi cselekedete halmozódott fel, hogy egészen áthatotta társadalmunkat, úgy, mint a $ó a tenger vizét. De ha közelebb nézünk bele a dologba, látjuk, hogy amíg a keresztyénség megnyerte ezt a nagy csatát, addig tulajdonképpen el is veszítette. A -világ keresztyénné válása intézményesen történt meg és az intézmény lassankint elvesztette erőit. Századok óta a mai művelődést az jellemzi, hogy felszabadult az egyház törvényadása alól, önmaga törvényeit követi és olyan erők áradnak a világba, amelyek feltartózhatatlanul viszik előre, vagy hátra még az egyház hajóját is. Laicizálódott az emberi művelődés, maga akar ja az embert boldogítani és hiába füstölögnek az ggytiáz i oltárai a magaslatokon, hiába zúgnak a kardalok: az S ember boldogtalan, békételen és mint egv vak hős a saját sírja körül, tántorogva jár sorsának peremén. És az egyházak is egymásban látják legnagyobb ellenségüket, egymás ellen indítanak hadat, nem gondolva arra az ellenségre, amelyik mindegyiket egyformán elveszítheti. De ez a nagy harc minden szívben, minden egyénben újra meg újra megismétlődik, — nagy vonzóerők csapnak reánk és el akarnak vinni Istentől, reánk lehel valami és eszményeink meghervadnak s imádságaink, mint az átlőtt galambok, zuhannak alá... Ezzel a hadsereggel, ilyen katonákkal kell hogy a keresztyénség nekiinduljon olyan korszaknak, amely nehezebb lesz, mint bármely eddigi. Nem segítenek ezen a világon testi dolgok, arany, méltóság, bíbor, testi korona, sem összenevető haruspexek mágiája, világtól elvonuló misztikusok, dervisek j üvöltő kardala — egyedül az Ige segíti, amit az Isten szól. Ez a vígasztalás, az erő, az orvosság, amely vilá- 1 gokat teremtett és Krisztusban testté lett. Hiába folyik az egyház hagyományos élete, ha a szívekkel nem dicsekedik, ha egyéni életeket nem szül újjá, ha nem .zengenek a bizonyságtételek: engem újjá szült, a halál árnyékának völgyében is kinyújtotta kezét éretsem ... Krisztus a vezér, a fegyver, az Ő bírása m^ga a győzelem ... (Folyt, köv.)

Az egyetémes konvent ülései.

(Folyt, és vége.)

A konventi ciklus lejárta alkalmából Balogh Jenő megköszönte a konvent bizalmát, háláját fejezve ki elnöktársa, Ravasz László iránt is. Felállással kérte a gyűlés maradásra az elnököket. Medgyasszay Vince püspök és Farkasfalvi Farkas Géza főgondnok elnöklete alatt bekebelezték a konventi tagok közé az erdélyi és királyhágómelléki testvéreket, majd titkos szavazással, de teljes egyhangúsággal elnökké újraválasztották Ravasz László püspököt és Balogh Jenő főgondnokot. Balogh Jenő székfoglalójában azt mondotta, hogy elítéli a sötéten-látókat, mert szent meggyőződése, hogy Isten megtartja azt a népet, amelynek ezer év óta felismerhető küldetést rendelt. A legnagyobb bölcseséggel, higgadtsággal készüljünk, a törvényhozás.ts az egyházak közreműködésével^a nem-