Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-12 / 19. szám
94. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. Fellobogó mécsek a Népfőiskolán.* Mint szárnyát bontogató kis madár, mikor repülni tanul, mint a kis mécsviíág fellobog, amint meggyujtják, égni kezd, de csak úgy pislákol, gyenge a fénye, kevés rajt az olaj, úgy jöttem én is ide a Népfőiskolára. Jöttem szegényen. Lelkemben megmegingadozó hitet, az Úr Jézus utáni vágyat és tudásszomjat hoztam. Szegényen jöttem. Gazdagon megyek haza. "Hitem megerősödött, tanulásvágyam egy részit kielégítettem, de csak azért, .hogy újabb tanulásutáni vágy ébredjen bennem. A múlt ősszel megkaptam a »Nagy szakadék« c. ismertető füzetet. Ismertette ennek a Népfőiskolának ”a célját, amelynek most Isten segítségével a záró-ünnepélyén vagyunk. Vágyakozás ébredt a lelkemben, hogy én is oda juthassak. Úgy éreztem akkor, hiába, én oda nem kerülhetek. Visszatartottak az anyagiak és még sok más akadály. November végén felszólítást kaptam Boda nagytiszteletű úrtól, hogy legyek a Népfőiskola egyik tanulója. Nagyon megörültem. Örömöm nem sokáig tartott. Szüleim nem egyeztek bele, hegy eljöjjek. Belenyugodtam már a változhatatlanba: otthon maradok. Isten nem így akarta. Meghallgatta imádságomat. Elhárított minden akadályt. Úgy éreztem, egyenesen küld, hogy jöjjek. Az utolsó napokban éreztem ezt, s akkor tudtam Isten kegyelméből minden utamban levő akadályt legyőzni. Kis baráti körből, ifjúsági egyesületből jöttem. Mécses voltam ebben e kis körben. Isten engem használt fel, hogy az megalakuljon. Életemen és beszédemen próbáltam bizonyságot tenni Ő róla. Itt a Népfőiskolán megláttam, hogy nagyon gyenge volt a bizonyságtételem és botlásokkal volt tele az életem. Itt megmegerősödött és elmélyült a hitem. Úgy érzem, az a kis mécses, mely otthon csak halvány fényt árasztott, itt fellobbant és fényt, tartalékolajat kapott. Nagyon mély hatással voltak reám a csendes percek, mikor magunkba mélyedtünk és úgy olvastuk a Bibliát és elgondolkodtunk az ige fölött. A reggeli és estéli áhitatok, mikor közösen imádkoztunk és beszélgettük meg az ige értelmét. Mély hatást tettek leltemre azok az Úr Jézus mellett szóló bizonyságtétellek, melyeket Népfőiskolás testvéreim és nagyon sok előadónk tettek. ! Úgy érzem, az ige életem elmaradhatalan tápláléka lett. Nem feledkeztem meg az Űr Jézusról soha. Otthon is olvasok minden nap Bibliát és életem mindig úgy akarom élni, hogy Istennek tetsző élet legyen. Nagyon szerettem tanulni. Szerettem volna menni felsőbb iskolákba. Az anyagiak szűkössége megkötött. Nem mehettem. Mikor végleges lett, hogy eljöhetek a Népfőiskolába, azzal a szándékkal jöttem el: ha vége lesz, tanulok tovább. Itt megkapom az alapismereteket és magánúton tanulhatok. Ki akartam emelkedni a paraszti sorból. Azt néztem, hogy lesz gondtalanabb, könnyebb a megélhetésem. Ennek a lehetőségét a továbbtanuláson keresztül láttam elérhetőnek. Szeretem a foglalkozásomat, mégis menekülni akartam tőle. Itt a Népfőiskolán megláttam, hogy nem szabad elszakadnom a földtől. Mi lesz akkor, ha én a fekete barázdák, a magyar paraszt fia is menekülök? Ki marad ott? Kié lesz a föld, az ország? Ha több és nehezebb is a teher, mint más foglalkozásnál, bizonytalanabb is a munka gyümölcse a. fix fizetésnél,, mé.gis szép foglalkozás. Számomra kimondhatatlan sokat je* Elmondotta a veszprémi református népfőiskola záróünnepélyén. ____ lent, hogy itt megszerettem a magyar földet, s a parasztságomat. Könnyebb lesz számomba a csapás, a teher elviselése mint eddig volt- Boldog örömmel tölt el, hogy láttam itt, hogy vannak vezető emberek, akik törődnek a parasztsággal. Ha Isten magasabb vezető helyre állította is őket, azért nem vetik meg, nézik le, inkább szeretik a föld kérgeskezű fiát- Boldogan ajánlják meg: »bármikor fordultatok hozzám, amiben csak tudok, segítségtekre leszek«. Nem azért, hogy hasznot húzzanak belőle, hanem mert látják, hogy az nemzetfenntartó réteg és felelősséget, elhivatottságot éreznek rá, hogy feljebb emeljék. Újabb tanulásra adott ez nekem erőt. Most már nem azért tanulok, hogy ne paraszt legyen belőlem. Azért, hogy szebbé, gyümölcsözőbbé tegyem falum és fajtám életét. Nem úgy megyek vissza, mint akinek az ekeszarvánál maradni süllyedést jelent. Úgy megyek vissza, mint a búzaszemet, mikor elvetik: élet, gyönyörű vetés, termés lesz belőle. El akarom én is vetni életemet a magyar ugarba, hogy termés fakadjon belőle a szebb és boldogabb magyar jövő számára. És ha többet nem is kaptam volna, ez is elég lenne. De még melléje mást is kaptam: lelki felszerelést a hivatáshoz. Több tudást, hogy könnyebb legyen a harc. Látásokat, hogy merre menjek és mutassak másoknak is irányt, ha fergeteges lesz felettünk az idők járása. Felelősséget azért, ami magyar: egy dalért, egy zamatos szóért, rozzant bútordarabokért, egy talpalattnyi földért, melybe porladó őseim könnyel és vérrel írták bele: Mit jelent magyarnak lenni. De mit is soroljam. El sem bírom és nem is látom még mindig; amit kaptam. Újjá lett életem. Ha körülöttem ezer kétség van is, sötétség és rémítő árnyak nyúlnak is felém, nem ingok meg, mert bennem égi kéz tette helyre, a íélekmécset. 'Hazamegyek világítani, önmagamat ellobogtatni Istenért és mert Isten református magyarnak teremtett: egyházamban, nemzetemért és fajtámért. Veszprém—Istvándi. Szőke Kovács István népfőiskolái tanuló. f KÖNYVISMERTETÉS Gyalogút, Bódás János versei. A Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai rt. nyomása. A szerző kiadása, 76 lap. A legutóbbi négy esztendő költői termését gyűjtötte össze Bódás János ebben a kötetben. Ebből az új kötetből ugyanaz a költői arc néz felénk, melyet az előző kötetekből megismertünk és’ megszerettünk: a költészetet az élet egyszerű tényeiben kereső, a szilaj férfierőt szeretetre és gyöngédségre (nem gyöngeségre!) váltó költő arca. Egyszerűség és erő: ez a két tulajdonság együtt határozza meg Bódás költészetének jellegét, hiszen az egyszerűséggel nagyon jól megférnek másfajta tulajdonságok is. Aki a köznapi élet jelenségeiben keresi a szépet, annak költészete könnyen válhatik egyfelől prózaivá, másfelől édeskésen idillikussá, amint azt nem egy pap-költőnk versei bizonyítják. Bódást ettől a kettős veszedelemtől legtöbbször megmenti az az erő, amely mint valami magasfeszültségű áram a szürke vasat mágnessé s a hétköznapok prózáját költészetté nemesíti. íme egy példa: a disznólegelő kánikula idején nem valami költői téma, csupa színtelenség és sivárság.
